Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
17. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 137. oldal. De ne feledjük, hogy a keresztyén élet Krisztustól jött és jön ma is hozzánk s hogy ez az élet a tapasztalat szerint is az emberiség végső célja. Ebben az emberiségben pedig mi magyarok is bent foglaltatunk. Ne azt nézzük, hogy azok a népek, kiktől tanulnunk kellene, más fajhoz tartoznak, hanem azt, hogy ők is keresztyének, még pedig tapasztaltabb, erősebb, előbbre haladott keresztyének, mint mi. így tekintsünk rájuk. Krisztus dolgozik ő közöttük s örüljünk, hogy Ö általuk közöttünk is akar munkálkodni. Idegen, idegen ! Hát a keresztyénség nem volt idegen őseinknek? Hát a vasút, telefon, távirda, repülőgép, stb., stb. honnét jöttek? És mégis elfogadtuk. Miért? Mert hasznosaknak ítéltük. Tehát ítéltük. Mi, saját magunk. Itt is így kell cselekedni. Nézzük meg, vájjon szükségünk van-e keresztyén életre, élő hitre, munkás erőre — s ítéljünk. Vagy talán mi nem tudunk keresztyének lenni ? Élő, aktiv keresztyének ? Gyakorlati keresztyének? A mi viszonyainknak, a mi szükségleteinknek, a mi vérmérsékletünknek megfelelő keresztyének? A turáni faj talán pogányságra van kárhoztatva ? A reformáció harcának nagy vértanúi megmutatták, hogy nem. Ők meghódoltak a külföldről jött eszmeáramlat előtt. Meghódoltak s reformáltak, megújultak és megújítottak. Erőre kaptak és küzdöttek. Elbuktak, de feléledtek. Keresztyénekké lettek, de igaz magyarokká is így váltak. Az a vadmagyar, ki üresfejű gőggel megveti külföldi protestáns testvéreink keresztyénségét, miért vesz kezébe kártyát? Hiszen annak még a felírása se magyar! Nagyon természetes, hogy azok, kik kétség kivül külföldi hatások alatt, helyesebben ott szerzett tapasztalataik alapján megkezdették a munkát, még nem lehettek eredetiek, nem lehettek nemzetiszínűek. A fejlődés szabályos, fokozatos, neki törvényei vannak. Előbb gyermek, engedelmes másoló, utánzó az ember s csak azután alakít önmaga eredetit, újat, egyénit, sajátost. Azon sem ütközhetik meg a gondolkodó ember, ha a külsőségekben oly szembetűnően idegeneknek tűntek fel előttük ez emberek. A munka külföldön megbámúlt eredménye teljesen rabszolgává tette őket, a munka rabszolgájává s öntudatlanul az idegen mozdulatok váltak tulajdonaikká, vagy talán azt gondolták még, hogy az is a lényeghez tartozik. Az inga, ha megmozdítjuk, neki lendül; az első pár lengés még szabálytalanúl nagy, lassankint áll helyre a szabályos, egyenletes mozgás. A visszahatás mindig túlzásnak látszik s sok tekintetben annak is kell lennie. A szokatlan dolgok legtöbbször esztelenségeknek tartatnak, de azért legkevésbbé sem biztosan azok önmagukban véve. A kezdők hamar elkapatják magukat, akadnak excentrikus önző stréberek is, de az egyesek hibái nem igazolják a megvalósításra váró eszme helytelenségét, amint egyes rossz keresztyének nem döntik meg a keresztyénség örök értékét. Az egyének rendkívül sokfélék, de azért Péterre nem foghatjuk rá, hogy nem szerette Krisztust azért, mert nem volt oly szelíd, melancholikus, mint János. Tanuljunk a németek, angolok, franciák, az összes nemzetek Krisztusától s kövessük a magyar Krisztust! Az esperest egyházlátogatás* Irta SZŰCS JÓZSEF alsóörsí ref. lelkész. u. Ha az esperesi hivatal annyi teendővel járna csak, hogy az egyes pénzeket is kezelhetné : nem kellenének pénztárosok. Lehetetlen meg nem látnunk, hogy a rendetlenség jóváhagyásának, sőt tenyésztésének bizonyos foka rejlik abban, mikor meg vannak a szabályok, mikor, hova küldendők egyes járulékok, de azért, akinek nem tetszik ezeket a maguk helyére küldeni, így is jól van, majd beszedi az egyházlátogatás. Még csak azt sem mondhatjuk: így könnyebb a lefizetés; mert ha év végén nincs pénz a fizetni valók elküldésére, hogyan volna tavasszal, vagy nyár elején, az esperesi látogatások szokott idején ? Különben is ez a pénzszedés az, ami az esperesi látogatásnak lényegileg magasztos rendelkezését annyira profanizálta, hogy egyes vidékeken a köztudat csupán azt tekinti ennek feladatául, hogy a járulékok beszedését végezze.1 Van is nem kevés visszás dolog abban, mikor a kisebb-nagyobb számban összegyűlt presbiterek előtt elhangzanak az egyházlátogatás fontosságát méltató, bevezető szavak; a presbiterek szinte várják, miféle fontos dolgok történnek ; de nem igen hámozódik ki ennél fontosabb: kurátor úr fizesse ki a járu-1 Ugyan hol ?! Én semmiféle pénzt se szedek; a fuvardíjat is az egyházmegyei pénztárba küldik be a közpénzekkel. Szerkesztő. V dunántúli református egyház- MáR MEGJELENT! kerület kiadasa. 3oth Jlítihalg: ÍV 1 , W Jl népiskolai énektanítás U lAGANTANULOK ÚTMUTATÓJA «0<yórbntiiiM0 r=i Részletes tájékoztató és tanácsadó az összes magán* y)jL_7(W vezeUKUtiyve. felvételi* és külömbözeti vizsgálatok ügyében. Szerjtelatív rendszer szerint. Jlra 7*50 f. késztette jttárton 3en° igazgató. Jtra 3 kor. 60 fill. jíCegrendelhető J{is Jivadar könyvkereskedésében, Jpápán, Jő-utca 21-ik szám.
