Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
306. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Istenhez és úgy szeretnénk, ha közösséget vállalna velünk, ha mellénk állna. Úgy szeretnénk, ha az ő szövetségével dicsekedhetnénk l. . . Most kell komolyan fölvetni a kérdést: méltók vagyunk-e hozzá ? Méltók vagyunk-e, hogy ránk tekintsen és meghallgasson bennünket?! E súlyos megpróbáltatás izzó napjai bárcsak lennének igaz bűnbánatnak tisztító, ujjászülő napjai. Bárcsak építenék föl szívünkben a bűnbánatnak Istenhez vezető hidját. Nem oly Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Hitünk szerint az Isten tökéletes tiszta lélek. Ami jót, tisztát, nemeset, szeplő és fogyatkozás nélkül valót csak elgondolhatunk, az mind meg van az Istenben éppen azért, mert tökéletes tiszta lélek. De nincs benne semmi, ami nem valóság, ami csak látszat; nincs benne hamisság, álnokság, hazugság. Tisztábbak szemei, hogysem nézhetné a gonoszt. (Hab. I., 13.) Gonosz őnála nem lakhatik. Ezzel az igaz és minden álnokságot útáló Istennel szeretnénk mi most szövetségben lenni. De lehetetlen nem éreznünk, hogy szörnyű nagy szakadék van közöttünk. A bűn ásta ezt a szakadékot. Ásta a mi gondatlanságunk, könnyelműségünk és egyenesen hitetlenségünk miatt. Eleinte csak olyan volt ez a szakadék, mint zápor után az a vízmosás, amit átlép egy gyermek is. Ezt a kis vízmosást könnyű behúzni, elegyengetni, eltüntetni. De ha gondatlanúl úgy hagyjuk, a következő esőzések mind nagyobbá, nagyobbá szélesítik és mélyítik egészen a veszedelmességig. Ami apróbb és nagyobb bűneink így ásták mindegyre szélesebbé és mélyebbé a szakadékot Isten között és közöttünk és e szakadék ma már távol tart bennünket attól, hogy közösségben éljünk vele, hogy nála lakhassunk. Ha nem tartjuk is megveszett gonosznak magunkat, ezt mégis érezzük, éreznünk kell. Még ha nem az Istennel, hanem azokkal mérjük is össze magunkat, akiket most méltó elkeseredésünkben igen elítélünk: harcos ellenségeinkkel, még ekkor is meg kell vallanunk, hogy sok bennünk is a hamisság, az álnokság ; sokszor szólunk hazugságot és csak viszonylagosan vagyunk jobbak őnáluk. * Lássuk csak. Megrójjuk Francia- és Angolországot, hogy az emberiség fejlődését irányító magasabb szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával, pusztán hatalmi és anyagi érdek által vezéreltetve kötöttek szövetséget Oroszországgal. Nem értjük, nem is érthetjük, hogy a nyugati magas kultúrának, népművelődésnek érdemes zászlóvivői hogyan szegődhettek csatlósaivá a nyers erőre támaszkodó műveletlenségnek. Nem értjük, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség világszerte dicsőített hőseinek utódai hogyan foghatnak kezet az Önkényuralomnak, a zsarnokságnak hírhedt képviselőivel! Ezt mi mind nem értjük és megbocsáthatatlan bűnnek tartjuk. És ezt nemcsak magunk között, suttogva valljuk, de nyilvánosan hirdetjük és hirdetéséből még bizonyos érdemet is kovácsolunk magunknak. Mert lám: megmerjük mondani az igazat nyíltan! így az igazság hőseivé avatjuk magunkat. Különösen kárhoztatjuk az angolokat; az a legderekabb közöttünk, aki elmegy szinte a megvetésükig. Utálatos farizeizmusnak, képmutatásnak nevezzük a vallásosságukat. Valljuk, hogy a hitterjesztést és a bibliaterjesztést is hatalmi és anyagi érdekből karolták fel; a hitterjesztés által kiszipolyozzák az általuk megtérített népeket. Az angoloknak még azt is felrójuk külön, hogy megtagadták a vérrokonságot és a szellemi közösséget, mint germán faj és protestáns nép, mikor a németek ellen szövetkeztek. Érzelem-világuk, gondolkozásuk közösségét, vagy különbözését, múltjuk dicsőségét, vagy szégyenét semmibe se vették. Csak a pillanat, a ma haszna, a zsákmány lebegett szemeik előtt. És ez a felháborodás, ez a botránkozás mind igen érthető a mi részünkről. Mind igen természetes. Sőt egyenesen dicséretes is volna, ha — ha mi magunk is éppen ilyenek nem volnánk kicsiben, a magunk körében. De ám a mindennapi élet érdekharcai pontosan így festenek nálunk is. Távol legyen, hogy részletekbe bocsátkozzam. Csak kérdéseket teszek fel és oda támasztom kinekkinek a lelkiismeretére. Feleljen mindenki maga. Feleljen azokra is, amik az én kérdéseim nyomán önként merülnek föl emlékében. Kérdem, magasabb erkölcsi, az emberiség nevelését előbbre vivő szempontok-e azok, amelyek összetartják a mi társadalmunk különböző rétegeit? Ilyen szempontokból történnek-e a tömörülések? Vagy legalább csak a vezető egyének kiválasztásai ? Nem mesterkedheti-e ki magának akár az igazságügymimszten (gj RÉGNER PÁL dFszfestő PÁPA. IH TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON W/j KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL// VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. W/O - CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! - MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK! j,- ■ — l- SS " B SSSB BS S ■—^-i- - «"■« ' Ji - . - «ma . . I» . !■. -» '1JI" .. V1-..01-L. »IPf 'IBS. lg.’ ,TgJ»‘ !■ ■ ff* ITTT-".T.-l
