Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. környezte. Neje, Kluge Matild, valódi példányképe a jó feleségnek és jó édes anyának. Gyermekeiben is sok örömöt talált. Tisztelőinek óriási serege fájdalmas szívvel kö­szönti őt az utolsó Istenhozzáddal. Haláláról a következő gyászjelentéseket adták ki : „Özv. Antal Gáborné szül. Kluge Matild gyer­mekei és rokonai nevében is fájó szívvel, de a minden­ható Isten akaratában való alázatos keresztyéni meg­nyugvással jelenti, hogy a szeretett férj, édesapa, nagy­apa és rokon : dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök, komáromi ref. lelkész, a Ferencz József rend nagy­keresztese, főrendiházi tag, a ref. egyetemes konvent elnöke, stb. hosszas és súlyos betegség után f. évi január hó 14-én életének 71-ik, boldog házasságának 40-ik evében jobblétre szenderült. A kedves halott földi maradványai január hó 16-án délután 2 órakor fognak a komáromi ref. templomban megáldatni és azután a komáromi ref. egyház temetőjében síri nyu­galomra elhelyeztetni. Komárom, 1914 január hó 14-én. Az üdvözült kedves halottat a fájdalomtól lesújtott özveggyel együtt gyászolják és siratják: Antal Iván, Antal Irén férj. Faragó Jánosné, Antal László, Antal Mariska férj. Negró Gusztávné, Antal Gabriella gyer­mekei ; Faragó János, Negró Gusztáv vejei; Faragó Irénke, Negró Rózsika unokái; Antal Eszter férj. Szili Györgyné testvére, családtagjaikkal együtt; Kluge Ká­roly, Kluge Endre, Kluge Ferenc, Kluge Márton, Szili György sógorki. — Legyen áldott emléke!“ „Megszűnt a mi szívünknek öröme; siralomra fordúlt a mi örömünk, elesett a mi fejünknek koro­nája.“ Jerem. siralm. V : 15., 16. A dunántúli reformá­tus egyházkerület pápai főiskolája és pápai nőnevelő­intézete súlyos veszteségük fájó érzetében, mély meg­­illetődéssel jelentik, hogy a kerületi iskolák elöljárója, bölcs vezére, atyai kormányzója: méltóságos és fő­tisztelendő Antal Gábor úr dunántúli református püspök, a theológia tiszteletbeli túdora, a magyar református egyház egyetemes konventjének elnöke, a főrendiház tagja, a Ferencz József nagykeresztese, a pápai refor­mátus főiskolának 18 áven át volt tanára és büszke­sége 1914. évi január hó 14-én éjjel 2 órakor őszinte gyászunkra elhunyt. Feledhetetlen szeretett püspökünk temetése folyó január hó 16-án délután 2 órakor lesz Komáromban. „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, mi­ként a csillagok, örökkön örökké fénylenek.“ Dániel XII. 3. Áldás emlékére !“ „A dunáutúli ref. egyházkerület mélyen meg­szomorodott és fájó szívvel hozza tudomásúl szeretett főpásztora: dr. Antal Gábor ref. püspök, konventj elnök, főrendiházi tag, a Ferencz József rend nagy­keresztesének f. évi január hó 14-én reggel 2 órakor történt elhunyták Temetése Komáromban f. évi január hó 16-án délután 2 órakor lesz. Áldás és béke legyen a fáradhatatlan és hü munkás porai felett!“ A temetés* A széles körben, sok irányban munkás nagy emberhez méltóan nyilatkozott meg az elismerés, a részvét a gyásztisztességtétel alkalmával. A komáromi nagy templom igen-igen szűknek bizonyúlt a gyászoló közönség befogadására. Azt a nagy szeretetet, azt az igaz jóakaratú érdeklődést, amit a boldogult olyan kiváló mértékben megbizonyított édes hazája, anya­­szentegyháza, honfitársai és hitsorsosai kis és nagy dolgai iránt életében, versenyezve sugározták most vissza az illetékes küldöttségek, a komáromi gyüle­kezet, Komárom városa és vidéke. Ravatala egy nagy, igen díszes és igen értékes virágos kert volt; tömér­dek koszorú illatozta a részvétet, a hálát. Ezeknek a sírhoz szállítására három külön kocsi kellett. Ott volt köztük a főrendiházé, az egyetemes református kon­­venté, az egyes egyházkerületeké; gróf Tisza István főgondnok elnöktársáé, a pápai főiskola különböző tanszakai, tanárai és növendékeié, a nőnevelő-intézet tanári kara és növendékeié; a sok jó baráté és a szépszámú családé. Mégis-mégis mintha hiányzott volna valami; mintha kellett volna még valami, ami e nagy ember gyásztisztességtételét teljessé tette volna. Ki ne emlé­keznék, hogy a boldogult milyen gyakran volt kifeje­zője a közrészvétnek, hü tolmácsolója, mély belátásé, bölcs megfestője az elköltözőitek kiválóságainak, köz­vetlen hangú ébresztője a megnyugvásnak, a hit vi­gasztalásának püspökök és főgondnokok ravatalánál ! És most az ő érdemeinek méltatására, bensőséges el­búcsúztatására nem jöhetett el egyik püspöktársa se ! Mindenek élénk sajnálkozására otthon tartotta őket beteges állapotuk. De nem jöhetett el elnöktársa : gróf Tisza István főgondnok úr se. A gyászszertartást a templomban nagytiszteletü és nagyságos Czike Lajos kir. tanácsos, esperes, fő-Aiapittatott i864-ben. A. vidék legrégibb es legnagyobb oipőüzlete Aiapittatotfc isa^-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. —Vadászoknak különös figyelmébe aiánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit.-------­‘Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-

Next

/
Thumbnails
Contents