Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 305. oldal. Mert az Európa keletén élő magyar refor­mátusok, de sőt államunk összes másvallású népei és nemzetiségei is az erkölcsi igazság­nak azt az elmaradhatatlan győzödelmét látjuk, hogy Anglia egyik legnagyobb vesztese lehet az éppen legnagyobb részben Európára általa zúdított világharcnak, vége lehet Anglia vezér­szereplésének úgy erkölcsi, mint reális téren, a német nemzet nagysága és Ausztria és Magyarbirodalmunk ereje nagyobb lesz a há­ború után. És akkor majd mi Közép-Európa sza­badelvű és békés kultúrnépei, ezek között mi magyar reformátusok, a protestáns Anglia erkölcsi nagyságát szomorú érzéssel látjuk el­veszettnek saját határain túl és ha majd vala­mikor őket mégis viszontláthatnánk: a lelkese­dés öröme helyett bánat érzelmei szállnának meg bennünket! Nem azért, hogy talán csalódtunk a nagy és hatalmas protestáns Angliától re­ményit világhatalmi támogatásban, mert hi­szen megéltünk mi a magunk erejéből is, hanem azért, hogy az erkölcsi nagyság koro­náját lehullni, a fajbeli és lelki rokonságot megtagadni látjuk a protestáns Angliában, amint világhatalmi és anyagi érdekeiket téves állásponttal veszélyben levőnek látták és holott nemzeti államukat és valláserkölcsi életüket veszélyben egyáltalán nem láthatták, csupán hagyományos gyapjus zsákjaik túlzott féltésé­ből képesek lettek a közép-európai keresztyén és protestáns békés kultúrállamok letörésére szövetkezett zavargó és pánszláv államok­hoz csatlakozni, csak azért, hogy ezáltal világ­­hatalmi állásukat a nagy német nemzet ver­senye elől megóvhatónak hitték, amiben azon­ban csalódni fognak, mert az erkölcsi igaz­ságnak győzedelmeskedni kell Isten oltalmával! Barthalos István. EGYHÁZI BESZÉD. ELMONDTA 1914 SZEPTEMBER HÓ 6-ÁN KIS JÓZSEF. ALAPIGE: V., Zsolt. 5—7. Nem oly Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedöt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vér­szopó és álnok embert utálja az Úr! Ebben a veszedelmes időben, mikor lehetetlen ki­verni fejünkből azokat az egymást kergető gon­dolatokat, amik a háború esélyeivel, még ránk nézve szerencsés kimenetele mellett is, kibeszélhetet­­len nyomorúságaival foglalkoznak; amikor állandóan kedvetlen és nyomott a hangulatunk, mert még győ­zelmeink esetén is oda tapadnak szemeink a csata villáma által lesújtott hőseink hulla-halmazára ; arra a megmérhetetlen emberáldozatra, ami soha többé helyre nem hozható; amikor győzelmeink esetén is együtt sóhajtozunk, együtt sírunk azokkal az összetört szí­vekkel, melyeket nem fog meggyógyítani Gileád min­den balzsama, nem fog fölépíteni a győzelmes háború után bekövetkező nagy föllendülés és virágzás se — mondom, ebben a veszedelmes időben igen közel állunk ahhoz, hogy a tiszta igazságot és az igazság Istenét egészen lefoglaljuk a magunk részére. A kár­­vallás, a keserűség többé-kevésbbé mindig elfogulttá teszi az embert. Elfogulttá a maga javára. Hajlandóvá arra, hogy minden lehető és lehetetlen okot felhaj­szoljon, rakásra hordjon annak igazolására, hogy ba­jainak, nyomorúságai özönének nem ő az oka. Közel állunk most mi is ahhoz, hogy a háború­val járó rettenetes pusztulás okait csak ellenségeink­ben keressük és a magunk erkölcsi érzékét, tisztasá­gunkat, emberies gondolkodásunkat, egész életünket hibátlannak minősítsük. Közel állunk ahhoz, hogy így szóljunk a farizeussal: „Hátat adok neked, Isten, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, hamisak, ra­gadozók, paráznák, vagy amilyen ez a publikánus is“. Nem vagyunk olyanok, mint a szerbek, az oroszok, a franciák, az angolok, a mi összes harci ellenségeink. Pedig éppen ez a veszedelmes idő szoríthatna rá bennünket, hogy elfogulatlanúl vizsgáljuk meg ma­gunkat; egész a fenékig fürkésszük át szívünk min­den rétegét az Isten törvénye világánál . . . Fürkésszük át és ismerjük meg éppen most, mikor ki nem fogy belőlünk a sóhajtozás; mikor valósággal ostromoljuk könyörgéseinkkel az eget. Mikor úgy húzódunk az w w A pápai reforrqátus főiskolai nyomdában készülnek a Dunántúli IRef orrq átus Egyházkerület összes tankönyvkiadváriyai. <=> Részletes ISKOLÄKÖNYV­­ÁRJÉGYZÉKÉT ingyen küldi meg: KIS TIVADAR könyv- és papir­­kereskedő DADA (Postafiók 13-ik szám.) <=> Ugyanott mindennemű iskola­rendtartási nyomtatvány, írószer, térkép és egyházi munka megrendelhető m

Next

/
Thumbnails
Contents