Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
32. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 253. oldal. hetnek és másokat is engedhetnek élni — csak arra gondolnak, mekkora árat lehetne elérni ? ! És bármily nagy áron adnak is el valamit, ha meghallják, hogy mások még drágábban adták el ugyanazt, hát akkor megcsalatottnak érzik magukat; nem a maguk nagy nyereségének örvendenek, hanem a mások nagyobb nyereségeit irigylik. A nagy nyereség mellett is elégedetlenek. Azok meg, akiktől apránként, itt is, ott is, nap-nap után halomra gyűl a szerencsések kezében a nyereség és kénytelen ezt látni és tehetetlenül nézni, természetesen még elégedetlenebbek ; valósággal kifosztottaknak érzik magukat. Tele van a szivük keserűséggel és itt-ott már viharzik az elégedetlenség ; harsog az elkeseredés : kiuzsoráznak bennünket. Zálogba kell adogatnunk legszükségesebb holmiinkat is, mégis éhezünk. Nekünk gabona kell, kenyér kell, hogy együnk és éljünk. A mi fiaink, férjeink, apáink, testvéreink ott küzdenek a harctéren az első sorokban ; ott véreznek és esnek el halomszámra, mig mások annyian kihúzzák magukat a halálos kockázattal, a tömérdek szenvedéssel járó szolgálat alól; a mieink védik valamennyiünk életét, vagyonát, szabadságát és mégis minket, kik annyit aggódunk, kétségeskedünk, kesergünk utánnuk, nem akarnak engedni élni. Éhen kell vesznünk. Hát van ezeknek lelkűk ; van Istenük ?! Nekünk kenyér kell, hogy együnk és éljünk. Ez az embertelen és utálatos nyerészkedési vágy szorította oda országos kormányunkat, hogy bizonyos árucikkek legmagasabb árát megállapítsa. Ezzel azonban csak részben segített a nyomorúságon. Más téreken még rakoncátlanul garázdálkodik a kapzsiság. Hiszen értjük, ha megdrágulnak egyes árucikkek, mikor kevés a kínálat és nagy a kereslet. Értjük, ha megdrágul egyik-másik élelmiszer, mikor kevés termett belőle és félni lehet, hogy nem lesz elég újig, vagy külföldről kell pótolni drágán. De miért drágul meg, miért emelkedik az ára kétszeresére, sőt háromszorosára akkor, mikor elég termett és van is elég belőle ? | Ennek csak az uzsora-haszon hajszolása lehet az oka. Érthető, hogy a termelési költség emelkedése áremelkedést okoz ; de nincs arány a kettő között; nincs arány, csak önkény és kizsákmányolás. Igen jellemző és sokat mondó, hogy az állam nem emelte a dohány-áruk árát és mégis megvan a szokott haszna; Budapesten a városi villamos-kocsi vállalat keze meg van kötve, nem emelheti az árakat kényekedve szerint, nem is emelte a háború alatt se és mégis meg van a várt nyeresége. Ez igazolja, hogy egyáltalán nem a szükség követeli, hogy az árak az egész vonalon emelkedjenek és pedig szertelenül, hihetetlen magasságra. Mindent így tudva és átérezve, hazafias fájdalommal kérdezzük azoktól, akiket rabszolgájává tett a Mammon, „Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni?“ Hát van telketek uzsora-hasznot húzni atyátokfiainak, honfitársaitoknak nyomorúságából ? Nem gondoltok arra, hogy az uzsora-haszon hajszolásáért méltók vagyunk arra, hogy a pogányok gyalázzanak minket ? ! Szánjatok magatokba; vessetek számot a lelkiismeretetekkel- Mindenki magával vessen számot. Ne azt nézze, mit tesznek mások, hanem azt, mit kell tennie őneki: Gondoljon ki-ki az Istenre! Az Isten haragjára, mellyel sújtja a szívtelenséget. Ne engedjétek, hogy megszégyenítsenek benneteket a Nehemiás korabeli zsidók ; keresztyének ! ne maradjatok a több mint kétezer esztendővel ezelőtt élt zsidók mögött, akik Nehemiás nemeslelkü, hazafias beszédére magukba szálltak és ünnepélyesen megígérték, hogy amit megszorult honfitársaiktól zálogba vettek a kölcsönökért. — visszaadják azoknak és nem vesznek tőlük kamatul semmit. Megígérték, hogy úgy cselekszenek, amint a nagy hazafi lelkűkre kötötte. Nekünk keresztyéneknek az idvezítő Jézus köti lelkünkre: úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket; nem haszonleső, hanem áldozatra kész szeretettel. Azért hát ahelyett, hogy uzsora-haszon beszedésére nyújtogatnátok ki a kezeiteket, inkább azért nyújtogassátok ki, hogy jótéteményeket osztogassatok, sebeket gyógyítsatok, égő könnyeket töröljetek. Óh, távozzanak el a testvéri viszály komor fellegei és szűnjenek meg a szivettépő keserűségek szörnyű kifakadásai; és dobbanjon össze a hon fiainak szive az egymást megértő áldozatos szeretet verőfényében, áldott békességében. — Ámen. kis JÓZSEF. A KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. ulius hó 28-án tartotta élénk érdeklődés mel- 1 lett a komáromi egyházmegye ez évi rendes közgyűlését. Megelőző napon segélyosztó-, I missiói bizottsági ülések voltak, majd a lelkészek nyilvános és utána bizalmas értekezlete, mely utóbbin a Kálmán Rudolf egyházmegyei gondnok halálával megüresedett egyházmegyei gondnoki szék betöltése került megvitatásra; több arra érdemes férfiú neve került szóba, de egyértelmű megállapodás nem történt, s így majd csak a szavazás mutatja meg az egyházmegye többségének véleményét Minden esetre örömmel tudatjuk, hogy sok egyén nevét emlegetik, ekik érdemesek és méltók lennének a gondnoki tisztre, ami minden esetre egyházmegyénk reputációjának emelésére szolgál. Délután bírósági ülés tartatott, amelyen a nyitrai egyházból származó szép számú ügy mellett elintézte a biróság Benedek József tábori lelkész fegyelmi ügyét is; nevezett ellen ugyanis a barsi egyházmegye esperese hivatalból emelt panaszt a miatt, hogy egy időben két helyre pályázván és választatván meg, az újbarsi □---□ IJ.I □ □
