Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

18. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. várják dicső katonáink! Pedig tudom biztosan, hogy várják; protestáns lapokban hétről-hétre olvashatni protestáns katonáknak itthoni papjukhoz intézett leve­leit, melyekben keseregnek, hogy ő velük nem törőd­nek, őket nem gondozzák, mig katholikus bajtársaikról ugyancsak gondoskodva van. Hogy szám szerint mennyi a protestáns, illetőleg ebből is mennyi a református az említett 200, azaz kettőszáz lelkész közül, nem tudom, de az bizonyos, hogy legalább tízszer annyira volna szükség, mint amennyi tényleg van. Biztosan tudom, hogy az egész déli harc­téren, Boszniát, Dalmáciát és Horvát-Szlavonországokat is hozzávéve: Cattarótól Belgrádig és Belovártól Aran­­gyelovácig (bárcsak ott volnánk ismét) egyetlen egy református lelkész teljesít szolgálatot: Okos Gyula öcsényi lelkész. Hogy ez a szolgálat hiv, az bizonyos, de hogy bármely nemes igyekezet mellett is e szol­gálat csak tökéletlenül teljesíthető, az még bizonyosabb. Emberfelettire még az Isten szolgája sem képes, egy időben százfelé ő sem lehet jelen; a montenegrói hegyek közt küzdőknek, a Szerbia belseje felé előre­nyomuló csapatainknak (bárcsak már ismét nyomul­nának) és az összes boszniai és horvát-szlavonországi kórházak lakóinak Isten igéjét hirdetni, lelki vigaszt nyújtani egy időben nem képes. Csak az Úristen maga mindenütt jelenvaló, szolgái egyszerre csak egy helyen lehetnek jelen. Pedig ott délen küzdenek és véreznek mindnyájunkért a szinmagyar ezredek közül többek között: a csaknem tisztán református debreczeni 39-es közös, a 3-as honvéd és a 3-as népfölkelő gyalog­ezredek, a túlnyomó részben református nagyváradi 37. közös és 4. honvéd ezredek, a nagyrészt protes­­társ 38-as kecskeméti és 68-as szolnoki, a szintén jórészt protestáns 44-es kaposvári ezredek, azok az ezredek, melyek rettenthetetlen vitézségének hire be­járta az egész világot s melyek hősi tettei örök emlé­kül arany betűkkel lesznek feljegyezve a történelem lapjain. Ezek a derék katonák megérdemlik, hogy épen úgy gondoskodjanak róluk, mint ahogyan gondoskodva van katholikus társaikról. Pedig ez utóbbiakról gondos­kodva van, mert hiszen minden ezrednek, még ahol csak pár száz főnyi törpe minoritást képeznek is a római katholikusok, külön kath. tábori lelkésze van. így van ez a többi harctereken is, hol szintén alig néhány azon protestáns lelkészek száma, kiket hazulról tábori lelkészi szolgálatra behívtak, pedig a hazafias protestáns papság minden tőle telhető igyekezettel kívánja kivenni részét abból a munkából, mely kath. testvéreinek lehetővé van téve; de nem tehet róla, ha erre alkalmat az illetékes körök nem adnak neki. Dr JÓKAY-1HÁSZ MIKLÓS. GRAZI LEVÉL. ÁJÓ SZÍVVEL hagytam el missiói egyházamat, F mert tudom, hogy ezekben a rendkívüli idők- I ben ott különösen nélkülözhetetlen a lelki­­pásztor. Ámde mégis szívesen tettem eleget a behívó parancsnak, mert azt is tudom, hogy most katonáink az elsők, akik kimondhatatlan fáradalmak között küzdenek a jövendő boldogságáért, vagy akik már fájó sebekkel testükön, vérrel pecsé­telték meg az igazság szolgálatát. Mindenesetre az lenne a leghelyesebb, ha a hadvezetőség olyan helyek­ről hívná be a lelkészeket, ahol azokat könnyűszerrel helyettesíteni lehet. Igen ám, de hány ref. lelkész tud németül ? Ide, Grazba például nem küldhetnek olyat, aki meg se tud mukkanni németül. Bizony most is láthatjuk, hogy a nyelvismeret hiánya milyen kárára van lelkészi karunknak és magának az egyháznak is. Grazban fekvő nagyszámú magyar katonáinknak is egyetlen panasza az, hogy nem tudják magukat meg­értetni. Más tekintetben a lehető legjobb dolguk van: olyan jó ellátásban, olyan előzékeny bánásmódban részesülnek, mint másutt sehol. Ezek a stájeriak vég­telenül szives, finom emberek s most különösen nagy becsben tartják a magyart. Nyugodt lehet az, akinek hozzátartozója a grazi kórházak valamelyikében fekszik, mert itt az illetőt, ha megmenthető, okvetlenül meg­mentik. Rengeteget hallottam másutt panaszkodni a katonákat a kíméletlen orvosi kezelés miatt, itt Grazban nem találkoztam még olyan sebesülttel, aki a leghálá­­sabb elismeréssel ne beszélt volna orvosai bánás­módjáról. Pedig de sok magyar sebesült van itt! Graz külön­ben is katona-város, tele van sebesült katonákkal is. A laktanyák, iskolák mind kórházzá vannak átalakítva, dacára, hogy kórház is annyi van itt, mint talán máshol sehol másutt. A „Landes Kranken-Haus“-nak bizonyára nincs párja a monarchiában. Egy egész városrész óriási területen, 16 millió költséggel épült. ÚJ KÖNYV ! MOST JELENT MEG ! MINDSZENTI: KRISZTUS MINDEN MINDENEKBEN, EGYHÁZI BESZÉDEK 5-ik kötete megjelent. ára a-— korona. KAPHATÓ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.

Next

/
Thumbnails
Contents