Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 23. oldal. iskolai gondnok végezte. A jóbarát és hű munkatárs szeretetteljes, meleg hangján méltatta előbb az általános emberi élet értékét, majd dr. Antal Gáborét. Vannak emberek, mondá, akikről halálukkor rosszat mondanak az addig a félelem miatt bezárt ajkak ; vannak, akikről semmit se mondanak ; de ebben benne van az illetőknek elitéltetésük; vannak végül, akikről csak jót mondanak. Ilyen volt dr. Antal Gábor, a jó hazafi, a kitűnő tanár, a hűséges lelkipásztor, a kedves családapa. A templomban főiskolánk énekkara a gyászbeszéd előtt és után egy-egy igen megható gyászéneket énekelt teljes sikerrel. Délután 3 óra volt, mikor az óriási gyászmenet a templomtól elindult a temető felé. Itt a sírbatétel előtt Tóth Kálmán komáromi egyházmegyei esperes ihletett ajakkal méltatta a nagy halott kiváló egyéni képességeit, tulajdonságait minden vonatkozásban. A sirbatétel és behantolás után pedig Varga Sándor, a komáromi gyülekezet másodlelkésze búcsúztatta el gyülekezetétől a hű lelkipásztort, aki a külső és belső építés sok gondot adó munkája mellett mindig nyájas szerettei, részvéttel karolta fel az elhagyottak, az özvegyek, árvák, nyomorultak sorsát. A sírnál a főiskolai énekkar mellett a komáromi polgári és a komáromi gazda dalkör énekelt. A küldöttségekről pontosan ugyan nem tudunk beszámolni, mégis följegyezzük, hogy az egyetemes konvent képviseletében ott láttuk gróf Degenfeld Józsefet, a konvent világi elnökét, dr. Baksa Lajost és dr. Benedek Zsoltot; a dunamelléki egyházkerületből dr. Darányi Ignácz v. b. t. t., főgondnokot, Mészáros János kecskeméti lelkészt három esperessel; a budapesti theol. Marton Lajos igazgatóval, a tiszántúli •egyházkerületből gróf Degenfeld József főgondnokot^ dr. Márk Endre udvari tanácsost, főiskolai ügyészt dt. Ferenczy Gyulát, dr. Kovács Istvánt; a tiszáninneni egyházkerületből Révész Kálmánt, Bálint Dezsőt, Czinke Istvánt; az erdélyi egyházkerületből Nagy Károly főjegyzőt és Barabás Samu esperest, az ág. hitv. evangélikusok nagy és díszes küldöttségét, élén Gyurátz Ferenc püspökkel; Pápa város nagy küldöttségét ; a helybeli más hitfelekezetek, a katonaság, a város, a vármegye képviselőit; a mi egyházkerületünkből 7 egyházmegyei gondnokot, minden esperest és úgy 70—GO lelkészt; a theol. akadémia, a főgimnázium, a nőnevelő-intézet, a csurgói főgimnázium tekintélyes számú küldöttségeit. A tömérdek tisztelgő sok forró könny és nehéz sóhajok közt vált meg a nagy halott sírjától! Epilógus* Irta Baranyay Zsígmond. E lapok 1913 december 28-iki számában A jelentkezés folytatása címmel közre adott, a Szondy- Kenessey-féle kegyes alapítvány agentiális részének gondnokságából való kicsapatásom okait feltáró közleményem befejezéséül meg kell még mondanom a következőket: 1. az alapítvány helyett fizetett tőkekamat-adó összege 1072 K 64 f; 2. a korona-járadék beszerzése és átvétele közti időbeni kurzus-különbözet 3000 K körüli összeg. Ezeket az összegeket teljesen el kellett volna vesztenem, mert ha ezeket a különbözeteket, miként kivántatott, magamra vállalom, akkor gondnok maradhattam volna ugyan, de az bizonyos, hogy követelésemet végleg elvesztettem volna, míg így legalább a követelési jog a törvény rendes útján részemre fenn van tartva. Nem mondom, hogy kicsapatásomnak örülök, mert ez hipokritaság volna, de már tisztelet, becsület az öregeknek, annyira pipogya már mégsem lehettem, hogy egy máskülönben tisztességes vén embernek zsarnokságát eltűrjem, ne csak hanem ezt a zsarnokságot meg is fizessem s mindezekhez még jó képet is csináljak akkor, mikor még az is kérdéses, hogy az az alapítványi gondnoki kar törvényesen müködik-e, vagy sem ?! Faragó János úr közleményemre válaszolni akarván, kérdésbe teszi, hogy azok a bizonyos magasabb kamatok befolytak-e a pénztárba ? Hát a kérdést rossz helyre adresszálta, mert ha már engem azért csaptak ki a gondnokságból, hogy 5%-nál magasabb kamatot szedtem az adósoktól — ami különben nem is igaz, mert hiszen én mindjárt gondokságom kezdetén a boldogult ipám által kiadott kölcsönöket beváltottam s így magasabb kamatokat az alapítvány részére nem is szedhettem — akkor a számonkérés legalább is nem helyén való. De már mivel hivatkoztam arra, hogy az alapítvány tőkéinek tízszeresre emelkedése csak úgy volt az évi kiadások mellett elérhető, hogy 5%-nál magasabb kamatok szedettek, boldogult ipám számadásaiból közre adok példának okáért egy tételt: 1880. év végén az alapítványi tőke 22058 frt. 10 kr. ennek egy évi 5% kitett . . . 1607 „ 90 „ az agentiális alap 1881. évi bevétele volt .....................................1895 frt. 87 kr. Regner Pál templom- P3,p£L Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott 1871-ben. — Cím- és betofestészet! — Modern kivitel l — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
