Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-04 / 14. szám

14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 109. oldal. díszesen és dús felszereléssel emelkednek a szükség szerint kisebb-nagyobb méretű kulturházak szobákkal vagy termekkel. És amilyen fejlett ez emberiség, olyan a pedagó­giája is. Elvezet vezetőm egy állami könyvraktárba. Ágyuk stb. helyett erre is bőven telik. Mennyi fogalmazó, kiváló agy és szorgalmas kéz nyer itt bőséges fizetést és jutalmat. A társadalom minden rétegét rengeteg szakosztályok szolgálják. Több hatalmas épületből álló külön város ez. Első sorban a nép legalsó rétegeinek művelődésére szolgáló raktár érdekelt. Szakosztályok minden kigon­dolható apparátussal működnek. Hogy tisztább látképet nyerjek, megtekintem a nép­művelési régiségtani osztályt. Mosolyogva mutogatják a „régi öregek“ iskolai és népkönyvtárait, amiket a közművelődési egyesületek kölcsönöztek, vagy ajándé­koztak, avagy amiket az iskolafenntartók felsőségeik leszerződései utján rengeteg típusok és ciklusok szerint végösszegében temérdek költséggel kötelezően besze­reztek. A rengeteg anyag jó része hely szűke miatt kamrákba, padlásokra került olvasatlanul. Átolvasom az idevágó archeológiái fejtegetéseket, magtekintem a múlt tapasztalatai nyomán bölcsen ki­alakult fejleményeket. Az ügy vezetői és szellemi mun­kásai megismertetnek a vezérelvekkel. Alapelvünk abso­lute áthághatatlanul a rövidség. Száműzünk minden feleslegest. (Hiszen — hamiskásan mosolyogva mondá — minket nem ivek szerint fizetnek és nem tülekedő protekcióval, mint a régi öregeket. Aki a legrövideb­ben, a legkevesebb kötetben a legjobban adja elő tárgyát, azé az első dij.) Csak a legszükségesebb tárgyakat, igen szűkén mért számú és terjedelmű könyveket adjuk a nép elé. Óh de ezek a könyvek kvintessenciák. Bennök foglal­tatik mindaz, ami a nép eszének, szivének, gondol­kodásának, kedélyének, mélyebb vallásos és bölcs világnézetének, nemes, magasztos fellángolásának ger­jesztésére, művelésére szükséges. Száműzzük, eleve kizárjuk a protegált, vagy nem prote­­gált „irók“ egymást egymás után lesülyesztő, elillan­­tató tömegtermeléseit. A kiadó vállalkozók percentes* tusakodásainak még csak a gondolata is előttünk ret­tenetes merénylet a cél és eredmény ellen ! A tömegtermeléssel nem engedjük túlterhelni, lapos, terjengős és bizonytalan összhatású feleslegességekkel eredménytelenné tenni a nép művelését. Ez ügy irói lángeszű bölcsek. A régi öregeknek fogalmuk se volt azokról a psychologiai hatásokról, amiket bölcseink pro­dukálnak egyszerűségben, rövidségben, csudálatosán összeható rendszerességben, szinte észrevétlenül köny­* A percent, még ha igen-igen üdvös célra is ajánlják azt, üzleti momentum. A dolog természete szerint provokálja a na­gyobb kvantumokat és sok korábbi értékes, sőt értékesebb könyv letűnését. nyed, mélységes és magasságos hatásban. Mi nem csak a fizikában stb., hanem a lelki élet területein is előbb nem is sejtett magas fokra jutottunk. Bizony megnyilatkoztak előttünk az X sugarak minden téren. Vagyis felismerjük a dolgok, ügyek legbensőbb lénye­gét s a legrövidebben, legegyszerűbben és a leghatá­sosabban alkalmazott eszközökkel érünk el eredményt. Az észt és kedélyt csudálatos intenzivitással összhang­­zatosan műveljük. Ezután az intézet intendánsa bevezet egy remek alkotmányu óriási épületbe. Fényesen ragyog homlok­zatain a jelige: Istennek dicsőségére, aki adta és az emberek lelkiépülésére. Belépek a festészeti osztályba. Látom a népművelési csoportot. Elsőrangú művészek ismeretterjesztő és magasztosan ihlető képeket festenek a népkönyvtárak, kulturházak, iskolák stb. hatalmas segédeszközeiül, szüle, gyermek, testvér, hazaszeretet, Istenbe vetett bizalom stb. eszmékről olyan eleven hatással, hogy a gyermekek és nép tekintetét folyton nemesebb régiókba emelik, táplálják. Azután megnéztem a zeneköltők osztályát. Micsoda dallamok ? Csudálatosán egyszerűek, de lendületesek. Mennyei erő árad szét azokból a nép ajkán, iskolák­ban, kulturházakban, ünnepélyeken, és a templomokban. Röviden, intenzive, összhangzatosan végeznek itt a nép művelésével. Elv: ti nem tudósok, hanem mun­kások vagytok és viszot nem csak munkások vagytok, hanem emberek is. Röviden, bölcsen áttekintő, neme­sen és magasztosan érző lények. És mivel e fejlett földön ezen összhangzatosság magasztos fokát eléri a legalsóbb népréteg is: min­den foglalkozásban levőnek meg van a magasabb értelemben vett emberi tekintélye. Nincsenek rangkór­­ságos büszkélkedések s egymást lenéző, megvető gyar­lóságok, mert az egyetemleges fejlettséggel tisztessé, sőt magasztossá vált az emberforgalom. Annyival is inkább igy van ez itt, mert az egyetem­­legesen nemesedett lelkűiét főként a vallásosságból táplálkozik. Itt műveltség és vallásosság folyton kölcsön­hatásban vannak, párosulva anyagi jóléttel. A vallás külső, de belsőre ható eszközeiben is a kor nagy mű­veltségével együtt haladt. Semmi sallang, semmi feles­legesség. És viszont semmi üresség, durva Ízléstelen­ség, felragadás helyett álmosító laposság. Ismerik a lélek őseredeti alapvonalait. A legteljesebb hatások eszközeit és azok mérvét az egyetlen főcélnak : Isten imádására az áhítat emelésének szolgálatára. Mint harmat párája fölfelé, ima sóhaja égfelé, úgy törekszik minden kenetteljes és dicső szimbólum és művészet a vallás oltára elé, hogy végcélja, ősforrása szerint megszentelődjön, a mennyei dolgok illő arcává, zengedelmévé, szózatává istenüljön, hogy Isten orszá­gában Istenben éljen, mozogjon minden. E nép csudálatosán összhangzatos műveltségének, emelkedett lelkületének titka az, hogy e földön a nép­művelést illetőleg áthághatlan alapdogma az, hogy sem a tudomány, sem a művészet nem lehet öncél. Csak

Next

/
Thumbnails
Contents