Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Huszonötödik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1914 március 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. PAX VOBISCUM. — Drummond. — Min kell hát gondolkoznunk? Mit kell hát alaposan megtanulnunk, hogy nyugalmi állapotba jusson a lelkünk ? Krisztus a legkisebb habozás nélkül felel. Két dologra utal — szelídség és alázatosság. „Tanuljatok tőlem“, úgymond, „mert én szelíd és alázatos szívű vagyok.“ Nos — ezt a két dolgot nem véletlenül választotta. Valami sajátszerü úton nyugalom az eredmény. Röviden: tanuljátok meg ezeket s már nyugalmat találtok. Ezek, amint vannak, egyenes okai a nyugalomnak ; azonnal megteremtik ; csak ezt teremthetik. S ha gondolkozunk egy pillanatra, azonnal látjuk, mennyire szükségképpen van ez így; mert nincsenek szabály alól ment okok s előzmény és következmény között az összekötő valami mélyen a dolgok természetében rejlik. Mi hát ez az összekötő valami? További kérdéssel felelek. Mik a nyugtalanság főbb okai? Ha ismerjük magunkat, azt feleljük, hogy — Büszkeség, Önzés, Föltünésvágy. Ha visszatekintünk elmúlt éveinkre, nemde úgy van, hogy boldogtalanságunkat főként személyes megaláztatások és szinte goromba felsülések okozták, amiket életünk folyása juttatott elénk ? Nagy megpróbáltatásaink ritkán vannak s mi nyitott mellel megyünk szembe velük. A mindennapi élet kicsinyes súrlódása, az üzlet vagy a munka huza-vonája, családi per-patvar, ambíciónk letörése, akaratunknak máséval való kereszteződése, tervezgetéseink meghiúsulta az, ami lehetetlenné teszi a mi benső békénket. Sértett hiúság, be nem vált remények, kielégületlen önzés: ezek az ősi, egyetemes, mindennapi forrásai az ember nyugtalanságának. Már most világos, miért jelölte ki Krisztus legfőbb két tárgyul ezeknek a leghatározottabb ellenkezőjét. A szelídségre és az alázatosságra nézve ezek a dolgok egyszerűen nincsenek. Úgy gyógykezelik a nyugtalanságot, hogy lehetetlenné teszik. Ezek a gyógyszerek nem kezdenek felületi szimptomákkal. Az okok eltávolításával hatnak azonnal. A maga körül mozgó élet örök bosszankodása eltűnik a szelídség és a szivbeli alázatosság tudományával. Aki megtanulja ezeket: örökre biztos ellene. Valami elbűvölt élete lesz azután. A keresztyénség kitűnő ojtószer, átvitele egészséges vérnek vérszegény vagy mérgezett lélekre. Nincs láz, ami megtámadhatna tökéletesen egészséges testet. Semmiféle láza a nyugtalanságnak meg nem zavarja azt a lelket, amely Krisztus levegőjét szívta, Krisztus utait tanulta. Galamb-szárnyak után tekintgetünk, hogy messze szállhassunk, ahol nyugalom vár. De a távol nem segít. „Az Isten országa bennetek van.“ Magaslatokra vágyunk nyugalmat látni; ám ott van az az aljon. A viz csak akkor nyugszik meg, ha a legalacsonyabb helyre kerül. így van az ember is. Ezért légy alázatos. Az az ember, akinek nincs véleménye magáról, nem sértődik meg, ha mások nem ismerik el. Ezért légy szelíd. Annak, aki semmit nem vár, nem fáj, ha semmit nem kap. Magától értetődik, hogy ez így van. Az alázatos és a szelíd ember valóban minden más embernek és dolognak fölötte van. Uralkodik a világon, mert nincs gondja utána. Nem az arany a zsugorié,
