Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-28 / 13. szám
100. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. Szegény, jámbor zarándokok, összeomlik, kútba esik minden szép szándékotok. Drága pénzen is csak sílányat vehettek; mert megkuporgatott filléreitek javarészét elnyeli az önzés tehetetlen molochja; el az uzsora-haszon; az üzérek uzsora-haszna ! A ti szikár, sovány, alázatos alakjaitok mellett ott feszelegnek a tisztességtelen kereskedés felhizlaltjai és adják a hangot lóhátról! Övék a világ; tiétek a sóhajtás! . . . Hiába néztek erre is, arra is, nincs, aki sóhajtástokat meghallja; nincs, aki beleavatkozzék a ti keserüségtekbe* vagy jobban mondva: az üzéreknek már botrányos kapzsiságába. Nincs, nincs — a közönséges, mindennapi lelkek közt! De most van valaki itt Jéruzsálemben, aki nem ilyen közönséges lélek. Van valaki, aki nem tudja összedugott kézzel nézni a szemérmetlen üzérkedést; nem tudja szó nélkül hagyni a szentügy megszentségtelenítését. Itt van, éppen most érkezett „az Ö templomába az Úr, akit ti kerestek, akit ti kívántok és megtisztítja Lévi fiait “ „íme feltámadt néktek az igazság napja“. (Mikeás III: 1, 3; IV: 2 ) Az ő szemét nem kerülheti el az utálatos, lelketlen üzérkedést. Szivét, akaratát nem hagyhatja mozdulatlanul annak látása. Szent haragjában „kötélből ostort csinálván, kiűzi a templomból az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat“. (János. ev. II: 14, 15.) A pénzváltók pénzét kitölti, az asztalokat pedig földönti. Istenítéletként zúgja fülükbe: „Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek Óh milyen szép, milyen elragadó férfi jellem ! Hányán látták már eleddig ezt a megvetendő üzérkedést a szent helyen ! És hányán el is ítélték — de csak magukban, vagy legfeljebb négyszemközt. Csak úgy, hogy „A, szó köztünk maradjon I Mert nem akarok belekeveredni a dologba“. Én nem szólok, mert „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ Nekem megvan, amire szükségem van ; vagy megveszem náluk nélkül. Engem hát nem húznak meg; nekem nem tesznek kárt. Miért avatkoznám hát a dologba ? Mi hasznom lenne belőle ? Csak ellenséget szereznék magamnak ! Ah Istenem ! Mennyi Dobzse László léháskodott már e világon ! Hányán tagadták meg a legszebb férfi erényeket : az igazságszeretetet és a Ősi vitézséget! Kényelemszeretetből és haszonlesésből hányán, de hányán alkudtak meg a körülményekkel gyáván ! Jézus nem kérdi, mi kellemetlenség és kár származhatnék reá szigorú fellépéséből; nem nézi, hogy miféle szálak fűzik össze ezeket az üzéreket talán a legmagasabb papi körökkel, akik — ha megharagítja őket, nagy hatalmukkal szörnyen lesújthatnak reá; azt se nézi, hálás lesz-e a közönség, vagy se. Felháborodott igazságérzete nem néz körül sunyin, óvatosan, hanem vitézül rátámad az otromba bűnre. Ha senki se áll is mellé; ha magára marad is: akkor se nyomja el igazságérzetét. Akkor is hallatja az igazság elitélő, lesújtó szavát. * * * Gerjedez-e a szivetek, Istenfélő hívek, hallván e beszédet; lelki szemeitekkel oda tapadván e zord és mégis oly fenséges jelenetre ? Vagy talán már annyira vagytok, hogy csak nagy nehezen tudjátok visszatartani nyelveteket, hogy meg ne éljenezze, kezeiteket, hogy meg ne tapsolja e fein séges jelenet hősét: az igaz és vitéz Jézust? Másrészről meg átokkal sújtsa, megfenyegesse a mi üzéreinket ? ! Talán megérett bennetek az elhatározás, hogy nyomdokába léptek Jézusnak, követni fogjátok, hisz úgy kínálkozik, sőt kihiv benneteket az alkalom ? Ah mert korunk is megszüli a maga vérszopóit; a szent helyre ma is oda tolakodnak a szemérmetlen üzérek. Mert nem szent helyek-e azok a pontok mind, ahol leleményes eszük villanásával, izmaik erejével, tüneményes vitézségükkel, forró verejtékkel, piros vérrel, fiatal élettel áldoznak a mi véreink, a mi országunk fiai és a mi drága szövetségeseink. És az üzérek oda tolakodnak az oltárokhoz, melyen a hazaszeretet ég lobogó lánggal. Oda tolakodnak, nyerészkedni, csalni, lopni. Szállítanak cipőt papiros talppal; köpenyt gyenge, foszlány női kelméből. Át tudjátok-e érezni, tudjátok-e kellően mérlegelni, mekkora gonoszság ez ? ! Azt jelenti ez, hogy nekik mindegy, ha ebben a ke-A REF. FŐISKOLAI NYOMDÁBAN készült kiadványok megrendelhetők KIS TIVADARNÁL PÁPÁN. Postafiók 12. sz. Ács Károly : Ne felejcs Istent... ImakÖnyv. 16° Kér. János egyházi beszédei. Fordította Csiz-Vászon kötésben 2'40/., puha bőrkötésben 4'— K M madia Lajos (24 beszéd) 4*— „ Baldauf-Mesterházi: Vigasztalások könyve, W) Kis Gábor: Halotti beszédek és imák. (71 halotti gyászbeszédek 3 — „ -«r beszéd és ima.) 4 — „ Csomasz D.: Emlékezések. 8 alkalmi beszéd L— „ Kis József: Egyházi beszédek az 1914. évi. Csomasz Desző: Pál apostol anthropologiája 2*— „ világháború idején . 3'40 „ Czeglédy Sándor: Hoseás 3 50 „ W Pongrácz József : Az efezusi. levél 2 50 „ Czeglédy S: Krisztus keresztje,egyházi beszéd —-40 „ tfA// Rácz Kálmán: Egyházi beszéd. II. kötet 4\— „ Czeglédy S.: Pál apostol eschatologiája 4 — „ -2áL Református egyházi könyvtár. Szerk. dr. Antal Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. II. bővített Géza. 12 kötet. kiadás, vászon kötés 5 60 „ Robertson F. V. Egyházi beszédek. 37 beszéd. Kálvin János művei: 17 füzet, 4 kötetben 21— „ &— K, vászon kötésben 750 „ Kálvin János művei: Keresztyén vallás rend^ Vass Vince: Jézus bünnélkülisége 2-50 „ szere 2 köt, vászon kötés 251— „ W
