Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

Huszonötödik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1914 szeptember 13.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden Yasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

A PROTESTÁNS ANGLIÁHOZ!

Még élénk emlékezetünkben van nekünk, magyar reformátusoknak, de sőt minden felekezetű és nemzetiségi fajú összes magyar állampolgároknak, hogy a közelmúlt években a nagymüveltségü Anglia több protestáns vezérférfiai testületileg eljöttek hozzánk, Magyarországba több nagyobb református egyházainkhoz és tanintézeteinkhez, miként mondották, nem csupán vallásos buzgóságból, de állampolgári lelki rokonérzésük tanúsításából is, az erősebbek részéről a gyengébbeknek fölkeresése és amiben lehet, pártolása céljából, ahogy ezt fölköszöntőikben hangoztatták.

Heteken át volt szerencsénk a jeles angol állampolgárokhoz Budapesten, Debreczenben, Pápán, Sárospatakon és Kolozsváron is, főiskoláink székhelyein, szellemi középpontjainkon.

És mi magyar reformátusok egy szép jövő zálogát láttuk is az angol állampolgárok ezen látogatásában és mindenesetre azt, hogy ők nagy elismeréssel voltak Magyarország kultúrája iránt és nemcsak nekünk, reformátusoknak és az Összes hazai protestánsoknak, de a hazánkban nagy többséget képező római katholikusoknak, sőt minden más vallású és nemzetiségű magyar állampolgártársainknak is lelki műveltsége iránt.

Reményiettük tehát, hogy egy országos szép lelki szövetség jöhet létre közöttünk, angol és magyar reformátusok között, sőt utóbbra nemzetközi szövetségre is gondoltunk, amint ők ezt maguk is emlegették.

Ezek után valóban kizártnak tartottuk, hogy valaha a protestáns Anglia a mi magyar hazánkkal, illetve a közös uralkodónk alatt álló osztrák és magyar monarchiánkkal ellenséges viszonyba juthasson erkölcsileg igazságtalan alapon.

És azt álmodni sem mertük volna, hogy rövid pár év múlva, már most 1914-ben bekövetkezzék, hogy a protestáns Anglia hivatalos államhatalma Magyarország ellen, ennek évszázados halálos ellenségével, a bizánci erkölcsű pánszláv keleti egyházú Oroszországgal, politikai és hadviselési szövetségbe lépjen az európai békés kultúrát képviselő német és osztrák-magyar szövetség ellen, az állami zavarokat előidézni szokott francia és muszka szövetséghez csatlakozzék és ezáltal elősegítője legyen, hogy az Európa keletén szabadelvűségben és nagyrészben protestáns műveltségben, a többségben levő római katholikusok között példás kölcsönös vallási szeretetben tündöklő magyar államot az Anglia által elősegített háború dúló csatáival, legnagyobb veszedelemnek tegye ki az orosz pánszlávizmus esetleges győzelmével.

Igaz, hogy a nagy német nemzet hűséges szövetsége és saját hadseregeink vitézsége és Istenben való bizodalmunk meg fog menteni minket és Európa békés német és osztrákmagyar szövetségét vesztett csatáktól és reméljük, hogy győzelemmel kerülünk ki erkölcsileg igazságos harcainkból, de mégis kérdjük a Magyarországon járt angol protestáns vezérférfiakat és ha talán az egész Európát érintő háborús akadályok miatt nem juthatnának is el most soraink Angliába, de leszögezni kíván