Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-23 / 12. szám

12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 91. oldal. Ezt a családias viszonyt pedig hallgatók és lelki­­pásztor között az úgynevezett belmissziói lelkiismere­tes munkásság fejtheti ki igazában. így csúcsosodik ki a fegyelem végrehajtásának módja után tudakozódó kérdésünk oda, hogy a siker szempontjából ez az út a belmisszión kezdődjék, mint amelynek lelkiismeretes gyakorlása a netán szükséges fegyelem iránti fogékony­ságra érleli a szíveket, sőt sokszor eleve ki is öli a szívekből a fegyelem szigorát kiváltó bűnös hajlamokat. így kapcsolódik össze a két tárgy: belmisszió és egyházfegyelem. Előbbiről múlt évi értekezletünkön volt szó, utóbbi pedig mintha csak nem pusztán kor­szerű, de amazzal össze is függő tétel gyanánt tűze­tett volna ki a mai értekezletre a Nagytiszteletü El­nökség által. III. Az előadottakból önként folyó javaslatom az egy­házi fegyelem tárgyában a következő: Mivel Kálvin szerint is a helyes egyházi fegye­lem fundamentuma a magánintelmek állandó gyakor­lása, tudniillik, hogy a pásztorok és vének — kiknek feladata nem csupán szónokolni a néphez — házan­ként külön is intsék és buzdítsák folytonosan a népet, ha az általános oktatással nem jutottak kellő ered­ményre ; mivel továbbá a helyes egyházfegyelem ez alapvető munkája csakis intenzív belmissziói tevékeny­ség keretében gyakorolható legáldásosabban: ez okok­nál fogva köteleztessenek a lelkipásztorok addig is, míg az általános gyülekezeti fegyelem szigorúbb fokon gyakorlásának szabályait és módozatait az erre hiva­tott zsinat megállapítja, — a belmissziónak, mint egy­házi fegyelmet megelőző, annak alapjait megvető mun­kásságnak és ennek keretében a folytonos éberkedés­nek gyakorlására. A kálvini szigorúbb fokú általános, mint szintén a lelkészekre vonatkozó különös egyházi fegyelem szabályainak s módozatainak megállapítására és az egyetemes magyar ref. egyházban kötelezővé tételére pedig kéressék fel, az egyházmegye s illetve az egyházkerület útján, az arra hivatott és legközelebb összeülendő zsinat. Annak összejöveteléig is egy ide vonatkozó tervezet megkeszélése erre kiküldött egyház­­megyei bizottságok által, majd e bizottságokból alakí­tandó szűkebbkörü egyházkerületi bizottság által állan­dóan felszínen tartassák. Ugyané munkára a többi egyházkerületek is felkéretnének, hogy így a zsinat dolga e tárgyban megkönnyíttessék. A papi fegyelem megalapozása szempontjából kívánatosnak tartom a lelkésznövendékek internátusi nevelését. Sárréti. Ruyter admirális álma* A tenger csendes. Szép holdvilágos éjjel Teregeti fényét a habokon széjjel. Ruyter admirális, a büszke parancsnok, Kemény hangon osztja az esti parancsot: Közel az ellenség, hol a hajó jár most. A kormánykeréknél lássam a kormányost. Minden ágyú mellett tiz-tiz matróz álljon. Az őr szeme lásson át az esthomályon. ' Legénység pihenhet. — Éjfélkor felváltás. Lámpát eloltani. — Se szó, se kiáltás. A holland hajóhad bátor, hős vezére, Ruyter admirális kabinjába tér be. Vetetlen ágyára le se vetköződve, Amint volt ruhástól, fegyverestől dől le. Rövid az éjszaka, ravasz az ellenség, Vigyázni kell szörnyen, tervét meg ne lessék. Soká’ gondolkodik holnapi csatáról, Egyszerre csak fáradt pillája lezárúl. A sötét kabinba nagy fényesség árad, Mint egy mesebeli ragyogó káprázat. Azt sem tudja, honnan, egyszer csak azt látja, Előtte egy férfi hófehér palástba. Arca halvány, szelíd, a nézése oly bús, Azt hinné valaki, hogy egy szegény koldús, Ha nem látná fején töviskoronáját, Miről megismerni királyok királyát. A szava zeng lágyan, mint tündéri hárfa, Megnyílik a szív rá, bár százszor bezárva: Ruyter admirális! Istenfélő szolgám, Aki serénykedtél sokat az Úr dolgán, Téged az Úr most új, nagy dologra szólít, Gyere én utánam, vezesd a hajóid. Nézd e képet, melyről fellebben a fátyol, Hogy mit kell itt tenned, megmondja magától. Nagy fekete hajó mély fenekét látja, Mit izzadva hajt száz gályarab lapátja. Valamennyi mind a deszkára láncolva, Véres az evező, ahol megmarkolja. Mindnek szeme könnyes, forró agya kábúl, Friss, piros vér serked cserepes markábul. Ha megáll az egyik, nagyokat kiáltván, Oda lép egy matróz s végigvág a hátán. Alapíttatott 1864-ben. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. .......... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. .... Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Thumbnails
Contents