Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1913 március 16. DDNÄNTDLI PROTESTÁNS, LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Azt is írhattam volna címül: „Hozsánna — Feszítsd meg! “ Ilyen volt az élet mindig. Minden nagy léleknek része volt ünnepeltetésben és gyalázkodásban. Ilyen az élet ma is: „Hozsánna — Feszítsd meg!“ Mennyi reménység fűződött ahhoz az örökemlékű virágvasárnaphoz! Szabadulás az elnyomatásból, a testi szolgaságból. Szabadulás az idegen hatalom jármából — egészen földi értelemben. Szabadulás a bűn, a sátán hatalmából; a lélek felszabadulása, megizmosodása, élete, diadala a megrögzött szenvedélyek hatalma alól, a bűn rabságából. Milyen elragadó volt ez az ünneplés, amiben részesült Jézus, ki e reménységet magával hozta. Mert ha a nép csak testi szabadítót látott is benne, a jobb, nemesebb lelkek bizonyára lelki szabadítót, vagy legalább ezt is, láttak benne. És a Jézus nyomdokain haladás, a szelíd, meggondolt munka, az Isten akarata szerinti élet meg is hozta volna mindkét irányú reménység teljesülését. A belső embernek, a léleknek fölszabadulása, a léleknek diadala a test, a bűnös szenvedélyek fölött, erőssé tette volna magát a testet is; a lélek ereje, egészsége erőt, egészséget ád a testnek is. Mind a kettő szabadsága, ereje adja az élet boldogságát. Ezt munkálta hajdan, ezt munkálja folyton Jézus. De a nép akkor is mindjárt és előbb testi jólétet, testi szabadúlást akart. Ezt akar ma is. Önmegtagadással, szerényen, kitartóan, mindig csak a nagy célra tekintve dolgozni — ez unalmas, ez szegényes, ez nem a mai korhoz illő. Most mindjárt, máról holnapra legyen meg, mit a testi ember kíván. A lelki ember pedig jól tudja, hogy a lélek az első, a test azután jő. Jól tudja, hogy nagy ára van az igazi jólétnek, az igazi boldogságnak. És itt támad az összeütközés. Itt megy át a hozsánna feszítsd megbe. így jött Virágvasárnapra Nagypéntek. így jön ma is és így jön mindaddig, míg meg nem valósul az egy akol egy pásztor elmélete a Jézus szerint.. Elszomorodva valljuk meg, hogy a lelkekben a zűrzavar ama régi nagyhéten se lehetett nagyobb, mint ma. Reménység és kétség, erély és ingadozás, szeretet és gyűlölet csakúgy közködnek egyesekben és a társadalomban, mint hajdan. Jézust ma is csalódottan utasítja el a tömeg. Igen kevés azoknak száma, akik kitartanak vele az engedelmesség útján. A tömeg ma is keresztre feszíti tisztátalan érzületével, gondolkozásával, írásával, beszédével, magaviseletével. Ma úgynevezett keresztyén népek feszítik keresztre és csúfolják meg irigységükkel, kapzsiságukkal, véres háborúik borzalmaival ! Vajha szállnának magukba legalább csak a keresztyén népek és látnák be, hogy Jézus nélkül nincs igazi jólét, nincs boldogság, nincs igazi emberség, humanitás! Aztán zengenék a hozsánnát szívből, nem színből; így elmaradna a mindig bántó „feszítsd meg“. =Ga Vírágvasárnap r2- Nagypéntek.
