Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
120. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Húsvéti gondolatok* Halál és feltámadás az a két sarkpont, melyek körül gondolataink forognak e napokban. Egyikre nem gondolhatunk úgy, hogy a másik is rögtön eszünkbe ne ötlenék. Az ember fél, sőt iszonyodik a haláltól; ezért belekapaszkodik lerázhatatlanúl a feltámadás gondolatába. És a feltámadás gondolata megvidámítja; erővel, szent hevülettel, boldog reménnyel tölti el. A halál sötét, háborgó tengerén világító torony, a feltámadás hite; menedék-öböl, hová a megriadt hajós föllélekzve befut. Ezért olyan kedves, olyan örvendetes ünnep a husvét. Ezért olyan felejthetetlen ennek a jelszava: „Én élek és ti is éltek.“ Halál és feltámadás! Ezeknek gondolatkörében egyéni és társadalmi életünknek oly sok baja és gyógyulása, oly sok aggasztó és biztató jelensége tolul előtérbe, hogy szinte kergeti egyik a másikat; szinte lehetetlen gondosan szemügyre venni valamennyit. Egyháztársadalmi életünkben talán leginkább felszínen van a lelkészképzés és a lelkészválasztás ügye. Mivel minden hozzáértő tisztában van azzal, hogy bármely munkának sikere a munkások szakértelmétől, odaadó hűségétől, mindent komolyan vevő lelkiismeretességétől függ : ezért semmi se természetesebb, mint hogy a lelkészek arravalóságának, belső hivatásának megléteiére, vagy hiányára gondol mindenki, midőn egyházi életünk tömérdek sebét, aggasztó hiányát eszünkbe vesszük. Erre gondoltak, erről szóltak — bizonyára lelki kényszerből — ott a tiszántúli református egyházkerület központján, a debreczeni főiskola körében élő olyan férfiak, mint Baltazár Dezső, Kiss Ferenc és dr. Veress István urak. Baltazár püspök úr szerint: a lelkészképesítő vizsgák szürke tónusa és a belső hivatás nihilizmusa jellemzi a helyzetet. Kiss Ferenc székfoglaló értekezésében tartózkodás nélkül úgy rámutatott a nagymérvű hiányokra, hogy bátor beszéde az elégedetlenségnek valóságos forradalmát idézte elő; dr. Veress István mikor feltárta lelke keserűségét amiatt, hogy nem az erőseké a diadal ; hogy igen alászállott a lelkészek színvonala az utolsó évtizedben : szintén nagy vihart támasztott, ami még ma se ült el. De hát kik ezek az elégedetlenkedő emberek? Talán túlzott s ezért joggal letört ambíció áldozatai ? Talán félretolt, leszorított s ezért duzzogó törpék? Talán a náluknál szerencsésebbekre irigykedő, kicsinyes lelkek, akik képesek boszuból kigyót-békát kiáltani az alma mater ellen, a saját tanári és papi nemzetségük ellen? Lehetséges volna, hogy valami nemtelen indulat vezérli őket? A kérdésekben már ott a felelet, hogy: nem, nem és ezerszer nem! Kimagasló vezérférfiak ők; valódi nagyságok díszes őrhelyeken. Eszük és lelkiismeretes hűségük, az anyaszentegyház ügyéért lángoló buzgóságuk emelte oda őket. Amit kimondták, bizonyára százszor is meggondolták. Nem elhamarkodott hirtelenséggel, hanem nagy belső vívódások után döntöttek úgy, hogy kimondják, amit a lelkiismeretük sugall. Bizonyára nem egyszer hallották a biztatást, amit hallott Pál apostol is: szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok. Semmi kétség, hogy ilyen lelki állapotban szóltak. És mégis mily sokan megbotránkoztak a súlyos ítéleteken. Milyen viharok támadtak a jóakaratú nyilatkozatok és óhajtások nyomában ! Csodálkozzunk-e ezen? Ha csodálkoznánk, azt árulnánk el, hogy nem ismerjük a történelmet; főképpen pedig hogy nem ismerjük a társadalmi reformátorok életét. A jobbítás nemes vágya mindig beleütközött abba a kényelmes elvbe : minden úgy van jól, ahogyan van. Az építés mindig azzal járt, hogy a meglevőnek hibáit, hiányait megállapították, a hasznavehetetlent kiselejtezték, a romokat eltakarították. És ezt a munkát az egyik rész derült arccal, csillogó szemmel, fáradhatatlan odaadással, elszántan végezte, a másik rész meg összedugodt kézzel, fanyaran sopánkodott a meglevő eltűnésén; vagy pedig szintén elszántan védelmére kelt a tényleges állapotnak, mely jogosulatlan kiváltságokat nyújtott neki. Hogy hányán és hány helyen mutogattak rá az utolsó évtizedben, kivált az utolsó években a lelkészképzés és a lelkészválasztás hiányaira, visszaéléseire, elkedvenítő és igen boszantó jelenségeire, azt nehéz volna hamarosan megmondani. Elég az, hogy ezek a dolgok állandóan napirenden vannak; valóságos korkérdések körünkben. Előbb csak itt-ott hangzott el egy-egy bátor szó ; a legtöbben nagy óvatossággal kerülgették a bajok forrásának föltárását. Ma már az előkelő példák nyomában mind többen vannak, akik egész bátran rámutatnak a hiányokra és az orvoslás módjára. Jobbnál jobb gondolatok, tervek vetődnek fel és eközben folyton érik, érik a meg-A szegénység oka és gyógyszere. Henry George könyve: föladás és szegénység. Ez a könyv lázba hozta a művelt külföldet. Már mint kipróbált, diadalmas munka jön hozzánk s millió és millió ember olvasta már, mire magyarul megjelenhetett. Az 572 oldalas könyv bekötve szép o és tartós vászonkötésben csak & korona. Lebilincselő és érdekfeszítő új könyv! Oláh Gábor: Szegény magyarod Ez a két kötetes regény az újabbkori Magyarország belső, lelki életét festi. Parányiságunk lélekvesztőjének Isten-kisértő útja a nagy fajok óceánján. A magyarság Don Quijote-i szélmalomharcának gyásza és furcsasága. A huszadik század regénye. A két vaskos kötet ára nyolc korona. Kaphatók ezek és bárhol hirdetett könyvek Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán,
