Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-05 / 27. szám
27. szám. DTNÁNTÚTI PROTESTÁNS LAP. 221. oldal. temi magántanár úr és kézirattáros előadására és személyesen adott felvilágosításaira támaszkodom. A „Psalterium Trajectense“-t bár neve Utrechtre mutat: nem itt készítették. Ide csak de Ridder W ajándékából került 1716-ban. Ismerkedjünk meg először tartalmával, azután történetével. A Psalterium nagy 4° alakú. Kemény táblába jól bekötve 105 pergament lapot tartalmaz. Az 1—91. lapon van a 150 kanonikus Zsoltár latinul és két hasábban írva, a többi lapon pedig hitvallás, néhány ima, ének stb. van ugyancsak latinul. A lapok szélei meglehetősen kopottak, amiből következik, hogy sokat használták. A szöveg egy szép iniciáléval kezdődik és csupa nagy (kezdő) betűvel van Írva, u. n. capitales rusticakkal. Hatvanhat drb. barna tollrajz van benne a lapok közepére rajzolva. Külön aláírásaik nincsenek. A rajzoló a Zs.-okból nem a főgondolatot ragadja ki és rajzolja meg, hanem nehány tetszése szerinti verset illusztrál. Alakjai vékonyak, cingárak, szinte attól félünk, hogy elviszi őket valami légáramlat. De ha jól megnézzük őket, csodálattal telünk el a rajzoló iránt, aki éppen e vékony vonalakkal olyan hűen tudja feltüntetni a mozdulatokat és apró vonalkáival annyi életet és tüzet visz bele az első .pillanatra oly kezdetlegeseknek látszó alakokba és jelenetekbe. A Zsoltárok mögött levő hitvallások stb. az u. n. Evangeliarium is illusztrálva van. E rajzok is ugyanattól a kéztől származnak, mint a Zsoltárok illusztrációi és jellemvonásaik is ugyanazok. Térjünk most át történetére. Ez az értékes könyv kb. 1V2 sz.-ig feküdt az utrechti egyetemi könyvtárban anélkül, hogy egyrészt a könyvtár felügyelői a könyv értékét, másrészt a külvilág ennek hollétét tudta volna. A figyelem akkor terelődött rá, amikor a múlt sz. hatvanas éveiben Angliában kitört a vita az Athanázius-féle hitvallás felett. Voltak, akik elévültnek tartották és különösen a kezdete és vége ellen emelt kifogások alapján törölni kívánták az egyházból. Nagy zavar és vita támadt a hitvallás körül és kb. 800 petíciót adnak be különböző egyének az illetékes fórumon, amelyek részben a hitvallás átalakítását, vagy ellenkezőleg változatlan megtartását kérik. Mivel a kérdés ilyen nagyfontosságuvá nőtte ki magát, 1868- ban a „Ritual Commission“ feladatává teszik, hogy a hitvallás szövegét vizsgálja meg és adjon róla jelentést. A bizottság munkáját természetesen azon kezdi, hogy a legöregebb kéziratok alapján rekonsturálni akarja a hitvallás szövegét. Tudták, hogy a hires Cotton-féle könyvtárban volt egy kézirat, amely a „Quicunque“ hiteles szövegét tartalmazta. Ez a kézirat éppen a mi Psalteriumunk volt, benne az Athanázius-féle hitvallással. Keresésére indulnak, de nem találják. Megállapíttatott, hogy a keresett kézirat a „Cotton Library“-nak sem 1696,-i, sem 1724,-i katalógusában már nem fordult elő. Természetesen nem, mert 1716 óta már Utrechben volt, ahová úgy kerülhetett, hogy Cotton valamilyen barátjának adhatta a kéziratot, amelynek fontosságát maga sem sejtette és így került de Ridderhez és tőle az utrechti egyetemi könyvtárba. Swainson cambridgei egyetemi tanár akadt a nyomára. Az angolok a lopás vádjával gyanúsítják az utrechtieket, akik ezen annyira felháborodnak, hogy a kézirat megtekintésére átjött tudósoktól megtagadják a kézirat megmutatását. Erre az angol kormány lép közbe és az utrechti egyetemi könyvtártól fényképeket és a kézirat korára vonatkozó felvilágosításokat kér, amit meg is kap. Az angol kormány erre udvariasságból teljesen ingyen megküldi az utrechti egyetemi könyvtárnak a „Chronicles and Memories of Great Britain“ c. sorozatos munka 116 kötetét, amelyet azóta is mindig küldenek, úgy hogy 272 kötetté lett. így akarták kiengesztelni a hollandusokat az elhamarkodott vádért, ami sikerült is. k. k. (Végé köv.) A kamocsaí ref* egyház régi és új harangjai* A kamócsai ref. egyház keletkezési idejét, mint legtöbb egyházunkét, a múltnak sötét köde lepte el. Megbízható, rendszeres adataink Kiss János lelkész és esperes idejéből vannak 1775-től kezdődőleg. De anyakönyvi feljegyzéseink vannak 1717-től kezdődőleg és így biztosan megállapítható, hogy a lelkészek kik voltak. Már 1711-től megemlíttetik Csekefalvi András, Gitzei Jakab, Kecskeméthy Martsa István, Kocsis Sámuel, Tatai Kaszás Sámuel, Bátorkeszi Kiss János, Kelemen László, Pap Ferenc és Pápay Leánder. Szóhagyomány után feljegyeztetett még ezeket megelőzőleg tiz lelkész. U. m. Trochai András, az utánna való lelkitanító meghalt, nevét nem tudják, hanem egy Márton nevű fia maradt árvaságban. Ez után következtek Szőlősi Imre, még a török világ előtt; majd Örményi László, Krassai Tamás, Szombati István, Szentgyörgyi András, Naminyi István, Sárai Few W v»/ w V«/ vi/ vt/ w jVfyári mulatságokra olcsó és szép meghívók gyorsan készülnek a pápai főiskolai könyvnyomdában. ★ j*apir lámpák (lampionok), szerpentin, konfetti. * Színpadi jelenetek, rövid színdarabok, dalok és tánc-zene hangjegyek. [=][=] Jftegrendelhetők J{is Tivadar könyv- és papirkereskedésében Jpápán, Jő-utca 21. sz. vi/ VI/ VI/ vi/ VI/ VI/ V»/ VI/
