Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

Huszonötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1914 február 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ==. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KözgyíMést-ixiegriyitó ima. Elmondotta a felír. pó 3-á.n Komáromban Felséges Isten, Mennyei jó Atyánk ! Még nem száradtak fel egészen köny­­nyeink, még nem enyhült szívünk nagy fájdalma, melyeket szeretett főpásztorunk, lelki vezérünk gyászos elhunyta szemeink és szívünkben támasztott; sőt fokozott mérvben újulnak fel azok most, midőn egyházi törvényünk rendelkezése folytán avégett gyűltünk össze e helyen, hogy Főpásztorunk üresen maradt helye be­töltése felől hivatalosan intézkedjünk. Mélyen érezzük, jó Atyánk, Istenünk, hogy ezen munkánkban méltán erednek meg ismét könnyeink s újul meg szí­vünk nagy fájdalma! Hiszen miként a derült égből váratlanul lesújtó villám szétrombolja az útjába eső tárgyakat, úgy dúlta fel s rombolja széjjel Fő­­pásztorunk váratlan és korai halála, — benne, mint reformált egyházunk egyik erős oszlopába, egyházkerületünk egyik bölcs és tudós kormányzójába he­lyezett minden reményünket, bizodal­­munkat, erős támaszunkat. Mélyen érez­zük, mert tapasztaljuk, hogy út nélküli tévelygőkké tett minket — mintegy pásztor nélkül való nyájat — azon nagy és dicső férfiúnak sirbaszállása, aki közhasznú és fárad hatlan működésével a magyar refor­mátus egyháznak és egyházkerületünknek oly sok és nagy dicsőséget szerzett. Oh! bizonyára méltó a könny, indokolt a nagy fájdalom és méltán kiálthatunk fel a szent Íróval: „Megszűnt a mi szivünk öröme, siralomra fordult a mi örömünk, mert tartott közgyűlésünkön Czike Lajos esperes. elesett a mi fejünk koronája s jaj most minekünk!“ Urunk, Istenünk! ki nemcsak erős, nagy és hatalmas, de irgalmas, kegyel­mes és szerető jó Atya is vagy; mi pedig csak gyenge, erőtelen gyermekeid vagyunk, kik segedelmed nélkül semmit sem tehetünk s még csak meg sem moz­dulhatunk ! Erőtlenségünk, gyarlóságunk érzetében, fájdalmunk és könnyeink köze­pette mély alázattal borulunk le Előtted és kérünk, mint bölcs, irgalmas és sze­rető jó Atyánkat: ne hagyj minket fájdal­munk és könnyeinkben elmerülni; küldd alá vigasztaló szent lelkedet, hogy az törölje le könnyeinket, enyhítse fájdal­munkat; az tanítson meg bölcs végzése­den, szent akaratodon megnyugodni és nagy fájdalmunkban így szólani a sok veszteségeket szenvedett Jobbal: „Az Úr adta, az Úr el is vette, áldott legyen szent neve érette“. De nemcsak vigasztaló, hanem oktató és minden jóra vezérlő szent lelkedet is közöld velünk, jó Atyánk! hogy az tanít­son meg minket minden igazságra és az egymás iránti szeretet mellett az irányítsa elménk gondolatait, szívünk érzelmeit tanácskozásunkban, olyan intézkedések megtevésére, melyek reformált egyhá­zunknak épülése és előmenetelére, nagy nevednek , pedig dicsőségére szolgálja­nak. — Óh, hallgasd meg és teljesítsd be kérésünket, Szent Fiad, a Jézusért. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents