Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-21 / 25. szám
202. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Az isteni élet szabad volta. ii. Ha Istennek az ÓT-ban előadott elválasztásait, amelyek a keresztyén Elekció tant sugalmazták, megvizsgáljuk, úgy találjuk, hogy azok szolgálatra szoló elhívások voltak, személyek kiválasztásai bizonyos munkák elvégzésére s célok elérése végett, emberek elhívásai nem annyira a saját jóvoltuk céljából (hasznuk), hanem inkább abból a célból, hogy általuk Isten bizonyos céljai megvalósíttassanak. így Ábrahámot, akinek az esetét az írás, mint nagyon jellegzetesei adja elő, elválasztotta és elhívta Isten a világra és a jövőre való tekintettel. Jákobot elhívta Isten, hogy rajta keresztül az áldás folytatódhassák ; Józsefet, hogy családja útját Egyptomba elkészíthesse; Áront, hogy Izrael a papi hivatal jótéteményében részesülhessen ; Józsuát, hogy Izraelt vezesse Kanaánba ; magát Izraelt, mint egy nemzetet, hogy legyen a nemzetek között az élő Istenről való bizonyságtevő és hogy általa a jövendő isteni üdv megjelenjék e világban. Sault elhívta Isten, hogy királyságot alapítson; Dávidot, hogy a királyság alatta megerősödjék és nyerhessen nemesebb formát; Dávid királyi házát, hogy a nemzeti szövetség testet öltsön tartós intézményekben s fejlődjék királyi reménnyé ; a próféták hosszú sorát, egyenként, hogy Istennek a szeretetről és az igazságról szóló változatos üzeneteit átadják az embereknek, bár ez sokszor küzdelmet jelentett számunkra, akik az üzenetet kifejezték. A Jehova szenvedő szolgáját — amint ezt a Számkivetés nagy prófétája látta —, hogy Izraelt visszahozza Istenhez és rendeltetésének megtartsa, az igaz Izraelnek — egyház az egyházban — tűrő szenvedése által; Krisztust magát (Luk. 935), hogy Istennek az emberek üdve felől való örök-szándékát bevégezze; az apostolokat, hogy az egyházat alapítsák és az üdv igéjét hirdessék a világnak; a keresztyéneket, hogy „hirdessék Annak hatalmas dolgait“, aki üdvözítette őket (I. Pét. 2 9). A biblia tanítása szerint Isten senkit se hivott el a maga hasznára (t. i. az elhívott hasznára) csupán, hanem szolgálatra. A felmagasztalt Krisztus szájába adott szavak, a tarsusi Pált illetőleg mindezekre áll: „. . . mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet“ (Csel. 9 i;j) hasznaiért elválasztott edény, értékes annálfogva, amit tartalmaz és hordoz. Mindamellett tévedés lenne az ily elekciót elválasztani a jellemtől és az Istenhez való viszonytól, mert hisz éppen ez az, amelynél fogva az ember valóban teljesíteni tudja azt (t. i. a szolgálatot). Krisztusban egyesül a két adomány: üdv és szolgálat. Az Istenhez való viszony a Krisztus által magában foglalja az egyiket és a másikat is. Innét van az, hogy a keresztyénekről beszél az írás némelykor, mint az üdvösségre kiválasztottakról (2. Thess. 213) s némelykor az ,engedelmességre* elhívottakról (I. Pét. 1 2). Ha valakit elhívott Isten keresztyén munkára, már ezáltal a tény által arra is elhivatott, hogy keresztyén legyen és üdvözöljön a Krisztussal való unió útján. Mégis az „elekció“ eszméje, amely végig húzódik az egész biblián, inkább Istennek a szolgálatra való, mint az üdvösségre szóló elválasztó ténykedésére vonatkozik. (Vége köv.) Ford. —s —s. Az élet s az irodalom. Irta dr. Kapossy Lucián pápai főgimnázium! tanár. V. Reviczky Gy. Tűnő ifjúság című szép költeményében e sorok: Meg-meglegyint szellője tűnt napoknak, Távol vidékről, hol a rózsa nyit, Virágid ifjúság — hogy hulladoznak, Hogy szétfoszolnak fényes álmaid: a múlt képének fölelevenedését igen finoman festik s ez az első versszak az eltűnt ifjúságnak gyönyörű hasonlatával, pompás költői nyelvével, hangjának bűvölő színével, azt hiszem, anélkül, hogy egy kicsit Reviczkyekké kellene lennünk, abba a bánatos, lemondó hangulatba ringatja olvasóját, amelynek e néhány sor oly szép megnyilatkozása: a rózsanyitó ifjúság kertjéből — a távolból száll feléje az ifjúság szellője, a múlt édes emlékei a jelen szürke képeire emlékeztetik, hisz az ifjúság virágai, a fényes álmok szétfoszoltak a rideg valóban, a lemondás búja, a néma hervadás mint szürke köd vonul át mindenen. Az ifjú életét mily találóan jellemzi a vers két utolsó sorában : Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam : de hogy már többé nem csalódhatom. A hangulatkeltés mily szép példájával találkozunk ugyancsak Reviczky Osztályrészem című müvében, ennek különösen 2. s 5-ik gyönyörű szakában: Sugártalan, ködös napokba, Ha rám borul az éjek éje, Felhangzik a dal vigasztaló zenéje, Ez tár elém egy szebb világot S borongás, üdvösség, igézet — Körülzsong lágyan, édesen S mit suttogásukból megértek, Merengő, í Hogyan írjunk ? Tanítsuk-e A halotthamvasztás Útmutató a magyar a latin jogosultságáról. fafszMte^KeUmén Irta Vejrerdi B. nyelvet P Irta Törteti Lajos s.-Ielkész. Béla Ara IK 20 f. tanar. Ara 2 K. UyClVCl. ... Áta 80 fillér. || Úgy ezek, mint menetrendek, térképek, úti könyvek, fürdő-ismertetések kaphatók Kis Tivadarnál fápán, fő-utca 21 sz.'
