Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-21 / 25. szám
208. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Lajos és neje, állatorvos, Pápa, Rúzsás Lajos és neje, lelkész, Vukovár, Deák József és neje, lelkész, Ete, Pozsár István és neje, jegyző, Domonkos József vasúti tisztviselő, Sárvár, Gáty István statisztikai hivatalnok, Budapest, Elek Hugó és neje, magántisztviselő, Budapest, Varga Antal hitoktató, Budapest, Tanczer József jegyző, Holczinger Antal jegyző, Ugod, Kakas József lelkész, Dabrony, Láng Antal jegyző, Környe, Fáncsik Jenő jegyző, Szilasbalhás, Geöbel Ernő jegyző, Ács. Megbeszélés szerint a megjelentek vasárnap reggel 9 órakor gyülekeztek össze a főiskola dísztermében, ahol volt tanáraik is megjelentek. Innét együtt vonultak a templomba. Az alkalmi szentbeszédet László Levente zágrábi lelkész tartotta s lelkes előadásával az egész közönséget meghatotta. Templom után ismét a díszteremben gyülekeztek össze s Raab István, mint a találkozók elnöke, igen szép beszédben üdvözölte az igazgatót, a volt tanárokat s az egész iskolát. Faragó János főgimn. igazgató az iskola nevében meleg hangon válaszolt és ezután Pozsár István, mint jegyző, számolt be a találkozás előkészítéséről, valamint arról, hogy.a távollevő tanulótársak közül kik igazolták elmaradásukat. Elhatározták, hogy tiz év múlva ismét találkozni fognak. Raab István indítványára gyűjtést rendeztek maguk között s a begyült összeget, 200 K-át, szorgalmidij-alapítványul teszik le volt osztálytanáruk, Sarudy György nevének megörökítésére. A találkozást a Griff-szálló külön termében kedélyes lakoma zárta be, melyen sok szép felköszöntő hangzott el tanárok és volt tanítványok részéről. A Folklore Fellows magyar osztálya pápai theol. akadémiánk hallgatói közül két jeles gyűjtőt ekként jutalmazott meg : a) Maller László káplán kapja a Kisfaludy-Társaság I. díját, 50 K-át, Istók János szobrát és Berze Nagy János: Népmesék (a pápai gyűjtő-szövetség legnagyobb díja); b) Györffy Lajos IV. é. pn. a Kisfaludy-Társaság II. díját, 20 K-át és az Ethnographia 1913. évi folyamának kötött példányát (15 K értékben.) Éljen! Nőnevelő-intézetünk évzáró ünnepét ma délelőtt 3/4ll órakor tartja az intézeti díszteremben. Harangavatás Kamocsán. A kamocsai ref. egyház szép ünnepélyt tartott junius 14-én. Ugyanis ekkor avatta fel a vasállvánnyal együtt 22 métermázsa összsúlyú két új harangját. Az 5200 K árnak több mint fele önkéntes adományból folyt be. Délelőtt a szentbeszédet Beke Kálmán ekecsi lelkész, mint kamocsai szülött, tartotta. Utána Boross Kálmán helyi lelkész olvasta fel az egyház történetét főbb vonásokban, az új harangokra adakozók névsorával. Majd délután a két kisebb iskolások évzáró vizsgája volt teljes iskolai létszámmal, a gyülekezet lankadatlan figyelme és érdeklődése mellett a templomban. Este a nap nagy eseményének emlékére és örömére táncmulatság volt sátor alatt a szabadban, melynek tiszta jövedelme a harangokra 120 K 36 f lett. Néhai Kossá Albertné 1000 K; Nagy Dávid 200 K, Pethes Dávid 200 K végrendeleti hagyatékain kívül ezen célra nagyobb összegeket a következők adtak: özv. Kiss Zsigmondné 300 K, Bak Pethes Zsófia 200 K, özv. Kálmán Zsigmondné, özv. Beke Lajosné, Sóki Árpád budapesti postatiszt, Beke Kálmán ekecsi lelkész 50—50 K-át. Kisebb adomány eddig befolyt 905 K. Az árva köszöneté. Haypál Benő budai lelkész jóindulatából kifolyólag pár évvel ezelőtt egy agybántalmakban szenvedő kis árvalányt sikerült a nagypénteki ref. társaság budaörsi árvaházába felvétetni, most a kislány felnevelve, épen, egészségesen elhagyta az intézetet és Takács Lászlóhoz került. Láttam a levelet, melyet édes apjának írt, sűrű könnyhullások között vallja meg, hogy mennyire sírt, mikor azt az „aranyos“ nagypénteki árvaházat elhagyta, mennyire sírtak a többi leányok is, mily érzékeny, szívreható volt a búcsuzás az intézeti Papától és Mamától, akiknél jobb és áldottabb ezen a földön nincs, hogy áldja meg őket az Isten, akik az ilyen árváknak a gondját felveszik. Szükségesnek tartottam ezt a pár sort nyilvánosságra hozni, mert ez igen szép bizonyítvány egy olyan intézet részére, melyről nevezett azt gondolta, hogy ott őt „nem szeretik“ ; szükségesnek tartottam nyilvánosságra hozni azért is, mert mély köszönet és hála illeti azokat, kik a porból, a nyomorúságból szedik össze az elhagyottakat, hogy azokból embert, hittel és reménységgel teljes embert formáljanak. Egyben a legmelegebben ajánlom mindenkinek ezen intézetnek pártolását annyival is inkább, mivel itt Dunántúl ilyen intézetünk nincsen, aki pedig a kicsinyeknek gondját felveszi, Jézusnak veszi ,fel a gondját. Seregély B. Érettségi vizsgások 25-éves találkozója Sárospatakon. Azokat a tanulótársaimat, akikkel 1889 junius havában Sárospatakon együtt tettünk érettségi vizsgálatot, megállapodásunk szerint felkérem, hogy folyó év julius havának másodikán délután 5 órakor Sárospatakon a kollégium-kertben a Horváth Mária szobránál 25-éves találkozóra megjelenni szíveskedjenek. — Debreczen, 1914. évi junius hó 17-én. Dr. Mitrovics Gyula akadémiai tanár. A babyloniai nők. Delitzsch tanár, a világhírű német asszirológus egy berlini jogtudományi társaságban a minap előadást tartott a nő jogi helyzetéről a régi Asszíriában és Babyloniában. Á nő, ellentétben az izlámmal, egész Babyloniában nagy tiszteletben állott. Kitűnik ez Hammurabi király kódexéből is, amelynek több mint negyedrésze a családról szól. A nő jogai pontosan meg voltak állapítva és házasságkötés alkalmával közjegyző előtt külön szerződésben biztosították egymás jogait. A hozomány rendesen az asszony kizárólagos tulajdona maradt. Törvény védte a nőket a megszólás és pletyka ellen. A válást szintén törvény szabályozta és rendkívül megnehezítette. A nagy jogok mellett azonban nagy kötelezettségeket is róttak a nőkre. Az olyan asszonyt, aki túlságosan gyakran kereste fel szomszédnőit és a háztartást elhanyagolta, a férje rövidesen elkergethette, a hűtlenséget pedig halállal büntették. A nőknek lefátyolozott arccal volt szabad megjelenni a nyilvános helyeken, kivéve a prostituáltakat, akiknek büntetés terhe alatt tilos volt fátyolt viselni. Delitzsch azonkinvül számos vetített képet mutatott be, amelyek a régi babylonai és asszír asszonyok mindennapi életére vonatkoztak. A mohamedánizmus statisztikája. A világon lakó mohamedánok számát eddig mindig bizonyos túlzásokkal szokták kimutatni és különösen az izlám uralom alatt levő országokból jegyeztek fel fantasztikus számokat, melyek a tudományos vizsgálat előtt nem állották meg helyüket. A „Moslem World“ (Mohamedán világ“) című angol folyóiratnak áprilisi számában két tudós új és részletes statiszitkát nyújt, melynek egyes adatai kézzel foghatóan mutatják ezt. így pl. eddig azt hitték, hogy Marokkóban 6—10 millió mohamedán él, a tüzetes vizsgálat megállapította, hogy számuk csak 3,200.000. Darfur tartomány 3,500.000 mohamedánja 600.000, Wadai 3,500.000-e 1 millióra szállott le. Az egész világ mohamedán lakossága az újabb arab és nyugati megállapítások sze
