Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
304. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. juk a későbbi idők számára abbeli följajdulásunkat mi Magyarország reformátusai: vájjon egész Anglia protestáns életvilága nem tud elementáris erővel feltámadni a hivatalos Angol hatalom, és kalmár, kufár önzése, barbárizmusa fölött? hogy holott a német, osztrákmagyar békés szövetség Anglia nemzeti, állami és kulturális életét soha nem veszélyeztette és egyáltalán nem is veszélyeztethetné jogos állami érdekeiket, mégis belementek a francia és orosz államok zavargó és pánszláv szövetségébe, az igazságot kutató és kereső elmék által könnyen látható azon önző anyagi állami érdekből, hogy Európa államai dúló csatái közt az angol világi hatalom a zavarokban könnyen halászhasson. És kérdjük, hogy általán véve, amely állam, mint Anglia, oly szerencsés és boldog helyzetben van, hogy saját nemzeti testével nincs szárazföldi, könnyen megközelíthető szomszédságban egyik európai állammal sem és a nemzetek kultúrversenyében könnyen módjában áll a versenyt kiállani, legyőzetés veszélye nélkül és katonailag hadászati téren pedig a tengereken át úgyszólván megközelíthetetlen és annyira müveit lelkű is akar lenni, hogy saját népeire az általános katonai kötelezettséget nem tűri: miként lehetséges az, hogy mégis hadat üzent Anglia a népek csatáját vívni kénytelen német, osztrák-magyar békeszövetségnek, a szinte nagyrészben protestáns németeknek és magyaroknak, akik emberevő pánszlávokkal, zavargó államokkal vannak körülvéve, ezek ellen tehát, még ha saját békés nemzetiségüket és kultúrájákat élet-halál harcra kénytelenek is védelmezni, Angliának minket kellene pártolni. És az angol lelki műveltségnek azt kellene magával hozni, hogy a hivatalos angol hatalomnak a kultúr békés német, osztrák és magyar nemzet szövetségéhez kellett volna csatlakozni és keresni és megtalálni is azt. Hogy illik össze Anglia állami erkölcsi műveltségével, hogy a békés kultúra és jó rend államait segítette megtámadni? Az sem egyezik meg a hadviselési kölcsönös illendőséggel, hogy amely állam népe kerüli az általános katonakötelezettséget: azon állam hivatalos hatalma a népek csatáját vívni kénytelen békés államokat párbajra hívjon ki, de a küzdelmet azután bérenc hadseregre, vagy ázsiai hordákra bízza rá a hazaszeretetből katonáskodó nagyon csekély százalék állampolgár hadbavonulása mellett. Bizony mondjuk, mi nagyrészben protestáns és másvallásuakban is müveit magyar állampolgárok, hogy leesni látjuk Angliáról a lelki műveltségnek azt a koronáját, melyről magyar iskoláinkban a világtörténelemben oly sokat hallottunk! És elveszettnek látjuk azt a remélt szép jövőt, hogy nekünk kelet Eurpa protestánsainak segedelmünk, vezérlőnk lehessen valaha Anglia, mert ha az igazság szempontjából is vizsgáljuk a dolgokat, vájjon mi indította helytelen álláspontjaira Angliát? Világhatalmi állásának féltése a nagy német nemzettel szemben ? Hát ugyanazt az érdekeit nem féltheti sokkal jobban a nagy orosz pánszlávizmussal szemben, mely az igazi kultúrának valóságos ellensége ? Vajha Anglia népei most az általuk meg nem gátolt, sőt elősegített háború kezdetén a világbéke ügyét fontolóra vennék és ha már előrelátók nem voltak az angolok hatalmi emberei abban, hogy az emberevő szerbek és a pánszláv muszkák és a jogosulatlan boszúpolitika által vezérelt franciákhoz csatlakozástól vissza nem tartották magukat: most a háború tartama alatt miért nem ébred föl az eddig mindig nagyon bölcs és nagyműveltségű protestáns Anglia népe és miért nem söpri el az államuk nagyságához nem méltó mostani világi hatalmi vezéreit! A SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPE IMI AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE |j|§ ~ , KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház. Wll
