Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-16 / 33. szám
33. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 273. oldal. is a valláserkölcsiség magasztos céljára törő kultúrának — még elnyomva, lenyűgözve, félreértve és meg nem értve is — felfelé néző fáklyavivője vala . . . Azért jöttem tehát most ide, hogy az Önök értékes támogatását megnyerjem az egyesület számára s hogy ez egyesület jövendő munkásságának, bizton hiszem, sikereinek áldásait Önöknek is felajánljam. Mi indított engem az ismertetett indítvány megtevésére ? Mi késztetett arra, hogy nem törődve a közönnyel, a kishitűséggel, a kényelemszeretette!, a maradisággal és ismerve a magam erejének gyengeségét, mégis folyton beszéltem, folyton agitáltam ebben az irányban ? . . . Az erdélyi példa . . . Jelen voltam az erdélyi egyházkerület hasonló célú egyesületének megálakulásán, jelen voltam később — mint dunántúli lelkész — annak egyik vándorgyűlésén. Reménységem felett való dolgokat tapasztaltam. A lelkészek mellett ott voltak a világiak is, sőt mondhatom, ezeknek az érdeklődése volt a legmelegebb, a leglelkesebb. Képviselve volt a társadalom minden rétege s az általános érdeklődés élénk ereje ad oculus demonstrálta ott a Királyhágón túl az egyháztársadalmi élet Bethesdájának megmozdulását. Hazajőve, széttekintettem a mi egyházmegyénkben... 5 láttam gyengeséget az erő, tétlenséget a munka, közönyt a lelkesedés, visszavonást az egyetértés és betegséget a duzzadó egészség helyén. Láttam s elevenen éreztem, hogy égető szükség volna itt minálunk is megmozgatni Bethesda tavát, mely az erőnek, a lelkes munkának, a békés haladásnak és az egészséges fejlődésnek lehetőségeit nyújtja. Ennek az égető szükségnek eleven érzése ösztönzött, sarkallt, kényszerűéit arra, hogy a Református Egyesület megalakítása érdekében fáradságot ne ismerjek. Amit tettem, nem sajnálom. Az eddigi eredménnyel nagyon meg vagyok elégedve. Lelkésztársaim mind megértették az intenciók nemességét s egyesületünk felvirágoztatásának kimondhatatlan fontosságát; világi testvéreink pedig valóban nem várt buzgósággal csatlakoznak mozgalmunkhoz, mint amely végre nekik is szót enged és alkalmat ad a szivük szerint való munkára. Nem is lehet ezen csodálkozni. Igaz, demokratikus és liberális elveken nyugvó egyházalkotmányunk megnyitja a sorompókat a világiak előtt is s az ő odaadó, lelkes munkásságukat kétszeres elismerés illeti és jutalmazza is. De milyen jellegű volt e sorompók között a lelkészek és a világiak eddigi munkája ? Míg mi lelkészek a lelki építés misszionális munkájában — valljuk csak be — eddig, igy mondhatnék, passzivreszisztenciánkkal gyűjtöttünk fejünkre eleven szenet, addig az adminisztráció sáncai közé bevont világiakat e mi negativ munkásságunk passziv asszi>ztálóinak neveltük csupán . . . Örömteljes büszkeséggel hozom most már mindenek tudomására, hogy egyházmegyénk lelkészi kara tudatára ébredt annak, hogy a tétlen nemtörődömség helyett a kálvini keresztyénség a heroizmus és az aktivitás vallása. A hősök makacs erejével és dacos igazával akarunk munkába indulni és szó, beszéd helyett tenni, cselekedni, Isten kegyelmével alkotni, építeni is . . . Erre a szent munkára hívjuk Önöket, tanító testvéreink! Nem követőknek, nem asszisztálóknak, hanem munkatársaknak ; nem közönségnek, hanem aktiv munkásoknak, nem staffázsnak, hanem lényegbe vágó, sikert biztositó élő energiáknak! Mert mi ugyanazok vagyunk, akik Önök : bizonyságtevők a minden hivő üdvösségére szolgáló evangélium isteni ereje felöl; tanúbizonyságai annak az örökkévaló eszménynek és örökkévaló erőnek, melyet Krisztusban nyerőnk; világosságai ennek a földnek az isteni szeretet napjának reánk sugározott megigazító fényével és megáldó erejével; savai ennek a világnak amaz örök értékek és bizonyos igazságok meggyökereztetésével, melyeken nincsen hatalma sem a földnek, sem a halálnak. Legyünk hát bizonyságtevők, tegyünk hát tanúságot, hozzunk hát világosságot, egészséget, életet, örökkévalóságot ebbe a mi világunkba : álljanak mellénk, segítsenek, erősítsenek bennünket, hogy egymást támogatva járhassuk már e földön az örökélet útjait! Ennek a szeretetteljes felhívásnak ellenében, mert anyagi megterheltetésről itt szó nincs, egyedül azt hozhatják fel, hogy felesleges az erők szétforgácsolása, új alakulások teremtése, mikor például úgy a lelkészi, mint a tanítói karnak megvan a maga külön egyesülete . . . Súlyosnak látszó ellenérv, nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Igaz, van tanítóegyesület, lelkészi értekezlet. Mindkettő katexochén a lelkészi vagy a tanítói érdekek istápolására, a két kar szigorúan elhatárolt speciális ügyeinek taglalására alakítva . . . Uraim ! Az egyes társadalmi osztályok érdeke felett ott áll magasan az anyaszentegyház érdekének suprema Egyházmegyei jegyzőkönyvek nyomatására bátorkodom a nt. egyházmegyék vezetői szives figyelmébe ajánlani a kezelésem alatt álló főiskolai könyvnyomdát, melynek felszerelése és versenyképessége ma már vetekedik a főváros hasonnemü nagyobb vállalataiéval. Elvünk: lehető jutányos áron jó és szép munkát előállítani. A Nagytiszteletü Lelkész Urak amikor a főiskolai nyomdát pártfogolják, szolgálatot tesznek magának a főiskolának is, amennyiben a nyomda jövedelme a tulajdonos főiskola pénztárát gyarapítja. A főisk. nyomda pártfogása tehát felekezeti érdek. Ez alapon kérve becses megrendeléseiket, vagyok tisztelettel : ^ rV\\7'3r\or könYv- és papirkereskedő, a főiskolai nyomda ívlo 1 lVd.Ud.1 kezelője Papa, Fo-utca 21. Sajat könyvkötészet. m
