Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-13 / 50. szám
Huszonötödik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1914 december 13. UNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K)f hirdetések, reklamációk: Faragd János főmunkatárs címére küldendők. ÁDVENTI IMÁDSÁG. LJÖTT ÚJRA az ígéret várásának ideje; eljött szivünk szent ádventje, igaz Isten ! Ígéretedben váitozhatatlan Valóság ! Mint hajdan ó-testamentumi néped, mi is sóhajtozva, epedő imádsággal ostromoljuk szent házadat, hogy halljunk ma amaz Ígéret felől, mit szent atyák, nagy királyok és próféták által szólottái a te népednek. Mi Urunk, Istenünk! Nagy és igaz Isten! Amit Te megmondasz a Te beszédedben, az mind valéság. A természet megavulhat, ég és föld elmúlhat, de a te Ígéretedből egy jotta vagy pontocska el nem múlik. Jön, óh jön egy boldogabb jövendő, mikor lehull a sátán csillaga; jön, óh jön egy boldogabb ország, melyben az igazság uralkodik s a szeretet lesz annak királyi pálcája, béke a trónusa s alatta boldogság forrasztja össze a sziveket. Elnémul a jajszó, fölszárad a köny, behegednek a sebek, összetörnek a fegyverek s a béke fejedelme diadalmasan, sugárzón, hófehér palástban ül örök trónusán. Mily édes lesz ez ország s mily áldott ez Uram, Istenem! Ah, áldott kor, boldog jövendő, édes ország, édes királyság, jövel, jövel! Szivünk édes álma, diadalmas Jézusunk, a Te boldog országoddal, az Istenországával, jövel! Hogy ne sírjon az ínség, ne kiáltson ezer sebbel a nyomor, édes Jézusunk, jövel! Mennyi drága vér hullása, mennyi drága érték pusztulása sir fel Uram fájdalmasan, panaszosan hozzád az egekre . . . Jövel hát országoddal, uralmaddal s szárítsd fel könynyeinket, szüntesd meg jajjainkat, szüntesd meg az emberi vérnek patakokban folyását. Hiszünk Uram Ígéretedben; hisszük, hogy □=c E amit Te megmondasz a Te beszédedben, az mind valóság. A természet megavulhat, ég és föld elhmulhat, de a Te Ígéreted az utolsó pontig beteljesedik. Azért borulunk arcra előtted, mert hiszünk benned; azért kérünk, mert bízunk benned. Hozd el hát azt a boldog jövendőt, azt a boldog országot, melyben szeretet és igazság lakik, melyben fölszárad a köny, elnémul a jajszó, behegednek a sebek, összetörnek a fegyverek s egy édes, örök, üdvösséges boldogság forrasztja össze a sziveket. Édes Jézusunk! A Te boldog országoddal jövel! jövel! Ámen. OLÉ SÁNDOR DR. BODOLA GYULA EMLÉKEZETE. IRTA S A PÁPAI REF. TEMPLOMBAN 1914 DECEMBER 6-ÁN TARTOTT EMLÉKÜNNEPÉLYEN ELMONDOTTA FARAGÓ JÁNOS FŐGIMNÁZIUM! IGAZGATÓ. MÉLYEN TISZTELT KÖZÖNSÉG! NEMES TANULÓ IFJÚSÁG! ^ ^ INDNYÁJAN tapasztalásból ismerjük azt az y J igazságot, hogy mig az elmúlt eseményekre 1V1 val0 visszagondolás sokszor balzsam gyanánt-j____(- I hat a csapásoktól megviselt emberi lélekre, addig az elhunyt embertársainkra való visszaemlékezés mindig fájó érzéseket támaszt szivünkben. Bármennyire ismerjük is azonban ennek igazságát, lelkűnknek ezt a kálváriáját mégis megjárjuk mindannyiszor, valahányszor olyan ember elveszítéséről van szó, akinek élete előttünk kedves, pályája a közre nézve gyümölcsöző volt. Ezt a nehéz és szomorú tisztet végzem én is most, amidőn tanártársaim kitüntető megbízásából visszaidézem a dr. Bodola Gyula emlékezetét; azét a férfiúét, aki, amig élt, tanártársainak szerető bajtársa, tanítványainak lelkiismeretes tanítója, gondos nevelője s nekem mindenkor hü barátom volt.
