Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
252. oldal’ DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. szeretet, a könyörület! Hát van ti bennetek Istenfélelem ? Hisz az Isten megparancsolta, hogy „ha szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül, ne keményítsd meg a te szivedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt, hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki és örömest adj kölcsön neki, amennyi elég az ö szükségére“. V. Mózes XV : 7—11. Most im jajgat, kiáltoz a nyomorúság és ti bedugjátok a füleiteket; összeszorítjátok a markotokat; ha kölcsön adtok, uzsora-kamatot vesztek utána. „Nézzétek, én — nemcsak én, hanem atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik — szegény atyánkfiainak; engedjük el, kérlek, e tartozást! Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak, olajnak századát engedjétek el“. Egy mélyen megindult szív komoly felhívása volt ez. Követelés volt az igazság, a hazaszeretet szent nevében. Belemarkolt az elöljárók és főemberek szivébe; szóhoz juttatta a hallgatásra kényszerített lelkiismeretet. Magukba szálltak mind és feleiének: „Visszaadjuk és tőlük nem veszünk semmit; így cselekszünk, amint te mondod“. Nehemiás lelkének izgatottságát, indulatának hőfokát, követelésének erejét külsőleg is föltűnően kifejezésre juttatta az a jelenet, amelyről ezt mondta: „Ruhámat is megrázám és mondák: éppen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából és éppen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet“. Célját elérte. „És mondá az egész gyülekezet: Ámen. És dicsérék az Urat és e beszéd szerint cselekedett a nép“. A nemes gondolkozásu, nagy hazafi bátor és lelkes föllépése egészséges állapotot teremtett: a tehetősek, a jómódúak segítettek ingyen a nyomorral is küzdő honfitársaikon, — atyjokfiain. így kellett volna ennek lenni eddig is. De jobb későn, mint soha. ® ® ® Istenfélő hívek ! Nehéz időben élünk mi is. Bizony „nagy a kiáltása most is a népnek és feleségeiknek“. A háború magában véve is nagy veszedelem ; kész nyomorúság. Alkalmas arra, hogy megtörje, meglágyítsa a kemény sziveket is. A közös nagy veszedelemnek össze kellene hozni, tömöríteni kellene az összes lakosságot, hogy igaz jóakarattal, együttérzéssel, testvéries összetartással legalább csökkentse, enyhítse az elháríthatatlan bajokat, szenvedéseket és veszteségeket. És mégis mit látunk ? Igazságtalanok volnánk, ha azt mondanánk, hogy mind ennek semmi jelét se látjuk. Bizony látjuk. Látjuk a jótékonyság és könyörület gyakorlásának örökemlékezetre méltó, gyönyörű bizonyságait katonáink és azok árváinak gondozása és felkarolása körül. De mintha ebben teljesen kimerülne a társadalom jószívűsége. Sőt mintha ezzel engedély-levelet szerzett volna arra, hogy más téren, más iránt meg a szívtelenségnek, a durva önzésnek, a kapzsiságnak leggyülöletesebb példáit adja. Mint a fertőző ragály, oly gyorsan, olyan észrevétlenül elterjedt a nyereség-vágy. És miként a ragály beleférkőzik a tiszta lakásokba is; ha nem mehet be az ajtón, hát be megy az ablakon, az észrevétlen nyílásokon : úgy a nyereség-vágy is belopódzott mindenüvé, átragadt azokra is, akik eleddig a tisztes munka becsületes jutalmából megelégedetten éltek; akár szegény sorsban, akár bőségben éltek, de megelégedetten éltek. Ma nincs, aki megelégedett volna. Azok, akik nyereségről-nyereségre mennek, úgy belelovagolták magukat a mindig nagyobb nyereségbe; evés közben akkora étvágyat kaptak, hogy nem tudnak betelni; nem tudnak nyugvó pontra jutni. Nincs az a sok, ami elég volna nekik. Ha más nem bántja is őket, bántja és elégedetlenné teszi az, hogy mások is mennyit nyernek; talán még többet, mint ők! Egyes iparvállalatok, gyárak, pénzintézetek, szinte szégyenletesen nagy nyereségre tettek szert az elmúlt keserves esztendőben, amelyben milliók, meg milliók alig tudták tengetni nyomorult életüket. De nem csak az ily erősek uzsorázzák ki a szorongató nyomorúságot, ugyanerre törnek a kiskereskedők, iparosok, földmivelők is. Valósággal ádáz harc folyik egyrészről a termelők és a közvetítők, másrészről meg a fogyasztók között. A termelők és a közvetítők mintha csak végleg megakarnák rontani a fogyasztókat, oly magas árakat követelnek. Eszükbe sincs, hogy azt mérlegeljék, mennyiben van nekik, mennyi lenne az a tisztes polgári haszon, amely mellett ők is megél-EGYHÁZMEGYEI JEGYZŐKÖNYVEK 8 minden más nyomtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.
