Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
Huszonhatodik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1915 január 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden Yasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4’50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KATONÁINK LELKI SZÜKSÉGLETEINEK ELLÁTÁSA. HARMADIK KÉRDÉS, melyről szólni kívánok, az előbbieknél semmmivel sem csekélyebb fontosságú, sőt bizonyos tekintetben még talán amazoknál jelentősebbnek mondható. E kérdés: a katonák lelki szükségleteteinek ellátásának kérdése. Az emberiség legszentebb, legszebb érzelme kétségkívül a vallásos érzés, melynek nem szabad hiányozni egy emberben sem, a legalacsonyabb rendűtől a legmagasabb rendűig. Az ember akkor valódi ember, akkor igazán Istentől saját képmására formált teremtmény, midőn buzgó fohászkodással Istenhez tud emelkedni s beismeri előtte gyarlóságát, mely az emberiség bármely hatalmas méretű haladása dacára is Istennel szemben mindenkor megmarad. Ha valahol, úgy a háborúban mindenesetre előtérbe tódulnak a vallásos érzelmek, ha valahol, úgy ott a csaták gyilkoló tüzében, hol a halál tartja bő aratását, bizonyosan eszébe jut mindenkinek az Isten, még az istentagadó is érzi gyarló földi voltát és keresi az érintkezést, a kapcsolatot Istennel. Ha valahol, úgy a háborúban elsősotban kell az emberek lelki szükségleteinek ellátása fölött a legnagyobb, legszeretőbb gonddal őrködni, a katonák lelki szomjúságának kielégítéséről minden lehető módon gondoskodni. E lelki gondoskodást békében és háborúban egyaránt nagyon tökéletesen láthatjuk megvalósítva nagy szövetségesünknél, Németországnál s méltán vehetünk róla példát e tekintetben is, mint számtalan más téren. Mert sajnos, nálunk békében is nagyon kevéssé kielégítő módon történik a katonák lelki szükségleteiről való gondoskodás, aminek szomorú erkölcsi következményei tapasztalhatók is; de hagyján, békében még csak megvagyunk valahogyan. De nagyobb baj, hogy háborúban a gondoskodás még kevésbbé megfelelő, hogy itt a hiányok nagyok, igen nagyok, szinte kiáltóan nagyok! Ki kell azonban eleve jelentenem, hogy a hiányok nem állnak fenn minden felekezetre nézve. így például a római katholikus katonák lelki szükségleteiről igen nagy számú tábori lelkésszel s ezek rendszeres szervezete által nagyon jól gondoskodva van. Annát kevésbbé van azonban gondoskodva a többi vallásfelekezetekhez tartozó katonák százezreiről, sőt millióiról, legföképen a protestáns katonákról, akikre vonatkozólag e helyen különösképen szólani akarok és e hiányok különösen szembetűnők akkor, ha a katholikus felekezetüekről való gondoskodással összevetjük. Megbízható forrásból tudom, hogy a hadsereg szolgálatában álló római katholikus tábori lelkészek száma körülbelül 2000, azaz kettőezer. Ezzel szemben a többi összes felekezetek tábori lelkészeinek száma nem haladja meg együttvéve sem: a 200-at, mond kettőszázat!! r A számok mutatják az óriási aránytalanságot. Magyarország lakosságának több mint 20%-a protestáns és ha Ausztria és Magyarország lakosságát együtt vesszük is, a protestánsok száma kb. 10%. A katonaság soraiban ez a % jóval magasabb, mert hisz a protestánsok túlnyomó nagy részben a hadsereg magyarországi felének zömét alkotó magyarság soraiból kerülnek ki, a protestánsok többségét alkotó reformátusság tiszta magyar s jól tudjuk, hogy a magyarok is a lélekszámbeli aránynál jóval magasabb aránynyal szerepelnek a katonaság között. És épen a szinmagyar és jórészt protestánsok által lakott vármegyékből állíttatik ki mindig a sor alá kerülő legénységből a legnagyobb újoncszázalék és innét kerülnek ki a legkitűnőbb ezredek, a legvitézebb, legmegbízhatóbb magyar hősök, kiket bátran lehet az első csatasorba küldeni, kik határtalan hősiességükkel számtalan diadalt vívtak ki a Habsburg-ház zászlajának északon és délen: a 39-es, 44-es, 37-es, 38-as, 68-as, 86-os, 101-es közös gyalogezredek, a 3-as, 4-es, 10-es, 12-es, 22-es honvéd gyalogezredek stb., stb. Ezekre a derék, vitéz ezredekre elsősorban gondolni, mindennemű, nemcsak testi, de lelki szükségleteikről is gondoskodni elsőrendű és legfőbb kötelesség; mert „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is“. És sajnos, nem tudni miért, ez a gondoskodás késik! A testi táplálék mellett a lelki táplálékot is várják, de hiába
