Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
346. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Nem egyszer voltam szemtanúja egy-egy oly szívet facsaró jelenetnek, midőn rongyokba burkolt nő vasáinap este órákon át leste, várta korcsmák ajtajában, ablakai alatt bent mulató férjét. Ott didergett, fázott. Végre a kétségbeesés kölcsönzött neki annyi erőt, hogy be mert menni férjéért. Ott sírt, könyörgött, rimánkodott előtte, de feleletül csak durva szitok hallatszott ki. A nő sírva hagyja el élete átkának helyét s azután megy haza, megy kis családjához, kiknek nincs meleg ruhájuk, pedig itt a tél: kinek nincs kenyér, pedig éheznek. Vájjon szociális érdeke-e a társadalomnak a nyomor mesterséges növelése? Az ilyen vasárnapok csak a nyomort növelik. Láttam vasárnap este vendéglők ajtajában mezítlábos, hiányosan öltözködött gyermekeket sírni. Várnak valakit. Vájjon, kit várhatnak ? Az édes apát, meg az édes anyát, kik együtt isszák ott benn az alkoholt. Munka után kell az élvezet! De az élvezet öl! Itt újra nem tudnak a vasárnap „megszenteléséről“. Hangzik mindenünnen a tivornyázók éktelen kiabálása, zűrzavaros lármája. Itt ez mutatja, hogy ma vasárnap van. Emitt egy ember a sárban fetreng, tehetetlen önmagával, ledöntötte lábáról az alkohol, amott gyilkoló szerszámokkal támad kettő, három, esetleg még több egymásra, mert elvette eszöket az alkohol. Nehéz megállapítani, hogy a meg nem szentelt vasárnap, avagy az alkohol rombol-e többet szociális szempontból? Annyi tény, hogy az alkalmat a vasárnap adja. Rettenetes látvány tárul elénk, ha betekintünk így vasárnap egy korcsmába. Piszkos, füstös szobákban összezsúfolva ül egy csomó ember. Leírhatatlan bűz árad ki innen. Millió meg millió mérges mikróba úszkál a levegőben, melyek megölik az életet. Kész tanyái e helyek a legrombolóbb hatású betegségeknek. Az asztalok körül ülő emberek kiabálnak, hadonásznak, rekedté ordítják magukat. Kétségbevonja az ember, hogy ezek is Isten képére teremtett lények. Nincs ember-formájuk. Közülök több az asztal alá hullott már, ott alszik, ott szívja a betegség csiráit. Jöjjön ezekre a helyekre s nyissa ki a szemét, hogy lásson, az, ki a vasárnap „megszentelése“ ellen agitál. Mondja meg, hogyan segít társadalmi életünk eme rettenetes betegségén? Pedig ez szociális érdek ám! Elképzelhetetlen, hogy hány lelket öl meg az alkohol egyetlen vasárnap. E napon tömve minden mulató. Különösen hátborzongató egy-egy oly mulatóhely képe, hova az alacsonyabb osztály tagjai járnak. Ott vannak még vasárnap éjjel is, ott még reggel is, ha előbb ki nem hajítják őket. Mennyi bűnös terv fogamzik meg 1914. egy-egy ilyen helyen? Hány tönkrement, végkép letört exisztencia utolsó menedékhelyei ezek, hogy azután itt csábítsanak bűnre másokat. Nem számítva az óriás tőkevesztést, mely az ilyen vasárnapok miatt éri a társadalmat, minő erkölcsi veszteséget jelent ez? Vasárnap és az „ivás“ eggyé olvad a legtöbb munkásembernél. Ezért várják oly nehezen a vasárnapot. A csendes, néma faluk is zajosak lesznek e napon. Már délelőtt ünnepi ruhába öltözött legényemberek mennek az utcán. Azt gondolhatnánk, hogy a templomba mennek, de nem — a korcsmába. Nem kell őnekik vallás, hit; élni, élvezni (értsd: „mulatni“) és nem imádkozni akarnak. A szegény ember — mondják — csak vasárnap élvezhet. De minő ez az élvezet? Isszák az átkos alkoholt, míg annyira el nem kábítja őket, hogy egy-pár „bevert“ koponya, eltört kéz, láb, esetleg ember-halál nem lesz a mulatság vége. Hány ember-élet lett már áldozata ezeknek a „mulatságokénak ? Mit jelenthetnének ezek ma a társadalomra nézve ? És mégsem szociális érdek a vasárnap megszentelése? A napi sajtóban egyik szomorú hír a másikat éri. Kimondhatatlan a romboló hatásuk ezeknek a vasárnapi „mulatságokénak. Lehetetlen, hogy eme szomorú tények gondolkodóba ne ejtsenek minden nemesen érző embert. A vasárnap a bűn, az erkölcsi züllés napjává lesz. Üresek a templomok, de tele vannak a korcsmák. így boldog családi élétről, gondos és jó nevelésről szó sem lehet. Az édes apa egész hetét munkával tölti legtöbbször családján kívül. Csak vasárnap lehetne családja körében, de ő inkább elmegy a korcsmába. Vájjon mi lesz az ilyen légkörben felnőtt gyermekekből ? Csak bűnt és piszkot Iát otthonában. Elveszti minden érzékét a tisztaság iránt . . . Határozottan kétségbeesik az ember a társadalom jövője iránt, ha teljesen belemélyed e tények szemlélésébe. E bajok orvoslására nem gondolhat a szociálizmus, nem (!), mert eszközei nagyon is „emberiek“. Azért hirdeti az emberiség egyetemes boldogítását; de csak hirdeti. S ezalatt emberek ezer számra, családok, sőt egész községek mennek tönkre. Minő veszteség ez úgy a jelen, mint a jövendő társadalmára nézve? Ha a falusi viszonyok siralmasak, úgy a városiak egyenesen kétségbeejtők. Valóságos orgiát ül e napon itt minden bűn. Más napokon is meg vannak ezek a bűnök, de vasárnap fokozott mértékben. Ekkor mérgezik és ölik meg a legtöbb lelket! A kártya és más szerencsejátékok is legtöbb áldozatukat vasárnap szedik. Pusztításaiban méltó versenytársa az alkoholnak. Rengeteg tőke-veszteség ez újra. If]. Stem Lipót Pápn, Kossuth-Lajos-utca 25. sz Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését — Lelkiismeretes kiszolgálási
