Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
26. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 213. oldal. dékát teljesíti. Pálra nézve is titokzatos volt az elválasztás, de nem zavaró. Az Electiónak ez az egyszerű tana az egyedüli, amelyet az írás elénk tár, amikor olvassuk a saját maga történetének (t. i. az írás) a világosságában. Ez szívesen látottabb a kidolgozottabb tanoknál. Ez a tan nem von keményen, elválasztó vonalakat ember és ember között; ezt nem kiséri az elvetés-tana (raprobatio) — parallel. Ez nem sugalmazza senkinek az elvetését a kegyelem lehetőségét illetőleg. Ez nem emel kételyeket az Isten őszintesége felől. Állítja az Isten szuverenitását az elválasztásban, de másfelől nem vonja kérdésbe az ember szabadságát se. Teljesen megegyezik az egész emberiségnek hirdetett szabad evangélium használatával. Természetesen az nem mondható, hogy ez a tan eltávolít az élet felől minden rejtélyt. Ez nem magyarázza meg, miért juthat az egyik ember közel Istenhez szolgálat és saját jóléte céljából, mig a másik befolyásolhatlan marad minden isteni hívásra. Az még mindig igaz, amint Pál erősítette, hogy Isten szuverén ezeknek az adományoknak és elhívásnak a végrehajtásában és hogy az ő gondviselő ténykedésének a végokai. Benne rejlenek, — nála kell, hogy maradjanak. De a titok (rejtély) nem szivettépő rejtély többé, amikor őszintén hihetünk az Isten őszinteségében és a kegyelme univerzálizmusában. Engedjük meg ezt, és az ő szuverénitása nem a zavar, de a nyugalom forrása ezután, mert ez bizonyosságot ad afelől, hogy minden rendben van. Az élet titkai még nem oldhatok meg magyarázás utján, de meg vannak könnyítve az Istennel való ismeretság utján, akiben, amikor jól ismerjük, tudunk bízni mindörökre. Vége. Ford. —s —s. Tiszt Csiba Imre lelkész Úrnak* Egy kis jóakarat: és megértettük egymást. Az állam ne építtessen a felekezetekkel, illetve ne gavalléroskodjék a felekezetek zsebére! Helyes. így is lehet. Hogy Tisztelendő Úr a vidékükön nem ismer olyan kántortanítói lakást, amely csak két szobából állana : ez meg valóban gyönyörűséges és úgy az egyházakra, mint azok vezetőire, de legfőképen a komáromi egyházmegye szabályrendeletét alkotókra dicséretes dolog. Azonban — sajnálom, — hogy én azt mondhatom, hogy a mi vidékünkön ismerek még most is — pár év előtt többet — olyan kántortanítói lakást is, amelyik egy szobából, vagy egy padolt és egy kis padolatlan lyukból áll. Tehát — azt hiszem nem vonja kétségbe Tisztelendő Úr, hogy — a lakás-ügyeket rendező törvényekre feltétlenül szükség volt. Hogy Tisztelendő Úr, az állammal fizetetné az esedékes lakbérpótlékot, esetleg vele építtetne lakást ? ! Én is ! De miből ? ! Kevesebbet költsön hadügyre és többet tanügyre ? Hiszen ez így elméletben igen szép dolog, sőt ha rajtam múlnék, én még a „hadügy“ szót is törölném a szótárokból; de a mai puskaporos világban, amikor az egész kontinens minden állama, tőle telhető legnagyobb erőfeszítéssel fejleszti hadseregét, s valósággal csattogó fogakkal, dühös oroszlánok módjára állanak szemközt a nemzetek egymással: nagy hanyagság lenne épen Magyarország vezérférfiaitól, ha ők nem fejlesztenék hadseregünket. Mert mit használ, ha tanügyünk az eget veri is, ha hazánk elvész! De a tanügy elhanyagolásával sem vádolhatjuk az államot, mert hiszen csak az elemi oktatást véve figyelembe, az 1905. évi 17 milliós költségvetéssel szemben ma 67 millió áll rendelkezésünkre, nem is szólva az egész közoktatásügy költségeiben lévő nagyarányú, kedvező különbségről. Szerintem, ez — pár év alatt — szép haladásra mutat. Ha tehát sem az állam nem birja, sem a felekezetek nem bírnák: ki fedezze lakásunk költségeit? Vagy beérjük a régi állapotokkal? Jól tudja az állam, hogy minden felekezet, különösen a mi kálvinista felekezetűnk fenn akarja tartani iskoláit, s ha talán a terhek súlya alatt nem ragaszkodik is hozzá oly híven, mint régen: szereti birtokában érezni. A magyar kálvinista nép mindig büszkeséggel tekintett az „ő“ iskolájára, szeretettel ragaszkodott hozzá, szívesen hozta meg az áldozatokat reá a múltban, hogy most ezen áldozatkészség csökkent, azt a mai kor szellemében, a vallásos érzés több-kevesebb csökkenésében kell keresnünk, s hivatva vagyunk oda hatni, hogy a vallásos érzést, vele együtt az áldozatkészséget is az elmúlt időkben lévő színvonalra emeljük, mert kétségtelen, hogy a múlt századok viharai sokkal több áldozatot követeltek egyházunk tagjaitól s mégis kibírták. — Nem következik ebből, hogy ha akkor hozott, most is hozzon ereje feletti áldozatot, de ha az állam átvenné az iskolákat, ha csekély összeggel is, de akkor is hozzá kellene népünknek járulnia fenntartásához és kétlem, hogy az * Régibb és újabb református egyházirodalmi művek állandóan raktáron tartatnak * VIZSGÁI JUTALOMKÖNYVEK gondosan válogatva, tetszés szerinti ♦ összeállításban. 8 fillérestől kezdve. VIZSGALAP, kitűnő minőségű, bármelg vonalozással. 100 drb. 1*50 K. ISKOLAI EMLÉKLAP, 6 oldal, remek színezésű kivitel, darabja 30 fillér. * Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fő-utca 21. sz. alatt *
