Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-28 / 13. szám
102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Szerettem volna ez alkalommal, uraim, egyházmegyénk érdekében kifejtett üdvös ténykedésekről számolni be, de sajnos, ennek lehetőségétől megfosztott engem a ma dúló világháború, mely egész Európa békéjét feldúlva, mindannyiónk kezére békót kötött és megbénított az élet-halál harccal szorosan össze nem függő minden üdvös munkát. Vigasztaljon bennünket, uraim, az a hét hónapi küzdelem eddigi eredményeiből is jogosan levonható alapos remény, hogy a magyarok Istene szeretett hazánkat ezután is meg fogja oltalmazni minden nagyobb bajtól és győzelemre fogja segíteni hazánk védelmében oly hősiesen küzdő katonáinkat és dicső szövetségeseinkkel vállvetve ki fogjuk küzdeni azt a várva-várt szebb és boldogabb jövőt, mely tért fog nyitni a békés, hasznos munkának és eredménnyel fog jutalmazni minden erre irányzott becsületes törekvést. Ha ennek a mai borzalmas s az egész világot izgalomba ejtő kegyetlen háborúnak okait kutatjuk, úgy a helyes nyomra vezet bennünket a biblia és a világtörténelem. Mint a tapasztalat mutatja, amikor a jólét és a tökéletesség elérésére irányzott törekvés eléri tetőfokát s a a fejlettség és tudomány termékeny melegágyában mérges gombát növel az elbizakodottság, az önös érdeket szolgáló és csupán azért élő önzés, akkor időközönként megrázza magát az anyaföld és eltemeti a bűnöst, az önzőt. Egy második babylóniai zavar, egy második özönvíz ez a mai háború is, uraim, melyből csak az erény, csak a becsület, csak a tiszta erkölcs kerülhet ki győztesen ! Ha mégis volnának csüggedők és kételkedők, kik a mi győzelmünkben kétségeskednének, azoknak csak azt tanácsolhatom, hogy kislelküséget félretéve, szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg önmagunkat, ismerjük fel múltúnkban azt a selejtest, melynek kiirtására, megtisztítására szolgáló méltó büntetés ez a világháború s irtsuk azt ki magunkból s csupán azt tartsuk meg a jövő élet számára, ami jó, ami dicső, ami keresztyéni ! S itt örömmel kell rámutatnom arra, hogy ezek a jövő életre, a második évezredre predesztináló jó tulajdonságok nem vesztek ki a magyar nemzetből, mert hisz bámulattal látjuk azt az igaz hazaszeretetből fakadó, önzetlen hazafiságot, mely nemzetünk fiait a harctéren ezer veszélyek közt is megtartja honfiúnak s megtartja őket a vallásnak s őket a jelen elpuhult 1915. kortól őszintén szólva nem remélt, de az ősi magyar dicsőség által igazolt hőstettekre indítja. Nézzük a szeretni tudó magyar nép példás és magától mindent elvonó áldozatkészségét, nézzük szükebb körben vizsgálódva a mi lelkészeink és tanítóink hősi küzdelmét, mikor öldöklő fegyverrel, avagy áldásthozó lelki gondozással szolgálják ezer veszély között is nemzetünket, egyházunkat. Nézzük azokat az itthonmaradt lelki vezetőinket, kik az itthonmaradt aggódókat, gyászolókat vigasztalva s fájdalmaikat enyhítve, lelki megnyugtatással teszik őket kitartókká és bizakodókká, sőt a harctéren levő híveiket is, utánuk küldött imádságokkal és biztató sorokkal bátorítva, óvják meg a csüggedéstől és serkentik további nagy tettekre. Büszkén konstátálom, hogy a nemesben, a jóban is elöljár a mi somogyi népünk, mert az ő lelki vezetőik hivatásuk magaslatán állanak és hazánk, vallásunk iránti kötelességüket méltán teljesítik. E helyen és mindannyiunk, — az egész magyar nemzet nevében mondok ezért köszönetét a mi lelkészi, a mi tanítói karunknak s további kitartásra, további hős küzdelemre buzdítva kérem őket arra is, hogy jó cselekedeteik babérkoszorújába kössék bele a legszebb virágot, a harcban hősi halált halt apák árva, serdületlen gyermekeinek lelki és anyagi gondozását J Bocsássák magukhoz, úgy mint Jézus tette, a kisdedeket s ezeket istápolva, neveljék őket a hazának, apáikhoz méltó hű fiaivá s az egyháznak hasznos tagjaivá. Ha mindezt megtesszük és szüntelenül csakis ezt tesszük, úgy győzni fogunk s győznünk kell! S ha mi vagyunk kiszemelve arra, hogy ezen újabb világcsapástól, a XX. század ezen borzalmas özönvizéből kimentessünk, úgy vigyük bele abba a Noé bárkába azt a fehér galambot, azt a kis bárányt, a békességet, a tiszta erkölcsöt, a becsületet és főleg jézusi szeretetet s ha ezeket megmentve a jövő élet számára, lerázzuk magunkról a föld porát, úgy Magyarország második ezredévét biztos alapra építjük fel s ekkor igazán hiven szolgáljuk imádott hazánkat és szeretett egyházunkat. Hogy így legyen : ezt kívánom és ily irányú munkálkodásunkra kérem az Isten áldását! Használjunk hadisegély-postabélyeget! RÉGNER PÁL DÍSZ FESTŐ “ PÁPA. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL I — TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE I — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — ELVÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAKI
