Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-04 / 14. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. szolgáló leányok, eszközök ezek az emberi élet boldogítására, a lelkek növelésére és nemesítésére, Istenhez emelésére. Itt nincsen atheista tudomány és bölcsészet. Mert itt a tudomány és bölcsészet összeölelkeztek. A bölcs tudomány pedig végetlen dolgok előtt állván, a létben tagadó nem lehet, mert tagadásának igazságát a lét végetlenségeiben nem bizonyíthatja. Nem avatkozik a hit dolgaiba, megelégszik empirikus területének kiszabott becsületes munkájával Nincsen eszelőhős, szertelen, sőt erkölcstelen irodalom és művészet. Mert e magas fejlettségű lelkek milliói magasztosult igényeinek csak nemes, bölcs, istenes irodalom és művészet felelhet meg. És e mellett mily szépen megfér a derült világnézet, a kedves tréfa, a kacagtató humor is. Hiszen az életnek is vannak mosolygásai. És ezen magasztos programm logikus következménye az, hogy mig a tudomány tisztelettel áll meg véghatáránál, a non plus ultránál, addig a művészet mint szolgáló leány fölemelkedik, leborul Isten trónja előtt. Mert hiszen a tudománynak nincsenek a tapasztalaton tubákat is meghatározó, mérő szerei, öntudatlanul össze is esik a határon túl, de a művészet angyali szárnyakkal bátran emelkedhetik. Ilyen összhangzatos, magas műveltség, nemes lelkűiét szolgálatában működik e fejlett földön a tudomány és művészet megfelelő mérvben a legalsóbb néprétegtől fel a legmagasabb osztályokig. Bizony nemes és hasznos „Világi műveltséget“ is teremt az Istennek országa. És ez jótékonyan visszahat a szociális jólétre is. {Folyt, köv.) FÖLDVÁRY JENŐ. KRISZTUS A KERESZTFÁN. A Golgotán a nagy Tragédia Már véget ért. Az Isten szent fia Ott függött köny és vértől öntözött Rideg keresztfán két lator között. A nép elszéledt s azután Komor csend lett a Golgotán. A nagy tömeg, mely eddig kiabált, Hogy most közelben látta a halált, A sziklauton szürke alkonyaiban, Mint birkanyáj, futott szét megriadtan ; A bús keresztre visszanézni nem mert, Nehogy meglássa ott az Istenembert Fején a véres töviskoronával . . . Minden kis csepp az ő bűnére vall: Egy hét előtt virággal üdvözölte, Egy hét se múlt, ártatlanul megölte. S Máriát, ki a keresztet átölelte S fájdalmas jajban zokogott a lelke, János tanítvány lassan elvezette, Hogy itt ne lelje a halálos este. Volt-e földön még hasonló bánat, Mely most Jézus szelíd szivéből támadt, Mikor jó anyját menni látta messze Félig ájultan és kétségbe esve ? Hörgött a melle a pokoli kintul, Egyik lator ránéz s mélyen megindul: „Ó Krisztusom ! Most látom, hogy ki vagy. Én meghalok, de kérlek el ne hagyj. Taníts meg engem hinni, mint te tudsz, Légy szószólóm, ha majd a menybe jutsz“. „Velem leszel, ne félj. Már vár a meny. Jön a Halál: Istenbe bízva menj“. A másik erre durván felkacag : „Szegény, magán segíteni tudna csak. Te, kit saját tanítványod elárul Isten fia vagy : szállj le hát a fárul!“ S mig a latornak teste lázba’ reszketett, Bőszült szitokkal rázza a keresztet; Minden szavával Isten ellen lázad S gúnyolja Jézust, ki csupa alázat. Borzadva áll egy katona előtte S hegyes dárdáját szivébe döfte, De akkor is, mikor végsőt sóhajta, Vadul sziszegte véres, lázas ajka: „Minek teremtél embert Jehova, Ha nem mehet előled sehova ? Hol a Megváltó ? Hol van irgalom ? Az ember sorsa egy bús siralom“. Nagy, kék homály borongott a hegyen. Az őr is csendesen tovább megyen; IFJ. STERN L1PÓT PÁPA, kossuth-u. 25. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. (□] Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. {□) Lelkiismeretes kiszolgálás!
