Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-21 / 25. szám
25. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 203. oldal. méla dal leszen! E költemények olvasásakor úgy érezzük, mintha odvasuló tölgynek egy messzebben kinyúló még leveles ágán az élet nedvét fölkuszni hallanók: az ág titkosan megrezdül s orsó módján forogva hull le róla a halványuló levél — egy-egy utolsó költemény; a mély bánaton mintha az elhaló természet sóhaja vonulna át. Hogy Reviczky e néhány sorának igazi szépségeit élvezhessük s valóban átérezhessük: előbb talán kicsit Reviczkyvé — tüdőbajosakká kell lennünk? Fölemlítem még Krüzselyi Erzsikét. Testi állapotára, gyógyíthatatlan süketségére célozva, találóan adta művének a címet: Örök csendben ; igaza van mottójának, hogy minden dala egy-egy könycsepp; mert a megadó fájdalom s a szelíd bánkódás hangja szól azokból; a betegség megfosztotta attól, hogy hallhassa a külső világból feléje szálló hangokat, amint azt szép ritmusú versében panaszolja : Sirhat a hegedű, zenghet a cimbalom, Beszélhet a fákkal az enyhe fuvalom, Dalolhat a madár a lomb sűrűjében, Nem ér a szívemig, nem vidít föl engem, E zengő világban árva vagyok, árva, Örökös csendesség börtönébe zárva, Nem osztá senki szomorú magányom S börtönöm nyitását hej, hiába várom — a fájó jelenből, az édes múltra tér képzete, arra a boldog időre, amikor még neki is zengett hegedű, madárdal: Ekkor, bár fülembe örök csendet hordok, Feltűnnek egy percre a régi akkordok, S szomorú szivemnek mindenik verése: Madár dalolása, hegedű zengése. Valódi poétái lélekből fakadnak kedves, szép dalai, fájdalmát, panaszát bele zengi résztvevő szívünkbe, a poézis gyönyörűségével olvassuk panaszos sirámait, sötét színű vallomásait. De hogy mindezeket vele érezhessük, hogy megérthessük lelkének betegség okozta kínjait, előbb talán meg kell süketülnünk ? Adynak minden újabb verseskötete szerint másmás Adyvá kellene lennünk. Szerelmi lírájának tárgya az érzéki szerelem, a hús s vér kultusza, amelyet találóan neveznek az ösztönök költészetének, az az erotika, amely beteges érzékiségében idegbomlásig hajszolja a kéjérzetét, neki minden szép, ami természetellenes s e tekintetben, hiába tiltakoznak, Poe Edgar s Baudelaire tanítványa. Miként Baudelaire, ő sem válogatós, perdita versei szerint szeret mindenkit, aki asszony; csak egy nő hangolta őt nemesebb hangokra, akit Ifjú karok kikötőjében című ciklusában Aranynak nevez, akinek kis lányos, kívánatos szépsége rajongó ábrándozással tölti el s vágyát a nemes szerelem melancholiája aranyozza be. Vér s arany c. verseskötetében dicshimnuszokat zeng a Mammonnak, a pénznek, mert pénz nélkül nyomorultnak érzi magát az ember, míg a pénzzel mindent megvásárolhat: örömöt, mámort, szerelmet; büszke, dacos lelke, amely nem hajolt meg sem Isten, sem ember előtt, nyomorultul megalázkodva pénzért eseng, a Harc a nagy úrral c. költeményében, hogy kéjt, mámort vásárolhasson; a pénz s a kéj utáni mohóságot undort gerjesztően fejezi, amely csak deliriumos egyéntől származhatik. Bor dalában, így az Ős Kajánban a részeg embernek, aki „hült testtel, dermedt-vidoran elnyúlik az asztal alatt", testi s lelki vajúdásait tapasztalati vonásokkal érzékíti meg, a mámoros másodnaposságnak fizikai kínjait is kifejezi artikulálatlan hangokban; de van szép bordala is, mint Ülök az asztaltrónon. Halálról szóló költeményében is sokat tanult Baudelairtól. istenes költeményei elárulják, hogy mikor oszlik leikéről a sötét pesszimizmus, kellemes csengésű ritmusokban hangzik föl naiv hite: forrón áhítja Istent, Krisztust s az erényt. Sionhegy alatt c. ciklusának versei ótestámentomi egyszerű nyelvükkel ragadják meg a lelket. A patyolat izenete c. versében forrón óhajtja vissza tiszta, bűnöktől ment életét s örülni is tud a karácsonynak ; alázatos lélekkel csendülnek Szelíd esti imádság c. versében a rég elfelejtett esti imádság hangjai: Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas nagy éjt, A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. S hogy annyi modern futurista írónak müveit megérthessük, annyiféle züllött állapoton, betegségen kellene átmennünk ? Magam részéről inkább nem olvasok verset, hogy ne kelljen azok megérthetése végett ennyiféle betegségen, züllésen átmennem. Hisz ezek mindnyájan szenvelgik a betegest, mert azt hiszik, ha az igazi emberi léleknek megfelelőleg gondolkodnának, fejeznék ki érzelmeiket, nem tűnhetnének föl, még ha idegbetegek gondolkodását, érzésmódját erőltetik magukra, nem normálisan gondolkoznak, éreznek, kifejlődik bennük a furor poétikus, így lesznek igazi művészekké; ugyanezt árulják el arcképeik, mert mindig valami természetellenes pózban örökíttetik meg magukat, külsőleg mutatni akarják, minő mély szellemi konvulziók forrongnak lelkűkben, pedig éppen e pózzal — mint a barokk idejében a parókával — csak lelkűk ürességét maszkírozzák; szenvelgik a mindennel való elégedetlenséget — pesszimizmust — lenézik a tömeget, szenvelgik az Übermensch! Nietsche példájára, nem tudva, hogy Nietsche az egészséges élet szenvedélyes szeretetét hirdeti, az * Régibb és újabb református egyházirodalmi müvek állandóan raktáron tartatnak * VIZSGÁI JUTALOMKÖNYVEK gondosan válogatva, tetszés szerinti összeállításban. 8 fillérestől kezdve. VIZSGALAP, kitűnő minőségű, bármely vonatozással. 100 drb. 1 50 K. ISKOLAI EMLÉKLAP, 6 oldal, remek színezésű kivitel, darabja 30 fillér. * Megrendelhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán, Fő-utca 21. sz. alatt *
