Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
136. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. és másik iskolai főkönyv vezetése feleslegessé válik. Nyárád. Gy. A magyar protestantizmus problémájához. Irta VASS VINCE. VII. Tenni kell valamit. Ez elvitathatatlan. A vallásos élet meggyengült, egyre satnyúl. Ez szomorú, de kétségtelen. Ellenségeink egyre szaporodnak és szorgalmasan szervezkednek, fegyverkeznek. Ezt sajnosán tapasztaljuk. Gyengék vagyunk velük szemben, nincs fegyverünk, nincs bátorságunk; érezzük, hogy hibásak vagyunk. Megújulásra, reformációra van szükségünk. Be kell látnunk, hogy a reformáció nem fejeződött be a XVI. században. A reformáció az élethez tért vissza, az öntudatos élet jogait követelte és vívta ki. Az élet pedig halad, fejlődik szüntelenül, reformálja önmagát. Ez lényegéhez tartozik. Bele kapcsolódik a környezetbe, felhasználja, magába szívja mindazt, amit a külső világ nyújt neki; megfigyeli önmagát, számba veszi, hogy miként nyilvánúl ő, az élet, egyéb helyeken, egyéb viszonyok között; engedi testébe ömölni a haladó korszellem, az élet haladása által megalkotott korszellem felrázó, felvillanyozó, életet duzzasztó áramait s azután a benne levő örök erőnél, a hozzá tapadt egyéni, nemzeti sajátosságoknál fogva kialakult öntudatának forrongó, izzó kemencéjében kiválasztja, átgyúrja, feldolgozza azokat egész addig, míg teljesen magáévá nem teszi őket. A tapasztalatoktól terhelt mindent megfigyelő értelem, az érzelemnek mindenre reagáló érzékeny lemeze az öntudatba gyűjti az adatokat s ez azután a maga sajátosságának megfelelően átalakítja egyéni, eredeti akarásokká, cselekvésekké. A nem elfogúlt, nem szűklátókörű, semmit ki nem záró, apriori el nem ítélő megfigyelés és az egyéni, vagy faji sajátos életet formáló erő eredője tünteti fel az igazi normális fejlődésnek irányát. Az evolúció törvénye ez. Ezt nem akarjuk megérteni akkor, mikor minden reformáló, minden a mi elgyengült, de gyengeségében erősnek látszó szúette csontokba burkolt konzervatív felfogásunkat veszélyeztető irányzatra kárhoztatólag rámondjuk : külföldieskedés, nem magyarnak való. És tényleg, ez az ellenvetés a leggyakoribb s a legnagyobb alapossággal körülírt. Az evangelizáló mozgalmak, melyeknek lényege, eszköze ránk is vonatkozik, nálunk is a szükségesség aktualitásával bír, a mi lelkiismeretünkhöz is kötelezőleg szól, formájukat a külföldön s leginkább a praktikus Amerikában vagy Angliában nyerték. Erről nem tehetünk. Mi nem adtunk nekik formát. Miért? Mert mi mással voltunk elfoglalva, nem volt időnk arra, hogy megértve a kor szükségleteit, intő jeleit, munkához lássunk s formákat teremtő, külső alakulásokban nyilvánuló tevékenységet fejtsünk ki. Most, mikor van időnk arra, hogy magunkhoz térjünk, hogy a magyar protestántizmust a reformáció szellemének megfelelően örökös önreformálással a kor színvonalára emeljük, hogy megújító, felfrissítő életáramokat vezessünk be annak a harcokban eldurvult, megtépett s elkeseredésében, vagy a dicsőbb múlt iránt táplált kegyeletből csökönyösen leszögezve álló, a konzervativizmus csábító, merev szemeitől hipnotizált testébe, inkább örülnünk kellene, hogy nem szükséges tapogatóznunk, a kezdet nehézségeinél kezdenünk, mert előttünk vannak kitapasztalt, évtizedeken, embertömegeken, a legváltozatosabb viszonyokon keresztül kipróbált fegyverek, vértek, haditervek, formák, eszközök ! Az emberi evolúció törvényeinek megfelelőleg ha normálisan, ha könnyen, ha gyorsan akarunk haladni, célhoz jutni, nem szabad magunkat elszigetelni, nem szabad elzárkózni a nagy élettől, mert akkor elbizakodva, gőgösen bár, de tehetetlenül állunk a pusztában, étlen-szomjan, fegyver nélkül a vadállatokkal szemben, mint az emberek elől menekülő világgyülölő aszkéta. De viszont az emberi evolúció alapján nem szabad a formákat majmolni, nem szabad önmagunkat megtagadva rabszolgamódra teljesen átadni nekik magunkat, hanem átgyúrva, sajátunkká téve, szükségleteinknek, egyéni és nemzeti aspirációnknak, faji lelkivilágunknak sajátos munkáserői által eredeti, új, magyar, de protestáns, de keresztyén formákat kell teremtenünk. Ezt azonban nem tehetjük meg, ha szemet húnyunk minden előtt, ha lekicsinyeljük mások, más nemzetek megbecsülhetetlen, nagy küzdelmek árán megalkotott intézményeit, ha leeresztjük a zsilipeket s nem engedjük az idegen országokban eredő folyó hullámaitól hajtatni egyházi életünk már-már repedező, száraz malomlapátjait. 3 LEGALKALMASABB ÉS LEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK KIS TIVADARNÁL PÁPÁN, FÖ-U. 21. KAPHATÓK.0 A dunántúli református egyházkerület Ács Károly ref. lelkész Konfirmációi emléklap 5 fillér, összes iskolái VI-ik osztálya számára tc T £ 1 ,, T t , Képes Új-testámentum 60 fillér, kézikönyvül jelölte ki KIS JÓZSEF IN 0 10iC| lS iStCIl t* Koszorú-füzetek drbja 8 fillér. Imakőnyv a protestáns Bibliai fali mondatok, JVUHliriMUUl tvdlt jdl. szoPnköte“bern2-40éK dí- Zsoltárok, Szent bibliák V-ik bővített kiadás, a Ára 40 fillér. szes bőrkötésben 4 kor. í olcsón kaphatók ! t ^LEGALKALMASABB ÉS LEGJOBB KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉKOK KIS TIVADARNÁL PÁPÁN, FÖ-U. 21. KAPHATÓK.
