Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 215. oldal. elme, ha istentől áldottan és szorgalmasan képzetten erős is, mégis csak egy gondolatvilággal, egy világnézettel bir; egy nyelvnek csak egy kifejező képessége van. A mások müveinek szorgalmas tanulmányozása gondolatkörünket, szókincsünket, mondatfűzési képességünket fogja mindinkább bővíteni, oly mérvben, hogy ugyanazon tárgyról több Ízben mondott tanításunk az újság nemesen csábító ingerével hathat, még a lángelme is képezi magát a lángelmék örökbecsű műveivel. Ezekben a vérzivataros időkben az emberiség és a keresztyénség legfelségesebb eszméi foglalkoztatják az elméket és a sziveket. Egyfelől az Istennek igazsága, a küzdő emberi igazság, a lángoló hazaszeretet, a lemondó áldozatkészség és a bűn, másfelől az Istenbe vetett hit, az erkölcsi erőnkre támaszkodó bizalom, a megalázó bünbánat és a könnyet letörlő kegyelem adják az alapot igehirdetésünkhöz. Ezeket kell keresnünk e füzetben, még pedig, több szerzőtől eredvén, nem az események torlódó változásait követő rendben, — hisz e rendet csak egy elme követheti lépésrőllépésre — hanem több irányú, változatos beállításban. Ezen egyedül helyes szempontból nagy elismeréssel kell nyilatkoznunk az „egyházi beszédek közönséges vasárnapokon“ cim alá foglalt 22 prédikációról. A beszédek mindenike egy-egy nagy emberi és keresztyén igazsághoz fűződik; a háborúi alkalom csak keret, mely közül a tárgyalt igazság annál tisztábban s fényesebben ragyog felénk, minél inkább áthatja keblünket a pusztítás gondolata ; és mindegyiket bearanyozza a lángoló hazaszeretet és a törhetlen hit az igazság erejében és az isteni gondviselésben. Különösen felhívom a gondolkozni szeretők figyelmét az „Isten a világháborúban“ cimü beszédre, mely a vallásos életnek a mai és minden időkben legnehezebb problémát igyekszik elég megnyugtató sikerrel megfejteni. Rendkívül gazdag anyagot gyűjt össze 13 oldalon. Majdnem minden oldalról vizsgálja tárgyát. Meggyőz és új gondolatokat ébreszt. De ilyen tartalmasak és igen használhatók e beszédek mind. Igazi emlékoszlopa épül belőlük a református lelkészi kar tudásának, honszerelmének, hitének, hamisítatlan magyar nyelvérzékének és retorikai művészetének. Különös istentiszteleti alkalmakra 15 beszédet találunk a füzetben. Minden ünnepre, ó- és új évre s aratási úrvacsora alkalmára szólók a prédikációk. Mind a szertartási beszédek, mind a prédikációk felhasználhatók s például szolgálnak arra, hogy a nehéz időkben miként kell a tusakodó lelkeket a kijelentés Istenéhez vezetni és az ugytetsző ellentéteket a keresztyén vallás igazságainak minden emberi gondolat, szó vagy tett felett való mérhetlen magas állásával kiegyenlíteni. Itt már a hit küzd a világ és annak tudománya ellen s a hit ereje az alkalmat győzelmi ünneppé aratja. A vallásos estélyekre szánt beszédek híven szolgálják céljukat. Egészen természetes, ha az előadó ez alkalommal nem az igehirdető nyelvén szól. Többet megengedhet magának az ismeretközlésből, sőt a közvetlenségből is, mint a szószéken. A különféle istentiszteleti alkalmakra adott imák, mint szinte a halotti beszédek és imádságok is mind értékes dolgozatok. Előbbiek mind felhasználhatók nagy sikerrel; utóbbiak — amint máskép nem is lehet — nagyon alkalmiak, de értékük éppen abban van, hogy tanítanak az alkalom mikénti felhasználására s szükség esetén eszmékkel szolgálnak. Tekintettel a kiadás tiszta haszna által támogatni óhajtott célra is, jó lélekkel ajánljuk lelkésztársainknak, sőt a híveknek is a megszerzésre. A füzet kiállítása, papírja elsőrangú, betűje tiszta, elég nagy, nyomása hibátlan. Kiadó, szerző s szerkesztő urak együttesen osztozhatnak az előállítás dicsőségén. , PRÉDIKÁTOR. VEGYES. Látogatás a harctéren. A Debreczeni Protestáns Lap junius 26. számában olvassuk Vass Antal tábori lelkész következő tudósítását dr. Baltazár Dezső püspök látogatásáról: A tegnapi nap igen nevezetessé, sőt felejthetetlenné lett a mi vitéz fiainkra nézve. Meglátogatott ezen a napon bennünket dr. Baltazár püspök úr Öméltósága Barabás Samu kolozsvári esperes úr kíséretében. Régóta vártuk már s ünneppé akartuk tenni ezt a napot. De ma egész váratlanul érkezett. Ezredünk is fent volt a hegyeken harcvonalban. Már elveszettnek hittük az alkalmat, hogy a Főtiszteletü Úr avatott ajkáról halljuk hirdetni Isten igéjét. Főtiszteletü úr előtt azonban ez nem volt akadály. Minden kérés, figyelmeztetés ellenére elindult a nagy útra, jóllehet az ellenség a különben is járatlan sziklás tájat csaknem állandóan tűzben tartja. Fáradtságot, életbiztonságot nem kiméivé, felkereste a hazáért küzdő híveit a harci állásokban és ott ágyudörgés között tartott gyönyörű istentiszteletet. Főtiszteletü úrnak e nagy lelkesedése és elszánt bátorsága mély és felemelő hatást, sőt csodálatot keltett mindenfelé. A katonák egyébről sem beszélnek. A polgári lakosság is élénken tárgyalja a szokatlan esetet s nagy rokonszenvvel nyilatkozik a „magyar püspökiről, aki annyira összeforrott híveivel, hogy itt a veszedelemben és a halál kapujában is felkeresi őket. Főtiszteletü úrnak közöttünk való megjelenése nagyon áldásos volt. Legyen őrajta is az Isten áldása, hogy minél több és hasznosabb munkát végezhessen e nagy időkben hazánk és egyházunk javára ! Gróf Esterházy Pál. Egy délceg fiatal mágnás halál hire futotta be az országot az elmúlt héten; igaz részvétet és nagy elismerést váltott ki mindenütt. Gróf Esterházy Pál hősi halált halt a harc mezején. A napi lapok szemtanuktól nyert tudósítások révén igazán rokonszenvesen mutatták be a magyar föurt, akinek módjában lett volna kényelmes és eléggé vé
