Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-16 / 33. szám
274. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. lexe. A különböző karok — relative feltétlenül fontos — ügyei fölött az eszményiség dicsfényével övezve ragyog Isten országának abszolút jelentőségű létkérdése . . . Ez utóbbi irányú munkára van-e tér, van-e mód, melyet az öntudatra ébredés köteleztetése és a Lélek vezetése alatt nyert bátorság jelöltek meg? Bizony nincs. A Református Egyesület lenne ilyen egyedül. — Azután a lelkészt értekezletnek csak lelkészek, a tanítóinak csak tanítók a tagjai . . . Ám az anyaszentegyház minden készséges tagjának odaadó munkásságára számít, — ám az Isten országának minden hívő lelkében meg kell valósulnia . . . Egyháztársadalmunk életében van-e olyan szerv, mely korszerű és célirányos munkára egyesítene minden készséges tagot, minden valóban hívő lelket ? Bizony nincs. A Református Egyesület lenne ilyen egyedül. A célt kitűzte, a módot megjelölte, a tagokat rang- és nem-különbség nélkül hívja : serkenjen fel hát építő munkára minden öntudatosan gondolkodó belsősomogyi kálvinista! Igen tisztelt Közgyűlés! A Jelenések könyvének írója szerint ezt írja az Úr az efezusi gyülekezethez szóló ievelében: „az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad . . .“ Gondoljanak, uraim, arra az időre, mikor egy kicsiny egyházközség elválasztotta Önöket . . . Úgyebár, milyen forró szeretet ébredt a szívükben az egyház iránt, mely meleg otthont, tisztes ruhát, becsületes megélhetést és komoly megbecsülést biztosított Önöknek. Az élet viharai talán többször is átzúgtak leikükön . . . Most felejtsék ezeket. Most ne hagyják el amaz első szeretetet az anyaszentegyház iránt. Vagy ha a viharok nem ölték ki teljesen, csupán elhomályosították, most a régi fénnyel, a régi lánggal ragyogjon fel újra az. Úgy-e, nem hagyják el, úgy-e felragyog? Úgy-e, szeretik Önök az anyaszentegyházat ? . . . A népnevelők ideáljáról, a pedagógia atyjáról, Pestalozziról olvastam, hogy tanítványai annyira szerették, hogy sokszor atyjoknak hívták és hitték s nyakába ugrottak, ölelgetve, csókolgatva őt. így szólt egyszer hozzájok: öleltek, csókoltok, szerettek, — szabad-e akkor olyant tenni, ami búsít engem, ami fáj nekem ? . . . Uraim ! Úgy-e, szeretik Önök az anyaszentegyházat? . . . Úgy-e, nem szabad akkor olyant tenni, ami az egyház fejét, Krisztusunkat búsítja, ami neki fáj? Ha csak hivatalosak s nem választottak is vagyunk ; ha igéjének megvetésével szemben keményre taposott út, vagy rideg kőszikla a szívünk; ha először nem az Ő országát s annak igazságát keressük, hogy azután mindeneket megadjon ; ha hitünk megdönthetetlen igazságának kovászával nem akarjuk áthatni a körülöttünk zajgó világ szellemi és erkölcsi életét; és ha bizonyságtevő életünk boldogságának savával nem akarjuk megízesíteni az önzés, a hitetlenség és a tudatlanság fanyar világát . . . Nem szabad tennünk semmit, ami Őt búsítja; nem szabad elmulasztanunk semmit, csakhogy az Ő szíve ne fájjon . . . Krisztus szerint való lelkiismeretes építő munkára alakul meg a Református Egyesület, nem szabad közönyösen elhaladni mellette! Rousseau és Pestalozzi méltó előfutárja Comenius Ámosz János, a nagy pszichológus, kinek élete úgy, mint pedagógiája a legszebb összhangban van s kinek oktatástani elvei mindmáig érvényesek s ki éppen ezért az egyetemes pedagógia egyik legfőbb alakja, a XVII. századnak pedig elvitathatatlanul legnagyobb oktatója, a „Világ labyrinthusa“ című munkájában ezt írja: „Lelked gyönyörűségét az örök javakban keresd. Fogj hivatásodhoz, tanulj, imádkozz, cselekedj Comenius szavait intézem végül én is Önökhöz : Keressék az örök javakat, ismerjék fel magasztos hivatásukat, jöjjenek mellénk tanulni és tanítani, lelkesedni és cselekedni, hogy legyen mielőbb Isten országa ez a mi világunk s Istennek fiai a mi embereink! Bevégeztem előadásomat. Ha sikerült az igen tisztelt tanító urakat meggyőzni afelől, hogy a Református Egyesületre szükség van s annak támogatása a tanítói karnak kedves kötelessége, úgy kegyeskedjenek teljes számmal belépni az egyesületi tagok közé. hü m Iskolai értesítők, I. Pápai református nőnevelő-íntézet* A dunántúli református egyházkerület áldozatkész szeretettel gondozott intézménye, a polgári leányiskolát és tanítónőképzőt magában foglaló nőnevelőintézet a közelben bocsátotta szét dr. Kőrös Endre igazgató szerkesztésében megjelent Értesítőjét az 1913/14. iskolai évről. Az Értesítő néhai dr. Antal Gábor püspök gyászkeretbe foglalt, megszólalásig hű arcképét hozza s bevezető közleményét is a nagy püspök emlékének szenteli, lenyomatván Kis József esperesnek az 1914 január 18-iki iskolai ünnepen mondott szép imáját s dr. Kőrös Endre igazgatónak ugyanakkor tartott emlékbeszédét, A beszéd a szív hangján élet- és jellemrajzát nyújtja P RÉGNER PÁL dFsZ FESTŐ *5 PÁPA. IN TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! - TÖBB KIÁLLÍTÁSON, W/J \Yft KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- // VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. MO yH — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK! (S|Jj
