Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
58. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. alelnöke és a heves-nagykúnsági egyházmegye gondnoka! Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter tett ugyan Ígéretet arra, hogy államsegélyünk „külön törvényben biztosíttassák“ — de e törvény helyett megcsinálta azt, amelyik a szerzetes iskoláknak biztosít államsegélyt és a római katholikus papoknak fizetéskiegészítést! Egyetértett-e vele Tóth János, vagy pozícióját féltve — hallgatott; tűrte minisztere intézkedését ? Éppen erre az időszakra, a 48-as párt uralma idejére esik a paritásnak az a híres elmélete, amit az 1906. év szeptember 24-én tartott római katholikus naggyülésen Rakovszky István, a képviselöháznak néppárti alelnöke és gróf Zichy Nándor, a néppárt vezére, fejtettek ki. „Évek óta az 1848: XX. t.-cikket félremagyarázva, nagy anyagi támogatást kapnak a felekezetek — mondá Rakovszky —, nagy részben katholikus pénzből, anélkül, hogy felettük az állam azon gyűlöletes gyámkodást gyakorolná, mint mi fölöttünk ... Ily állapotok tovább nem türhetök“. Ugyanakkor gróf Zichy Nándor meg így beszélt: „Hát a mi adóinkból éljen más felekezet, ami egyházunkhoz azonban ne járuljon másnak az erszénye ? Ez lehetetlenség ! Ha magunk nem bírjuk fedezni szükségleteinket, az állam járuljon olyan arányban hozzá, mint amilyenben a másokéhoz járul“. Ezt a paritást gróf Apponyi a református államtitkárral együtt léptette életbe; a református államtitkárral, aki egy egyházmegyének gondnoka! Ítéljük meg a garancia értékét! Eleddig mi egyre azt hajtottuk, hogy ha már a római katholikus egyház rengeteg vagyont kapott az államéból, az 1848 : XX. t.-c. értelmében kapjunk mi is legalább annyit, amennyi égető szükségeink fedezésére kell. És egyetértettek velünk elvben a liberális római katholikusok is. Mikor aztán csakugyan a réginél illendőbben kezdett rajtunk segíteni az állam, akkor az irigység és telhetetlen önzés megfordította a tételt : ha kapnak „a feleikezetek“ állami adóból, kapjon abból „az egyház“ is! Kapjon csak úgy, mintha előbb még semmit se kapott volna! Ez a Zichy Nándor, Rakovszky István, gróf Apponyi Albert — no meg a 48-as párt és — Tóth János államtitkár igazsága ! És ez az államtitkár, mint egyházmegyei gondnok, a heves-nagykúnsági egyházmegye közgyűlésén 1909 október 12-én a többek közt ezeket mondta megnyitó beszédében: „Anyagiakban valósággal fejedelmi bőkezűséggel jött az állam egyházunk segítségére és támogatására az utóbbi három év alatt . . „Az én hitem az — mondá ugyanazon beszédében —, hogy egyházunk élete fordúló ponthoz érkezett. Egy korszakot zártunk le (a koalíciós korszakot nyilván), mely telve volt egyházunk iránt mélységes, kifogyhatatlan jóakarattal, termékeny munkával ; mely korszakról pár évvel ezelőtt megjósoltam önöknek, hogy a kálvinista világ egykor úgy fog megemlékezni, mint a soha vissza nem térő virágzásnak idejéről . . .“ Valóban difficile est ...! Nem hiszem, hogy volna okunk visszasírni ezt a korszakot. Azt a korszakot, amely létrehozta a paritás új elméletét, ami most is megakadályozta a családos protestáns lelkészeknek már régen, utóbb egész ünnepélyesen is megígért korpótlékát. Azt a korszakot, amely az állami középiskolák élére 5—6 éves tanárokat állított igazgatóknak azokból, akik a katholikus körökben és a néppárti népszövetségekben szerezték erre a minősítést! Apponyit, Barkóczit nem kivánjuk vissza. Egyik laptársunk azt írja, hogy gróf Zichy azért nem vesz maga mellé protestáns államtitkárt, hogy a maga szája íze és a néppárt óhaja szerint csinálhassa meg a róm. katholikus autonómiát. Jámbor feltevés! Annak az alapelvei meg vannak már állapítva — sajnos! És ha nem egyezett volna bele az alapelvek Most jelent meg könyvkereskedésében Pápán Yigasztalások Könyve című gyűjtemény öreg- és középkorú halottak felett mondott gyászbeszédekből. Összállították: Baldauf Gusztáv ev. püspöki titkár és Mesterházy László ev. másodlelkész. A gyűjtemény, mely 8 ívnyi terjedelemmel, tiszta, szép kiállításban a pápai ref. főiskolai nyomdában jelent meg — a következő szerzőktől közöl beszédeket: Gyurátz Ferenc, Horváth Sámuel, Paulik János, Payr Sándor, Poszvék Sándor, Pröhle Henrik, Raffay Sándor, Stráner Vilmos, Torda Lajos lelkészek, illetőleg theol. tanároktól és a kiadó lelkészektől. Ára fűzve 3 K, fekete vászonkötésben 5 K
