Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. ilyen megállapításába a református államtitkár, hát mi lett volna?! A miniszter maradt volna, az államtitkár pedig ment volna. A Református Szemle az újabb időből való sérelmek egész sorát hordja fel, amik mind azt bizonyítják, hogy a politikai protestáns államtitkárság magában véve nem nyújt semmi garanciát. De voltak már régebben is, akik úgy gondolkoztak közöttünk s azt vallották, hogy a protestáns egyházaknak éppen nem áll érdekükben, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter protestáns legyen. Miért? Mert az annyira óvatos lesz, úgy fog félni, hogy meg ne vádolhassák a római katholikus egyház ellen való ellenszenvvel és a protestáns egyházak iránt való rokonszenvvel, hogy mi sírva nézhetünk utána! És ki tagadná, hogy van ebben valami. Igen érthető az a vélekedés, hogy egy liberális római katholikus férfi, egy a klerikálisok által „jó katolikusnak“ csúfolt férfi, amilyenek voltak gróf Csáky, Berzeviczy, — sokkal bátrabban felkarolhatják és követelhetik jogainknak az egyenlőség és viszonosság alapján való megadását, mint a római katholikus püspökök és klerikális világiak által már vallásuk miatt — egyszerűen emiatt — gyanús protestánsok! Ezzel azonban a világért se azt akarom mondani, hogy tehát nem is szükséges, hogy e minisztérium magas állásaiban legyenek protestáns férfiak ! Sőt igen szükséges ez! Csak azt akarom mondani, hogy egy-egy őrszem magában véve igen kevés, vagy éppen semmi garanciát se nyújt érdekeink megóvására. Annál kevésbbé nyújt, minél messzebb menő tervei vannak a saját egyéniségét illetőleg. Gyűlt, egyre gyűlt már évek óta ez a keserűség, aminek most egyházi lapjainkban kifejezést adtunk. Megérthetik kifakadásainkból, akiknek van fülük hallásra, hogy nem elég az nekünk, hogy csak éppen ott legyen valaki a magasban; de aztán annak a segédkezésével, vagy legalább is hallgatólagos beleegyezésével olyan irányba tereljék a kultuszpolitikát, ami ellenkezik régi törvényeink szellemével is, betűjével is; oly irányba, amely mellett az egyenlőség és viszonosság soha meg nem valósúíhat. Nem egyes személyekben, ha még oly magas állásúak is, van ami erőnk ; hanem az egészséges, a romlatlan protestáns közszellemben. Abban a közszellemben, ami csodásán szívósakká, kitartókká, legyözhetetlenekké tette az ős keresztyénséget és az ős protestántizmust; abban a keresztyén közszellemben, ami megkövetelte minden tagtól, hogy a maga helyén egészen adja át magát hivatásának ; a maga helyén legyen egész ember. Abban a közszellemben, ami mindenkitől megkövetelte, hogy először magához legyen szigorú ; a maga jogait és kötelességeit fogja föl lelkiismeretesen. Abban a keresztyén közszellemben van a mi erőnk, ami tud egyszerű lenni; be tudja érni kevéssel; még a félreismertetés, a lenézés mellett is tud hü lenni a hivatásához ; a világ hiúságait, az olcsó dicsőséget pedig nem csak hogy nem hajhássza, de egyenesen elutasítja. Érmek a közszellemnek a megromlásában van a mi igazi veszedelmünk. E romlásnak tulajdonítható, hogy ref. országos képviselőink nem lépnek bátran síkra igazaink mellett az országházban ! . . . Kire támaszkodjék az a prot. államtitkár, ha még a protestáns képviselők se állnak a háta mögé?! És ugyan kitől hallottunk az utóbbi években valami irányító, a helyzet veszedelmeire rámutató, az igazság hódító erejével magával ragadó beszédet a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásainál ? Pedig ez mindig jó alkalmat nyújt ily felszólalásra ? Egy évvel ezelőtt gróf Tisza Istvántól, Bakó Józseftől, most Szász Károlytól — s ezzel körülbelül vége ! Mit mondjunk tehát a jelen esetben ? Helyeseljük talán a kormány eljárását? Távol legyen ! Voltak alkalmas férfiak, akik közül választhatott volna. De ha nem ezek Konfirmációi Káté. Irta Kis József. IV. kiadás. Ára 32 f. Emléklap finom papíron. Darabja 5 f. ajándékok: képes újtestámentum, vallásos iratok. Koszorú-füzetek. Zsoltárok. Imakönyvek. Szentirások nagy választékban. MEGRENDELHETŐK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPÁN, FÖ-UTCA 21.
