Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal Példás tisztaság, kényelmes berendezés, gondos ápolás mindenütt. Az a legszerencsésebb, aki ide kerül. Sok magyar katonától hallottam, hogy hálát ad az Istennek, amiért ide juthatott. Van itt egy szomorú osztály is: a ragályos betegek osztálya. Nem kerülöm el őket, jóllehet maga a főorvos is lebeszélni igyekezett róla, de hát ép azoknak van szegényeknek legnagyobb szükségük a vigasztalásra. Micsoda boldog öröm ragyogott fel egyébként kínban vonagló arcukon, mikor szólok hozzájuk az Úr igéjével! Sokan kívántak Úrvacsorát is. Adtam nekik. Szivet facsaró, mégis felemelő jelenet volt. Palást nélkül, kórházi fehér köpenyben — mert csak ezzel eresztenek be ide — álltam előttük. Ámde az Úr nem az öltözetet nézi, hanem a szivet. Az pedig — úgy az enyém, mint az övék — talán sohasem volt így áthatva a Szentlélek által, mint akkor. Egyáltalán, most látszik, e nehéz napokban, hogy az emberi lélek elvitázhatatlan járuléka a vallásos érzés. Nem találtam olyan katonát, aki a legnagyobb örömmel és legigazabb hálával ne fogadta volna a vallás vigasztalását. Pedig közülük odahaza mennyi templomkerülő, pap ellen áskálódó volt bizonyára! Hogy óhajtják most a templomot! Aki csak mozogni képes, eljön az istentiszteletre, melyet az itteni ev. templomban vasárnap délutánonként tartunk. Akik nem jöhetnek el, azok részére a kórházban van istentisztelet, délelőttönként, felváltva. S mily bizalommal mondják el minden ügyes-bajos dolgaikat nékem! Amiben segítségükre lehetek, megteszem. Sokak helyett — akik sebesülésük folytán Írni nem tudnak — családjaikkal levelezek. Mindez rengeteg munkát ad, annyit, hogy pihenésre nem jut idő, de hát szegény véreink ott a harctéren szintén nem pihenhetnek. És most két kérésem volna. Egyik egyházunk főhatóságaihoz. Kegyeskedjenek vallásos iratokkal ellátni! Eddig a magam pénzén vásárolt dolgokat osztogattam, de kifogytam belőlük. Hiszen 10 nap alatt több száz ref. sebesültet látogattam meg! Üres kézzel nem mehetek hozzájuk s aztán mindig ujjak jönnek, kiknek még semmi nemes olvasni valójuk nincs. Itt az alkalom, hogy jó magokat vessünk a termékeny talajba. Ki áldozna erre, ha nem az egyház ?! Az áldozat meg fogja teremni a gazdag gyümölcsöt. Kérek tehát szentirási részeket, „Koszoru“-füzeteket, alkalmi imádságokat és más olvasnivalót. Az ev. testvérek e tekintetben követendő példával járnak elől: tábori lelkészeiket elárasztják vallásos iratokkal. Én is hozzájuk forduljak ? Nem lenne ez letörölhetetlen szégyene egyházunknak ? ! A másik kérésemet lapunk olvasóihoz, egész kerületünk közönségéhez intézem. Ápoltjaim között van egy kerületünkben, zalai szegény ref. sebesült, három gyermek atyja, kinek bal lábát tőből levágták: Tóth János. Adakozzunk a javára, hogy mindnyájunk javáért feláldozott lába helyett mü-lábat készíttethessünk számára ! Megérdemelné szegény, nekünk pedig dicséretünkre válnék. Nagyon kérem a m. t. Szerkesztőséget, szíveskedjék e célra adományokat elfogadni és nyilvánosan nyugtázni* A jó Isten jutalmazó áldása nem marad el! Graz, II. Leonhardt-Str. 30. EÖRl SZABÓ DEZSŐ ref. tábori lelkész. A NAGYSZOMBATI REFORMÁTUSOK EGYHÁZI SZERVEZKEDÉSE. ZON KÖZTUDOMÁSÚ KÖRÜLMÉNY FOLYTÁN, mely szerint az ág. hitv. ev. egyház 1913 októberi egyetemes közgyűlésének kezdeményezésére a „Nagygeresdi egyezség" — ez a be nem vált aranyhid — 1914 végére felbontatott: számos helyen előkészületeket tett az önálló berendezkedésre mind a két felekezet közül az addig csatlakozott fél. A nagyszombati református hívek (az 1910. évi népszámlálás szerint 93 lélek), kik bár a formális csatlakozást az ottani ág. hitv. ev. egyházhoz soha ki nem mondták s egyházi közigazgatásilag a rétéi egyház fiókjaként szerepeltek a névtárban — noha tényleg a rossz közlekedési viszonyok folytán mégis jobbára a nagyszombati evang. egyház, illetve lelkészek gondozása alatt állottak: a változott viszonyok következtében a separációt szintén keresztül vitték. Alulírott lelkész, kinek missiói területébe Nagyszombat és környéke mintegy beszögellik s útja a morva határszél felé rajta keresztül vezet: már a tanév elején egyhm. határozat folytán bekapcsolta gondozási körébe Nagyszombatot s azóta hetenkénti *Igen szívesen. A magam részéről az első célra kettő, a másodikra három koronát adok. Kis J. Tf 7T rj ' t p t p Tt T-p A REF. FŐISKOLAI NYOMDÁBAN KIS JÓSZEF iVl Eli LjJ JtL L- EL IN 1 pápai ref. esperes-lelkész által irt EGYHÁZI BESZÉDEK AZ 1914. ÉVI VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN ÁRA 3-40 KOR. MEGRENDELHETŐ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPÁN. POSTAFIÓK 12. — BÁRHOL MEGJELENT KÖNYV KAPHATÓ KÖNYV- o°o KERESKEDÉSEMBEN, FŐ-UTCA 21. SZÁM. O°o
