Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-29 / 48. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 393. oldal. utána? Az ágyuk dörögnek, a shrappnelek, golyók süvöltöznek, röpködnek szüntelenül, a bombák robbannak, a népek, nemzetek soha nem látott és hallott kitartással, gyűlölettel tusakodnak s a végkimerülésig várják az élet és halálharcot. A fegyverek ropogása, kardok csattogása a béke galambját nem csoda ha megijesztette, elrémítette, nem csoda ha az utolsó ítélethez teljesen hasonló világban nem mer, nincs bátorsága remegő szívvel felénk, hazánk, házunk, csendes tanyánk, nádfadeles kunyhónk, szerény otthonunk, családi bárkánk felé közelíteni! Nagyon nehéz helyzete van a lelkésznek. Utón, útfélen szomorú híveivel találkozik, a vasárnapi templomi gyülekezet talpig gyászba van öltözve, alig van család, hogy valakiért ne remegne, valakit ne várna haza, alig van fiatal asszony, hogy ne sírna, ne könnyezne s rég nem látott, férjét ölelő karjaiba epedve ne kívánná! A teljesen munkaképtelen, az élet terhei alatt megrokkant édes apa a harctéren küzdő fiát nélkülözi, a gazdálkodás menete megakadt, az igavonó állatokat is elvitték, a járványos betegségek miatt szünetelnek a vásárok, nem lehet járomba fogókat venni, a mezei férgek százezrei miatt nem lehet, nem mernek a föld barázdáiba gabonamagokat szórni, a szépen kikelt vetést az egerek már tarolják, pusztítják s egyszer csak jön a hivatalos értesítés, hogy messze az északi harctéren, távol idegenben a hazáért hősiesen küzdve, egyetlen fia elesett a csatatéren. És én elmentem a gyászba borult családhoz, vigasztaltam a kesergőket, de a vigasztalást alig akarták elfogadni 1 Óh Uram! — igy szóltak — sorsunk szomorúbb mint Jákóbé, mert ő sirva ment fia után a koporsóba, mi azt sem tudjuk hol, merre temették kedves egyetlenünk porrészeit ! Emitt a fiatal édes anya, a hü hitves három kis gyermekkel ölében, karjai között az elgyengült öregmamával várják haza a rég elment édes apát, még levél sem érkezett tőle másfél hónap óta. Egyszercsak sötét éjjelen „kopogtatnak az ablakon“ ébredjetek kedveseim, megérkeztem hozzátok s el sem is megyek többé tőletek. Micsoda öröm, milyen viszontlátás ! A munkabíró erő, teljes édes apának jobb karja hiányzik . .. Elmentem a siralomnak eme tanyájára, mély részvéttel vigasztaltam a Gondviselő Isten jóságával, aki nem vonja meg kegyelmét a Benne bízóktól. Megérkezett egy másik súlyosan sebesült is. Mint erős, daliás termetű, 25 éves férfiú, édes apa ment el a hivó szóra s haza jött mankóval. Ballábán két golyó ment keresztül; egy a combjában van, egy golyót bal vállából kivettek. Istenem, mivé lett ez az ember ? egy szegény bicegő Lázárrá, egy nyomorékká. Elmentem, meglátogattam őt. Vigasztaló szavaim után megmutatta azt a muszka golyót, melyet vállából vettek ki, melyre egy arany gyűrűt csináltatott s arra egy láncocskát Gmündenben, a Cumberlandi hercegnő, kinek kastélyában ápolták sebesült híveimet, azzal hogy viselje az óraláncán emlékül! Minek folytassam tovább? Mennyi alkalom, mennyi gyászeset minden faluban, mily széles mező és nagy tér a lelkész rérésze, a vigasztalás, a gondozás alkalmazására ! Mindnyájan ki is vesszük ebből részünket s azt hiszem, széles*magyar hazánkban minden lelkész el is végzi e nemű kötelességeit a neki adatott talentumok szerint s az enyhületet adó, megnyugvást célzó lelki gondozásokat el nem mulasztja ! És most bocsánatot kell kérnem Nagytiszt. Szerkesztő úrtól s e becses Lapok olvasóitól, ha felhozok egy, a legközelebbi múltban megtörtént esetet, mely azt igazolja, hogy egy lelkésztestvérünk nagyon különös úton és módon gyakorolta a lelki gondozást, egy oly családdal szemben, amely családdal már régebb idő óta valami félreértésből származó összeütközése volt ... Az alább megirt eset oly unicum, oly rendkívüli megdöbbentő, hogy a szereplő lelkész személyétől eltekintve s azt nem érintve és sértve, nyilvánosság elé kell vinnem, minden kommentár nélkül, annyival is inkább, mert az ügy, melyről szó van, közérdek, különösen a ref. tanítóság jogkörét sérti s Isten ments attól, hogy a puszta merénylet, mely itt történt, precedensül szolgáljon napjainkban! lm az eset: Hadba vonult a . . . i ref. missió egyház kántor tanítója. Az özvegy édes anya, ki fiának háztartását évek óta vezeti leányával együtt, hadba vonult tanító fiának a lakásában maradt. Csatatérre ment az özvegy édes anyának honvéd főhadnagy fia is, ki szintén évek óta tanító öccsénél lakott s az édesanya vezetése alatt ott ellátásban részesült. Elterjed a rémes hir, hogy a ref. kántortanító elesett a harctéren! Mily megható alkalom arra, hogy a lelkész, az egész gyülekezet, sőt a városi intelligencia legnagyobb részéről szerer= ' f= I ________________________________________________________ Tisztelettel ajánlom szíves figyelmébe a kor színvonalán álló modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET. A köznapi kötéstől eltérő angol vászon, félbőr vagy alkalmi díszkötésü szép munka biztosítása mellett a í legjutányosabb árakon. A mintaszerű kivitel mellett az olcsó árak bőségesen kárpótolják a portó= kiadást, ha a könyvek összegyűjtve, 5 kilónként küldetnek be. KIS TIVADAR, Pápa, Postafiók 12.1 I I |______________________________________________________=_
