Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
344. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. A VASÁRNAP- MEGSZENTELÉSÉ NEK • SZOCIÁLIS • JELENTŐSÉGE 3 'P AT NAPI MUNKA akár testi, akár szellemi Ház, ha becsületesen, odaadással végezzük azt, kimeríti az embert annyira, hogy egy napi n____r\ nyugalomra erőgyűjtés szempontjából okvetlenül szüksége van. Szociális szempontból tehát a vasárnap megszentelésének egyik nagy fontossága az, hogy biztosítja a munka folytonosságát az erők felfrissítése által. Szellemnek, testnek pihenésre feltétlen szüksége van. Tehát el kell ismernie mindenkinek ép ezért azt, hogy vasárnapon mindenféle munkának szünetelni kell. Ez általános szociális érdek. Gondoljunk csak arra, hogy a modern élet mily nehézségeket állít az élet, a létfenntartás elé! Mily fárasztó munkát kell végeznie az emberiség jórészének a mindennapi kenyérért! Egyik lent a bányák mélyén elzárva a friss levegő üdítő erejétől, a napfénytől hullat véres verejtékcseppeket a létért; napnap után kora reggeltől késő estig végeznie kell ezt a testet teljesen kimerítő nehéz munkát, hogy fenn tudja tartani családját. A másik hatalmas gyártelepek idegromboló zajában gyötri magát kimerülésig a betevő falatért! A harmadik betegség csiráit lehellő, szűk irodahelyiségek romlott levegőjében görnyed naponta ; dolgozik, küzd, hogy távoltartsa szeretteitől a mindennapi élet szürke, rettegett rémét: a nélkülözést. Ép ily fárasztó munkát kell végezni majd minden embernek, ha élni akar. S vájjon a legerősebb, vasszervezetü embernek is nincs-e szüksége ilyen élet mellett egy napi pihenésre ? Ellenkező esetben az a munka, melyet majd minden embertől megkövetel a XX. század szigora, nem idő előtt kimeríti e, tönkreteszi-e az egyént? Ezért nagyjelentőségű szociális érdek a vasárnapi munkaszünet megtartása. Avagy nem eminens szociális érdeke-e a társadalomnak az, hogy tagjai életerősek legyenek? Gondot kell tehát fordítani arra, hogy munkás, dolgozó s így fenntartó tagjainak munkaereje állandóan meg legyen. Egészséges, ép társadalmi életet máskép elképzelni nem lehet. Óriási mulasztást követne el társadalmunk, ha a vasárnapi munkaszünet megtartását elhanyagolná, azzal nem törődne. Talán rövid ideig tartó hasznot látna belőle, ha a vasárnapot is munkára használná fel, de annál inkább megboszulná magát ezért a jövő. Ez rabló gazdálkodás volna: — emberekkel! A vasárnap „megtartása“ (?) lehetővé teszi azt, hogy az új hét reggelén újult erővel lásson az ember munkájához. Ellenkező esetben elgyötört testtel, kimerült erővel kezdheti meg egy újabb hét amúgy is nehéz munkáját. Ebben az esetben már magán a végzett munkán meglátszik a vasárnapi energia-felfrissítés hiánya. Ez a hiány idővel nemcsak eléri, de sokszorosan felül is múlja a vasárnapon végzett munka értékét. Szociális szempontból tehát inkább káros, mint hasznos a vasárnapon végzett munka. De nincsen az egyén szempontjából sem értéke annak, hogy a vasárnapot is időül használja fel kenyérkeresetre. Számítsunk és gondolkodjunk csak egészen reálisan! Egy nappal több munkabért kap; ez tagadhatatlan. Tízszer, sőt százszor annyit azonban ártott egészségének, ez is kétségtelen. Hol itt az arány? Azzal, hogy nem gondolt munkaképességének fenntartására, lehet, sőt bizonyos, hogy évekkel megrövidíti nemcsak élet-, hanem munkabírásának idejét is. Ez pedig óriási mulasztás önmagával, családjával, de a társadalommal szemben is. Itt áll a sokszor hallott, sokak által már elkoptatottnak tartott igazság, hogy a hurt végsőig feszíteni nem szabad, mert elpattan. Ami a nyári nap hevétől tikkadt anyaföldnek a hüvösítő harmatcsepp, az a pihenés a kifáradt, kimerült embernek. Ismertem embereket, kik váltig azt erősítgették : égetően szükséges rá nézve, hogy vasárnap is dolgozzék. Valóságos vasszervezetü embereknek látszottak s mégis alig nehány év ilyen megfeszített munkája ronccsá tette őket. Nem áldozhattak fel hét nap közül egyet Istennek, vagy legalább nyugalmuknak s most — nyomorékok. Egyik-másik közülük már piheni fáradalmait lent a föld mélyén. Életerős, munkabíró emberek lehetnének még ma is ! De ezek legalább nem szenvednek itt e földön, nem látják családjuk ketségbeejtő nyomorát, mint ama szerencsétlen társaik, kiket élő-halottá tett az oktalan munkabeosztás, kiknek szíve elszorul, szeme könnybe lábbad, ha egyegy egészséges, ép embertársukat látják. Kérdezd csak meg ezeket az embereket: érdemes-e vasárnap dolgozni ? Nem mondom én azonban ezzel azt, hogy minden ember az erejének időelőtti összeroppanását annak köszönheti, hogy vasárnapon is dolgozott, hanem igenis azt, hogy az ember cselekvő energiáinak megtartása, fokozása érdekében szükséges, hogy a vasárnap valóban a nyugalomnak, a pihenésnek napja legyen. A SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPÉ AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE KIS TIVADAR könyvkereskedésében Kapható: PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház.
