Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 345. oldal. Megfigyeltem a föld egyszerű gyermekét, a mezei munkást a reá nézve legfontosabb s legszorgosabb időben, aratáskor. A tikkasztó nap perzselő hevében dolgozik kora virradattól késő estig. így megy ez napnap után. Egy egész év áldását kell pár hét alatt betakarítani, megmenteni a változékony idő szeszélyeitől. Nem ismer, mert nem szabad ismernie fáradalmat s mégis, mire jő a hét utolsó napja, elgyötört teste vágyódik a pihenés után. Vasárnap pihenniök kell; megköveteli a szervezet. S láttam azt, hogy ezek a teljesen kimerült, „agyoncsigázott“ emberek a vasárnapi felfrissülés után mily vidáman láttak újra munkához, mily édesen csendült meg ajkukon a víg aratódal, mintha nem is a régi, a szombat esti fáradt, kedvetlen emberek lettek volna. S azután megfigyeltem azokat is, kiket az anyagiakért való túlságos aggódás vasárnapon is munkára ösztönzött. Minő külünbség! Az eredmény, mit ezek elértek, nem pozitív, hanem negativ : a következő héten felényit nem tudtak dolgozni. A szervezetét, tehát önmagát nem csalhatja meg az ember káros következmények nélkül. Ez utóbbiak egyszerűen kimerültek. Mulasztásuk tüstént megboszulta magát: nem bírták a munkát! Igazán azonban még csak a jövőben fogja az veszedelmes hatását éreztetni. Meg van a munkának, meg van a pihenésnek az ideje. Nehéz, gyötrő, fárasztó munkát követel az élet, a nagy zsarnok, de annak, ki becsületesen, igaz odaadással dolgozik hat napon át, nem lesz szüksége arra, hogy elrabolja önmagától a hetediket, a nyugalom napját. Szociális érdeke ez az egyénnek, szociális érdeke az egyének összességének: a társadalomnak. A vasárnapi munkaszünet gyakorlati megvalósítása, helyesebben a vasárnap megszentelése nem „új“ intézmény, nem a haladó kor egyik „nagy“ (?) alkotása. Isteni rendelésre viszi vissza a szentírás. Ott van a társadalmi kialakulás kezdetén s azóta végig kisérte az embert a történelem folyamán. Fontosságát mind szociális, mind vallási szempontból többé-kevésbbé érzi mindegyik kor embere. Itt az egyik, ott a másik oldal domborodik ki erősebben. A kérdést igazán felfogni, megérteni, az eszmét megvalósítani a keresztyén társadalom tudta, de csak az első két században. Az egyház elvilágiasodása, a hierarchia egyre növekvő hatalma merő szokássá, üres külsőséggé teszi a vasárnap megszentelését. Elveszti az teljesen vallási jelentőségét, hatását a hitéletre, de elveszti szociális jelentőségét is. Szükségesnek tartja a vasárnap megtartását a mai kor embere is. Követeli ezt a szociálizmus egész határozottsággal. Kétségbevonhatatlan, hogy munkájának lett is „eredménye“ (?) e téren; le nem tagadhatok „vívmányai“ (?) De van egy alaptévedése, mely értéktelenné teszi eredményeit: a vasárnapot megtartja, munkaszünet napjává teszi, de meg nem szenteli. Csak szociális érdek és szempont vezeti ebben is a szociálizmust, de így kielégíteni nem tudja azokat sem. Ha a vasárnap csak munkaszünet napja és semmi más, tehát megszenteléséről szó sincsen, akkor — amint látni fogjuk — nem segítője, előmozdítója az egyén, a társadalom szociális érdekeinek, hanem határozott ellensége. Nézzünk csak szét a társadalom ama rétegében, hol a vasárnapot „megtartják“, de meg nem „szentelik“. Hogyan néz itt ki egyetlen vasárnap, a pihenés, az erőgyűjtés, a lelki felüdülés napja? Menjünk végigaz utcán. Itt is, ott is tántorgó, hadonászó, kiabáló, falnak dülöngő alakokat látunk. Kérdezni is felesleges: honnan jönnek ezek? A korcsmákból, mulatóhelyekről. Talán egész heti keresetöket itták el egyetlen nap. Hat napon azért végezték a fárasztó munkát, hogy a hetediken állatok legyenek belőlük. Véres verejték tapad minden egyes fillérhez, melyet most oly könnyelműen dobtak a sárba. Pedig otthon éhezik a család ; nincs kenyér! Egészségtelen, nedves, szűk és piszkos szobájukban, mely inkább odúhoz hasonlít, virrasztanak: a feleség, a sápadt, éhező gyermekek. Várják az édes apát, ki elment szórakozni, pihenni az elmúlt hét fáradalmait, de korcsmába, alkohol élvezete közben. Sápadt arcuk, beesett szemük odatapad az ajtóra, várják, lesik a pillanatot, mikor tántorog be rajta a családfő, ki elvesztve józan eszét, kenyeret kérő kicsike gyermekeinek sírását durva szitkokkal, kíméletlen ütésekkel hallgattatja el. Szenvedő, nyomorgó felesége szemrehányást tesz neki. Erre ő ellene fordítja boszuja teljességét s őrült dühében véresre veri élete párját. Ez csak egy a millió meg millió eset közül. A valóság még ennél is sötétebb, elszomorítóbb, fájóbb. Itt bizonyára nem tudnak semmit a vasárnap megszenteléséről. De vájjon szociális érdeke-e a társadalomnak az ilyen vasárnap? 1 i ___________________1______________L___ Tisztelettel ajánlom szíves figyelmébe a kor színvonalán álló modem gé- | pekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET. A köznapi kötéstől eltérő angol vászon, félbőr vagy alkalmi díszkötésű szép munka biztosítása mellett a legjutányosabb árakon. A mintaszerű kivitel mellett az olcsó árak hűségesen kárpótolják a portókiadást, ha a könyvek összegyűjtve, 5 kilónként küldetnek be. KIS TIVADAR, Pápa, Postafiók 12. (
