Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 307. oldal. széket is egy teljességgel rossz hírben álló, álnok ember ? Nem fajult-e el úgy, nem sűlyedt-e le annyira a közgondolkozás, hogy tisztán csak aszerint ítél az egyén értéke fölött: velünk van-e, vagy ellenünk ? Ha velünk van: mindent elnézünk neki; minden fogyatkozására találunk takarót, minden bűnére mentséget. Ha ellenünk van : minden jót leszedünk róla ; minden kis szúnyog-hibát elefánt-bűnné füvünk fel; tévedéseire, vagy éppen bűneire nincs semmi mentség! Ha velünk van: éljen; ha ellenünk: le vele! Néhány családnak szűkebb köre, amelynek a dolog természete szerint tisztán rokoni és baráti érzésen kellene alapulni, mert hisz azért jön létre, hogy a munkától ment, pihenésre szánt néhány órát néha olyanokkal töltsék el tagjaik, akiket szeretnek, akikkel óhajtanak együtt lenni; akikkel érzelmi és gondolkozási közösség fűzi össze őket; még egy ilyen szűk kör is, aminek teljesen bizalmasnak, egészen szabad választáson, rokonszenven állónak kellene lenni, elég kényes-e az erkölcsi szempontokra ? Adott esetben tud-e szakítani rossz hírbe keveredett tagjával, vagy nem csap-e fel inkább bünpalástolónak; nem téved-e a mások megtévesztésének hamis és hazug útjára, talán álszeméremből, talán álnok számításból, a rosszhírű esetleges boszúállásától való félelemből ? És vájjon az a legszűkebb kör, aminek alakulását ünnepélyes eskü kezdi; aminek teljességgel meghittnek, bizalmasnak, tisztának, szentnek kellene lenni: a családi szentély ment-e az anyagi érdektől, a hozományvadászástól; ment-e a hamisságtól, az álnokságtól, a hűtlenségtől, az esküszegéstől ? És ha egészen köztudattá, közhiedelemmé válik egy-egy házastárs esküszegése, házasságtörése: kötelességének érzi-e a társadalom, hogy elítélje a bűnöst és ítélete súlyát éreztesse vele? Vagy pedig mosolyogva suttog róla négyszem közt, a világ előtt pedig beáll hamis tanúbizonyságnak, mondván: ő nem hallott, ő nem tud erről semmit? Vagy éppen védelmébe veszi azt, aki lábbal tiporja házastársa önérzetét ? Nemcsak, hanem az isteni és emberi törvényt? És a barátságot nem rontotta-e meg a hamis, álnok, gonosz szellem ? Tiszták, becsületesek-e a baráti csókok? Bizonyosak lehetünk-e, hogy aki szemünkbe mosolygó arccal nyájas szót szól, pár lépést tévén, hátunk mögött nem sziszeg-e rágalmakat ? Hát a választásoknál nem szövetkezik-e össze az ördöggel is a hamisság, az álnokság? Nem tudja-e jól és nem siet-e kihasználni a tapasztalatot: „a pénznek szerelme minden gonoszságnak gyökere?“ Nem csalogatja és nem szoktatja-e rá az embereket a potyára ? Nem teszi-e légióvá a potya-lesők utálatos faját? És mily rémségesen drága ez a potya? Odaadják érte legszebb polgári jogukat, férfias önérzetüket ; emberi voltukat. A szó az ember. Ez az igazi uzsora! Tudja ezt a hamisság és mégse iszonyodik e gonoszság elkövetésétől, sőt kevélykedik a sikerrel. Ez a hamisság ma már még a lelkészválasztásokat is megfertőztette. Nincsenek-e vérszopók a társadalom minden rétegében, akik polip-karjaikat kinyújtják mindenüvé és odatapadnak mindenüvé, ahol csak hasznot szívhatnak. Nincsenek-e, akik még a jótékonyság gyakorlását is önző célra használják ki ? Nincsenek-e, akik ott is aratnak, ahol nem vetettek? Nincsenek-e, akik munkanélkül, tehát érdem nélkül, megszolgálás nélkül uzsora-hasznot húznak ? * A mindennapi élet jelenségei köréből vett e kérdésekre feleljen kinek-kinek a lelkiismerete és vallja meg, nem éppen az a legnagyobb bajunk-e, hogy átitatta, megmételyezte korunk gondolkozását a hamisság, az álnokság. Korunk valósággal gyönyörködik és dobzódik a hamisságban. Hogyan magasztalja az ügyes diplomatákat! És mi a diplomácia? „Az, amit diplomáciának neveznek, egyszerűen abból áll, hogy az ember ott tudjon aratni, ahol mások vetettek.“ Hát erkölcs ez? Milliók követik, még ha szájukkal tagadják is, ezt az elvet; „az elvtelenség a legjobb uszóöv az élet tengerén“. A finomság és simaság szinte gyanússá lett már; szinte egyértelmű a hamisággal, az álnoksággal. Az igazmondás pedig egyértelmű lett az érdességgel, nyerseséggel. Nagy romlottság ez; ki tudunk-e belőle vergődni? Annyi bizonyos, hogy az igazságot és az igazság Istenét nem foglalhatjuk le egészen a magunk részére. Hogyan jutottunk ide ? Úgy, hogy nem vettük komolyan a hamisság, álnokság és hazugság elleni kötelességeinket. A hamisság, álnokság és hazugság tényeire egyre-másra azt mondtuk: ez semmi; ezen nem érdemes, nem szabad fennakadni. Semmi ? Hát a világtörténelem talán csupa ilyen nagy háborúból áll, mint ez a mostani ? Az élet csupa apró eseményekből áll. És ha ezeken nem ragyog az igazság, akkor bizonyosan belepi őket a hamisság rozsdája. * A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete. Alapíttatott 1864-ben. ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altstädter J. cipőraktára yy PÁPA, Kossuth Lajos utca 32. sz. T Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és iól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készítményü úri-, női- és gyermek-cipőt. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász-cipőit és csizmáit.
