Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-23 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. még 1914-ben beérkezett a konventi irodába. Iktatva van 6552—1914. sz. a. A konventi iroda 538—1915. számú leirata szerint Kőszeghy lelkész atyánkfia segély igény ügyét „a kongrua-bizottság tudomásul vette. Segély kiutalása iránti kérelme felett azonban nem határozhatott, mivel Kőszeghy József az 1914 IV. évnegyedi kimutatásban segélyre ajánlva nem volt. Megjegyzem egyébként, hogy a segély folyósítására most már nincs kilátás, mivel az 1914. évi első félévi számadás junius 30-án lezáratott, a vallás- és közokt. miniszter úr által jóvá is hagyatott, az előző számadási évre visszamenőleg utalványozni pedig nem lehet“. (1915. II. 7.) Ugyanezen leiratban foglalt felhívásra az esperes február 11-én kelt felterjesztésében ez ügyre nézve a kongrua bizottság újabb határozatát kívánja provokálni. Ám a központ ragaszkodik felfogásához. Sem a segédlelkész nem volt megnevezve, sem a segély összege kitéve, sem a szolgálatképtelenség egyházkerületi megállapítása nem volt feltüntetve — így segély nincs, mert a segélyek folyósításának alapját a kimutatások képezik. (768—1915. sz. febr. 15.) Ugyanezen leiratban a konventi előadó úr javasolja, hogy az esperes az 1915 I. évnegyedi kimutatásba vegye fel, mint 1914 I. évnegyedről segélyezendőt, így történt. De Kőszeghy lelkész atyánkfia ismét elutasíttatott, mert 1914 I. félévéről a leszámolás már megtörtént. Tehát egy érdemes lelkésztársunk a betűhöz való merev ragaszkodás miatt jogos és törvényes segélyétől elüttetett. Az eljárás felett bírálatot mondani nincs szándékom, de apellálok a nagy nyilvánossághoz nemcsak Kőszeghy lelkész atyánkfia, hanem jó mindnyájunk érdekében. Tény, hogy az esperes akkor, amikor a segélyezés ideje és igénye fennállott, kiérdemült lelkésztársunkat a segélyre püspök úrral együtt ajánlotta. Tény, hogy a lelkésztársunk segélyt nem kapott és nem kaphat, mert az esperes olyan kimutatásba, mely az ő segélyezésének idejét túlhaladja, már nem vehette fel, nem ajánlhatta s csak igényének fenntartását hangsúlyozhatta. Tény, hogy egy mindnyájunkat megkörnyékezhető esetben egy lelkésztársunk személyében mindnyájunkon jogsérelem esett, melynek orvoslására utat és módot kell találnunk akárhogyan. Egyházmegyénkben már készülődik egy analog eset. Másutt is jöhet elő. Az egyházmegyei és kerületi gyűlések tartásának ideje majdnem időhöz kötött; egy-egy ilyen ügy elintézése végett — jól tudjuk, nem hívhatók össze. — A konventnek kell határozatát módosítani ? A konventi előadó úrnak kell több méltányossággal eljárni ? ezúttal nem keresem. Csak hangsúlyozom, hogy a jogok megvédésére tenni kell valamit. Hallottam ez ügyről, gondolkozásra s az ügy megismerésére ösztönzött. Ezért kértem ki aktáit az esperesi hivataltól; szükségesnek ítélvén, a nyilvánossággal is megismertetem, ha lenne valami haszna s láttatja. JAKAB ÁRON. REF. ELEMI NÉPISKOLÁINK ÁLLAPOTA AZ 1913—14. TANÉVBEN. I. Tanköteles volt 6—12 éves 300.611 (előző évben 291.600.) 13—15 éves 105.864 (előző évben 108.984). II. Iskolába járt a) református felekezetű iskoláinkba 6—12 éves 182.167 (előző évben 182.059). 13—15 éves 45.158 (előző évben 46.194). Összesen 227.325 (előző évben 228.253). b) Másjellegü iskolába járt: 6—12 éves 99.568 (előző évben 88.212). 13—15 éves 41.700 (előző évben 45.316). III. Nem járt iskolába: 6—12 éves 18.876 (előző évben 21.389). 13—15 éves 19.006 (előző évben 17.474). Összesen 37.882 (előző évben 38.863). Az itt közölt adatokból a következő figyelemre méltóbb tanúságok vonhatók le. 6—12 éves tanköteleseink száma a múlt évihez képest jelentékenyen emelkedett (8951-el). Ez a múlt tanévi jelentésben kifejezésre juttatott azt az aggodalmat, hogy 6—12 éves tanköteleseink száma évről-évre csökkenő irányú, enyhíti s a helyzet javulására ad alapos reményi. • A tankötelesek beiskoláztatására nézve is — egészben tekintve — megállapítható a jelentékeny haladás. A beiskolázott 6—12 éves tanulók száma ugyanis 11.464-gyel több a múlt évinél. Az iskolába nem járók a múlt évben 97%-ban megállapított arányszáma pedig 6'3%_ra szállott le. Sajnos, hogy a helyzet javulásának ez a fokmérője csak igen kevés részben irható református felekezeti népoktatásunk javára, mert a múlt tanévi, sőt az előző évi jelentésekben is megnyilvánult ama feltűnő és bizonyos aggodalomra okot szolgáltató jelenség, hogy a református felekezeti iskoláinkba járó ref. növendékek száma állandóan csökkenőben van, mig a másjellegü iskolákba járó ref. tankötelesek száma állandóan emelkedik, most még fokozottabb mértékben mutatkozik. A beiskolázott 6—12 éves ref. tankötelesek előbb említett emelkedéséből, 21.464-ből ugyanis csak 108 esik a mi iskoláink és 11.356 a másjellegü iskolák javára. Úgy hogy mig 1912/13. tanévben az iskolába járó 6—12 éves tanköteleseknek 32‘6%-a járt nem ref. jellegű iskolába, addig az 1913—14. tanévben már 35‘3%-a- Az emelkedés majdnem 3%S minthogy ez az emelkedés az előző évi jelentésekből megállapíthátólag állandó, az 1913—14. évi emelkedés pedig arányát tekintve, három egyházkerületben egyenesen megdöbbentő: az azt előidéző okok felderítésére meg kell tenni a lépéseket annyival inkább, mert amint a statisztikai kimutatások igazolják, iskoláink államosítása — amely egyedül adhatná ennek természetes magyarázatát — minimálisnak mondható, amennyiben az 1913—14. tanévben csak öt iskolánk ment át állami kezelés alá. A 13—15 éves tankötelesek száma, mely az utóbbi
