Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
Huszonötödik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1914 október 18. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KÖZNAP ESTI IMÁDSÁG HÁBORÚ IDEJÉN. 3=üSTEN, ÉDES ATYÁNK! A te bölcsességed a 1 nappalt munkára, az éjszakát nyugalomra rendelte. Nappal munkálkodni, éjjel megpihenni, n___n ez a mi igazi életrendünk. Egy nappalunk im megint alámerült a múlandóság tengerébe. Leszállt a nap. Az esti szürkület haza intett mindent. Műhelyből, mezőről a munkás otthonába, legelőről a nyáj szállására tért. Gyermekek pajzán seregét hazaszélesztette, lecsitította a beállt sötétség. Madarak röpködését elvágta, víg dalát, csicsergését elnémította az éj. A fészek biztonsága, melege, keblére ölelte lakóit. Ah! mily boldogság az, Istenünk, estére hazatérni az édes otthonba, a védett szállásra, a meleg fészekbe ! Micsoda boldogság estére kelve újra összeverődni a nappal elszéledt családtagoknak; együtt elpihenni és felüdülni csendes álom lágy ölén. Ah! de e boldogság után hónapok óta hasztalan eped sok millió szív. A háború viszontagságai és rémei elűzik azt tőlük. A hazaszeretet szent parancsa milliókat ragadott ki a családi körből. Ezek ott a harcmezőn, még ha van is idejük nyugalomra, nem találják helyüket. Ah! de hányszor kénytelenek álmatlanul, ébren, talpon tölteni el az éjjeleiket. Minket pedig, kik itthon maradtunk, a bizonytalanság tengerén hány-vet a kétség. Pedig az elcsigázott test, a meggyötört lélek úgy sóvárog a csendes nyugalom után, mint az ellankadt virág éjjeli harmat után. Sóvárgunk mi is, kik kettős terhet hordozunk naponként. Te látod Istenünk, hogy szívesen hordozzuk; készséggel, odaadással fáradunk magunkért, szeretteinkért, hazánkért. De bármily fáradtak legyünk is, mégis alig hogy elaludtunk, máris ébren vagyunk. Rendes időben csak egy szemhunyás a nyári és kora-őszi éjszaka, most sokszor egy örökkévalóság; alig győzzük várni a végét. Óh, mert az éjnek munkától-ment sötét óráiban úrrá lesz fölöttünk képzeletünk és zavartan űzi-füzi a rémes lehetőségek sorát. Agyonfáraszt bennünket anélkül, hogy végezne. Bizony, úgy vagyunk, mint Jób mondá: még az éjszakák is hántásunkra vannak nékünk. A teljes bizonytalanságot, melyben hánykolódunk, nem szüntetheti meg okosságunk, bármint erőlködjék is. Ah ! mert se az elme fénylő világossága, se a testi erő és ügyesség nem biztosíthat senkit vérző sebek és a halál ellen. Az igazság győzelméért égő szent lelkesedés csak úgy nem ismer személyválogatást és irgalmat, mint a dühöngő boszúvágy. Igen, a nyugalom nem nyugtat meg bennünket, inkább kifáraszt. Jobban megnyugtat a munka. Ah ! most igazán érezzük, hogy a munka áldás. Lefoglal bennünket egészen és nem engedi messze a harctérre elkalandozni gondolatainkat. Útját állja képzeletünknek és nem engedi, hogy szertelen száguldozással rémképeket mutogasson s ezekkel izgasson és kínozzon bennünket. Ah! a munka valóban áldás; a nyugalom pedig maga a nyugtalanság. Ilyen viszás most a mi világunk, Istenünk! Hozzád fohászkodunk erős Isten, nyugtass meg minket. Plántáld be szívünkbe és növeld erőssé, naggyá a hitet, hogy amint megmentette hatalmad a hű zsidó fiúkat a tüzes kemencében, megmenti a mi szeretteinket is a harcok tüzében; amint bántatlanul megőrizted Dánielt az oroszlánok vermében, megőrződ a mi fogságba jutott szeretteinket is és kihozod, hazahozod neved dicsőségére. Még ha kedvezőtlen jeleket látnánk is, még ha aggasztó híreket hallanánk is, ne engedd, hogy kishitűség lopózzék szívünkbe, sőt higyjük el, hogy minél nagyobb a veszély, annál közelebb vagy te igazság Istene és hatalmas karod ezer veszélyen át is diadalra segíti hős seregeinket! Óh, segítsd is diadalra, óh, hozd is vissza őket. Adj a szájukba diadalmas éneket, homlokukra győzelmi babért. Óh, hozd vissza őket az édes otthonba, a mi ölelő karjainkba; így adj a mi szánkba is víg éneket. Adj midnyájunknak munkás nappalok után nyugodalmas éjszakákat. Seregek Ura, mi Benned bízunk; ne engedd, hogy megszégyenüljünk. Ámen. KIS JÓZSEF.
