Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
216. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. dett helyen teljesíteni a szolgálatot, de fiatal magyar temperamentuma késztette, hogy egyenesen szembe nézzen a gonosz ellenséggel és példájával mutatta meg, hogy nyugalmat, fényt, gazdagságot mind hátra kell tenni, még az életet is kockára kell vetni, mikor a haza veszélyben van, amikor a gonosz ellenség megverése az első kötelesség. Ez a példa örök emlékezetre méltó. Letesszük mi is a sírjára az igazi hősöket megillető elismerés koszorúját és mélységes megilletődéssel fejezzük ki részvétünket eleste fölött a főúri család: a hűséges, fenkölt lelkű hitves és a drága édes anya előtt. A gyászjelentés ez: „Galánthai és fraknói gróf Esterházy Pálné, született csikszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Ilona grófnő, úgy saját, mint anyósa özv. galánthai és fraknói gróf Esterházy Móricné, született Stockau Paula grófnő, dicső emlékű Erzsébet Császárné és Királyné palotahölgye és sógornői galánthai és fraknói Esterházy Mari grófnő, férjezett sárvári és felsővidéki gróf Széchényi Péterné és galánthai és fraknói Esterházy Fanny grófnő, nemkülönben az összes rokonság nevében mélységes fájdalommal tudatja, hogy hőn szeretett férje, illetve fia, testvérük és jó rokonuk méltóságos Esterházy Pál gróf galánthai báró és fraknói örökös gróf, Pápa és Ugod örökös ura, cs. és kir kamarás, a magyar főrendiház örök jogon tagja, cs. és kir. tart. százados a II. Vilmos német Császár és porosz Király nevét viselő 7-ik huszárezredben, a Signum laudis tulajdonosa, a vaskereszt II. osztályú vitéze folyó évi junius hó 26-án, életének 32-ik, boldog házasságának 7-ik évében a harctéren Dzievietniki mellett hősi halált halt. Az engesztelő szentmise-áldozatokat Budapesten julius 2-án délelőtt 11 órakor a ferencrendi atyák belvárosi templomában, az összes kegyúri templomokban pedig julius 3-án délelőtt 9 órakor fogják a Mindenhatónak bemutatni. Budapest, 1915 junius 29“. A tanítók minősítése. Az 1913. évi XVI. t. c. végrehajtása, tagadhatatlan, hogy sok tekintetben új helyzet elé állítja egyházunkat, sok olyan kérdést vet felszinre, mely eddig alig jelentkezett egyházi és iskolai életünkben. Ilyenek, a kántori járandóság, preoransi teendők díjazása, a preoranciákkal kapcsolatos egyházak kántortanitóinak lelkészhelyettesitési díjazása, a tanítók kétirányú minősítése. Hogy a tanítók kétirányú minősítésének lesz-e valami mélyebb járatú értékesebb eredménye, az a jövő titka. Törvény, tehát meg kell lennie. De, hogy sok kellemetlen órát, sok izgalmat keltő civódást fog maga után vonni, az több mint valószínű. Akkor, mikor a tanítónak anyagi és erkölcsi előmenetele, jövő boldogulása, rendes és sorrendkivüli elölépése függ a minősítéstől, igazán nagy körültekintést, sokoldalú mérlegelést, méltánylást s mindezekhez még alapos elméleti és gyakorlati pedagógiai tudást igényel ez a bizonyos minősítés. Éppen azért egy emberre bízni ezt a nagyon is kényes dolgot, a magam részéről nem tartóm megengedhetőnek. Mikor a főtiszt, egyházkerület ezt a dolgot az illetékes tanügyi bizottságokra bízta, az adott viszonyok között a legbölcsebben s a legmegnyugtatóbb dolgot cselekedett. A tanügyi bizottság az egyes iskolakörökből beérkezett jelentések alapján dolgozik. A bizottsági tárgyalás folyamán az érdekelt iskola és tanító helyzete, viszonyai kellőképpen megvilágosíthatók, mérlegelhetők, úgy az elméleti, mint a gyakorlati pedagógia tekintetében is, a több szem többet lát elvénél fogva, az alaposabb tudás és tapasztalat meggyőződése a mérlegbe jut s kevésbbé ad alkalmat és módot az elégedetlenségre, mert egy bizottság megállapodása mégis csak súlyosabb mint egy ember véleménye, birjon bár az illető bármily széleskörű és magas műveltséggel. Másrészről nem nehezkedik egy emberre ennek az életbevágó, tanítóink érdekeit mélyen érintő kérdésnek eldöntése s nem támadhat személyi ellenszenv, ellentét s nem érvényesülhet sem ellenszenv, sem rokonszenv. Egyházunk s iskolánk érdeke ellene mond minden centralisztikus törekvéseknek. Ne szolgáltassuk ki iskoláink és tanítóink érdekeit egy ember akaratának még akkor se, ha az illető a legkitűnőbb emberek egyike. Nagy emberek is szoktak tévedni s rendszerint nagyot tévednek. Ha pedig a változott viszonyok a tanügyi bizottságok sorsát megpecsételnék, amit nem hiszek, s a kényszerhelyzet megszülné az egyházi tanfelügyelőket, ezeket a róm. kath. egyházban vice-esperesnek nevezetteket, akkor is feltétlenül szükséges, hogy a tanfelügyeletben, a paritás szemmeltartásával ahány lelkész nyer megbízatást, ugyanannyi tanító is nyerjen és ezt nem Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint, mely annak Idején ő felsége a király által két aranykereszttel lett kitüntetve. Megekönnyfl Indítás, nem roxegtetl ax állványt máé kevásbbá a tornyot. Csupán előnye van, hátránya nincsen. Mérsékelt arak, sxolld kiállítás. Ke/vsxi füsttel fsltétslck. Felülmúl minden eddigi szerelést. Jurisics Márton harangfelszerelő gyár Budapest, Rózsa-utca 51—53-ik szám alatt. Alapítva 1868-ban. ...................... Telefon 77—51. sz. Kiváltai minden e szakmába vágó munkát, úgymint i alsSrsndfi harangok szállítását, régi harangok Atüntését, régi harangok útsscrslését Posdeeh-féle forgatható öntöttras-koronára, esetleg forgatható kovácsoltvas-koronára, kikopott csapok kicserélésért, stb. Késeit fekvő te áUó harangraa-állrányokát Jutányos áron. Költségvetéssel mm sufvesen saoigAL Jutányos arak, pontos és tSsstességes kiszolgálás I "■ ■ Kívánatra saját költségemen átázom a hely színére.
