Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
212. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. volt, vagy végképen eltévedt. Ellenben, ha a „pásztor“ úr nyája mellett gondtalanul furulyázik, vagy — ha úgy tetszik — pipázik s annak őrizetét a sokszor megvesztegethető kutyakarakterre bízza, vagy még arra sem, hát bizony, végtére is: mint a próféta palástja földarboltatik a nyáj, vagy a farkasok martalékává lesz, vagy pedig: más pásztorok őrizete alá téved. Ki itt a hibás? A nyáj? A gyülekezet??? Nem a, hanem: — a pásztor! Túl vagyunk már azon, hogy katedrái Jó tanácsokkalmint sokan hiszik, beérjük. Az oktatás, tanítás is csak még elmélet. Az elméletet pedig a gyakorlat világítja meg. Az elméletet a gyakorlattal kell egyesítenünk az — életben. A tévedező, közönyös lelkek nem keresik föl a templomot; azok pedig, akiknek társadalmi törekvésük vallásellenes: éppen kerülik .. . Ezek pedig nem hallják meg a szép prédikációt. Ezeket föl kell keresnünk . . . lelki gondozás alá kell vennünk: szeretettel és — nagy türelemmel. A közönnyel még megbirkózni nem is nehéz munka, csak keresztyénségünk ne legyen példa nélküli, hanem kegyességünk, mint valódi életelv: a gyakorlatban is testet öltsön. Különben a legjobb tanácsok, „legsikerültebb beszédek“ szép hangjai is, csak légbuborék gyanánt oszlanak szét. Azért vallás-erkölcsi téren is csak példa által lehet a népre hatni, mert a folyton előtte levő jó példára már nem mondhatja senki: „cur ipse non facis, quod alium facéré jubes“. Egy lelkiismeretes ember nem is beszélhet addig „kötelességek“-ről, amig maga is azon kötelességeket nem teljesíti. Szóval: „gyújtsuk meg előbb a gyertyát, hogy azután világíthassunkmert csak így vethetjük meg az alapot, melyre ráépíthetjük a — falakat. .. (Vége köv.) o O ® O o 1914. Az isteni élet szabad volta. in. Az electio szentirási tanát összegezi Krisztus a tanítványaihoz intézett szavaiban: „Nem ti választottatok engemet, hanem én választottalak és rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon. (Ján. XV. 16.) Az elválasztás, amely isteni tett, az Isten mellé állásra való felhívás acélból, hogy az ő szolgálatára alkalmasak lehessünk s abban használhatók. Az Ó és Új Testamentum választottjait egyformán az Isten kívánja el acélból, hogy használhassa őket mások javára. Mint Izrael, úgy a keresztyének is elhivattak Istentől a világ javára. Ahelyett, hogy azt tartanánk, az elválasztottak üdvözülhetnek egyedül, az írással sokkal egyezebb azt tartanunk, hogy az elválasztottak elválasztottak az el nem hívottak kedvéért — azaz Isten elhívta őket az azok üdvözülése körüli szolgálatra, akik még nem jutottak el Istenhez. Az. UT. szerint a keresztyének az Isten munkájára való elválasztatást tekintve, Izrael utódai. Izrael férfiai nagyon tudatosak voltak az ő elhivatásukról, de kihagyták az isteni eszmét belőle. — Mert azt gondolták, hogy egyedül csak ők elválasztottak és hogy ők ilyenek saját maguk céljából és előnyükre. Azt hitték, hogy elválasztás favoritismust (részrehajlás) jelent és ők a kedveltek. Ez a tévedés ellentétben állott a próféták tanításával (Ézs. 49 j_12), de ez annak a Iegalismusnak és exclusivitásnak a gyümölcseként nőtt fel, amely a fogságot követte. Pál erősítette a zsidó gondolkodással szemben, hogy Isten abszolút a saját maga Mestere az emberek elhívásában és elválasztásában, — hogy Isten semmi esetre nincs kötelezve arra, hogy magát Izraelre korlátozza; sőt ha neki tetszik, visszavetheti Iraelt, mindazok után is, amik történtek. — És választhat bárhonnan embereket a maga céljaira és senkinek sem lehetne joga a panaszkodásra. Az elhívás és elválasztás mezeje az egész emberiség és az Isten szabadsága teljes. (Róm. IX—XI.) Pál árgumentálásánaka célja, ezekben a híres fejezetekben egyáltalán nem volt az Elektio tanának a megalapítása. Semmi szükség se volt erre, a zsidók rendelkeztek már ezzel, ami nagyon szűk és exclusive volt. Az érvelés célja az volt, hogy kimentse az Electiotanát az exclusivitás és spirituális büszkeség bilencseiből és kifejtse az isteni szabadság tanát, amely az isteni szeretet szán-Hogyan írjunk ? Tanítsuk-e A halotthamvasztás Útmutató a magyar a latin jogosultságáról. fS2cr= t — _ . . késztette Kelemen Irta Vejrerdi B. nvplt/pf ^ Irta Törteti Lajos s.-lelkész. Béla Ára í K 20 f. Arl 2 K- nyelvet. Áia 80 fmérf Úgy ezek, mint menetrendek, térképek, úti könyvek, fürdő-ismertetések kaphatók Kis Tivadarnál fápán, Tő-utca 21 sz.
