Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-11 / 2. szám
14. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. segély, mi az egyházak között szétosztatik, 22 ezer korona. Baldácsy-segély 2800 korona. Tűzkár-segély 1500 korona és végül a Szondy-Kenessey segély 260 korona. Ezeken kívül még a konventi tőke-kamat segély, missziói segély stb. címen 40208 korona, tehát összesen segélyben kapnak az egyházak évenkint 392316 K 82 f-f. Ezen sok adósegéllyel szemben van tehát az az elenyésző 21 korona követelése a kerületnek és főiskolának az egyházaktól. De az egyházak számarányábani kivetését nemcsak az egyházaknak adott segélyek teszik indokolttá, hanem indokolttá teszi az is, hogy a jogot úgy az egyházmegyén, mint a kerületen, az egyházak gyakorolják és a kis egyháznak éppen olyan jogai vannak, mint a nagy egyháznak. Az esperesek munkakörét is nem a lélekszám szabja meg, hanem az egyházak száma. Egy ötven egyházat kormányzó esperesnek csak több teendője lehet, mint egy 10 egyházat kormányzónak, tekintet nélkül az abban levő lélekszámra. A lélekszám aránya csak az egyházak és hívek között lehet. Volna még egy más módozat is, amit szintén fölemlítek, amivel a fentebb tárgyalt egyházmegyei kötelezettség egyszerűen megoldható lenne. Tudnillik az egyházmegyék 22500 koronát kapnak a kerületi pénztártól közigazgatási államsegély címen. Ezt az összeget benthagynák az egyházmegyék kerületi és főiskolai járulékokra, maguknak pedig beszednék az egyházaktól tetszés szerinti címeken a közigazgatáshoz szükséges 22500 K-át. Már egyszer a kerülethez fordultam a pénztári terhek megosztása és némi könnyítése végett, de eredménytelenül. Most ismét kénytelen vagyok felemlíteni, hogy a segélyek kiosztására vonatkozólag intézkedhetne a kerület akként, hogy a kongrua és korpótlék egy összegben egyszerre utalványoztatnék, sőt az adócsökkentés és káplántartás, valamint a még ezután felmerülő új címeken beállott segélyek az előbbiekkel egybevéve félévenkint egy summában utalványoztatnának. Az illetményt a kerületi pénztár az egyházi gondnokhoz küldené és egyháznál lennének ezek a pénzek rendeltetésök szerint szétosztva, mert így ma-holnap külön hivatalnokot kell beállítani a segélyek küldésére. Vagy pedig az állam által fizetésekre adott segélyek utaltatnának az adóhivatalokhoz és az állami adóhivatal fizetné azt ki, mint a tanítói segélyeknél is van. így megoszolva egy adóhivatalra nem sok kifizetés esnék és nemzetiségi szempontból is helyes volna ez. Azt tán mondanom sem kell, hogy nekünk egyéb dolgunk is van. Itt az akadémia, nőnevelő-intézet, fiú-internátusnál a havi fizetések. Amit a mai segélyküldések mellett nem is lehetne elvégezni, ha a régi rendszert nem változtattam volna meg akként, hogy a fizetésükről az állami, megyei és az itt régebben használatban levő fizetési könyvek nyomán készítettem egy olyan fizetési főkönyvet, aminek segélyével a most már sok címen járó fizetés és óradíjakat fennakadás nélkül egyéb munka mellett is iehet teljesíteni. Ezt a mintát használja ma már több ref. főgimnázium. Sőt a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület pénztárnoka is megnézte pénzkezelésünket. Ezeket nem dicsekvés végett említem, hanem azért, hogy lehetnek, akik nagyon kicsinyük és semminek tartják itt a pénztár működését s olyanforma nézetben vannak, mint Nathanael volt Názáretről. Volna még egyéb rendezni való is. Nevezetesen a pénzalapok bizonyos mértékben való egyesítése, hogy a költségvetésben megszűnnének a sok különös átirogatások. így könnyebben áttekinthetők és megérthetők volnának az egyes pénztárak költségvetési adatai. Ezekről azonban majd más alkalommal. A ví lágf áj dalom a költészetben. A pápai Jókai-kör Í9Í3. évi december hó 7-én tartott háziestélyére irta és felolvasta Roth Jenő pápai főgímn. tanár. II. Már jobban kifejlődve megtaláljuk a világfájdalmat (szinte minden kultúrnépnél) a középkorban. Első tekintetre ez majdnem lehetetlennek látszik. Mert nem is tekintve a rendezett viszonyokat, a szociális biztonság érzését, sőt az esetleges jólétet nagy fejedelmek uralkodása alatt — a keresztyénség szilárd alapját képezte az életnek. Támasza volt minden társadalmi osztálynak, koldűsnak, királynak egyaránt, valódi közszellemmé lett, mert nemcsak tudomány volt, hanem egyenesen életfeltétel. „A múlt szomorú emlékei, a jelennek sivársága, a jövőnek aggodalmai és rejtélyei fölött egyaránt ott ragyogott és állott rendületlenül a keresztyén szellem tündöklő napja.“ És mégis — bármilyen fanatikus, mozgalmas, kalandkereső és harcias külsőség a középkor világa — ott lappang a kor lelke mélyén az elégedetlenség és a kétely. A költészetben is a színes, derűs képek között csak elő-előbukkan a fájdalom és kétségbeesés arculata fáradt mosolyával és nagy, szenvedő szemeivel. Aiapíttutou 1864-ben. A vidék legrégibb es legnagyobb oipőüzlete Aiapíttatott. i.864 ben. Manheim Annin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után. nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopüd-nuinka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. — Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-
