Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19I3.\ kell most már társadalmi úton is. És ha megtörténik a protestánsok mellőzése, adjunk kifejezést legalább egyetemes megütközésünknek a protestáns sajtó egyöntetű elitélö magatartása és a protestáns közvélemény felzúdulása által“. Egyházi lapjaink nyilatkoztak már ez ügyben. Egyik-másik egész részletesen kifejtette álláspontját. A Lelkészegyesület, a Debreczeni Protestáns Lap és a kolozsvári Református Szemle, az Evangélikus Lap egyezően azt vallják — igen helyesen —, hogy igen helytelen egyes állásoknak olyan betöltése, amikor az egyén vallása a döntő szempont. Helytelen tehát nálunk az a gyakorlat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter mindig római katholikus. Ha az eddigi szokástól való azon eltérés, hogy a protestáns államtitkári állást most római katholikus egyénnel töltik be, azt jelenti, hogy jövőre viszont a vallás- és közoktatásügyi miniszter is lehet protestáns férfi: akkor haladás a mostani állapot; haladás, amit üdvözölni kell . . . Persze, kissé bajos hinnünk, hogy ezt jelentené! No de hisz — habár csak ideiglenesen is — volt már unitárius férfi is vallás- és közoktatásügyi miniszter éppen ennek a kormánynak idejében ! Hátha ! Ami a kinevezett államtitkár személyét illeti, arról, akik közelebbről ismerik és irányelvei felöl közvetlen közelből tájékozódtak, igen megnyugtatóan nyilatkoznak. A „Lelkészegyesület“ p. o. ezt írja : „Abban a helyzetben vagyunk, hogy az új államtitkárnak összes függő kérdéseinkre nézve ismerjük a nézetét. Dr. Balogh Jenőről tudhatja mindenki, hogy mily atyai szeretettel karolta fel sebeink gyógyítását, szomorú helyzetünk jobbra fordítását. Férfias Ígéretekkel stipulálta magát, hogy a függő kérdéseket: a debreczeni egyetem, lelkészi fizetés, Kálvineum függő kérdéseit a protestáns közvélemény megnyugtatására, az igazság és méltányosság alapján siet rendbehozni. Az új államtitkár ezeket az Ígéreteket magáévá teszi, s ha a (római) katholikus Jankovich ugyanazt akarja, amit a református Balogh Jenő, akkor a mai felekezetközi viszonyok mellett rosszabbul semmiesetre sem állanak az ügyeink A Debreczeni Protestáns Lap szerint Jankovichnál: „Független anyagi helyzete és a családjában örökletes liberális felfogás mellett az egyetemhez való régi összeköttetése volt döntő arra nézve, hogy a kultuszminisztérium politikai államtitkárságát mint róm. kath. is elfogadhatta ... Az uj államtitkárt a magunk részéröl üdvözöljük. Nagy politikai képesség, jeles erő, magyar szív és lélek : a magyar kultúra ügyeinek felkarolása, a magyar református egyház állam- és fajfenntartó szolgálatainak előmozdítása nem eshetik nehezére, nem is fog . . .“ A Református Szemlében Nagy Károly egyházkerületi főjegyző ezt mondja: „Ha számol a felekezetközi igazságossággal és méltányossággal s a magyar protestantizmus nemzeti és faji értékével s ezt kellő méltánylásban és támogatásban tudja részesíteni: a magyar protestántizmus elég erős és elég liberális ahhoz, hogy a keresztlevél helyett a lelkületet és államférfiúi kvalitást tudja megbecsülni benne. Amit jóakarattal előlegez is neki“. A Sárospataki Református Lapoknak Jankovich kineveztetése ellen csak az a kifogása, hogy ö nem protestáns, mert a római katholikus miniszter mellett „legalább az első államtitkárnak mégis csak illő volna protestáns vallásának lenni ! :“ Ebből látható, hogy a református egyházi lapok többsége nem osztja a budapestinek azt a véleményét, hogy „nagy veszedelmet jelentő körülmény“-röl, „nagy egyházpolitikai sérelem“röl van most szó. Mi sem osztjuk a budapestiek véleményét. A következő cikkünkben meg is indokoljuk véleményünket. Ebben majd szólni fogunk arról, hogy mi garanciát nyújt egy kuítuszminiszteri protestáns államtitkár az Most jelent meg könyvkereskedésében Pápán Vigasztalások Könyve című gyűjtemény öreg- és középkorú halottak felett mondott gyászbeszédekből. Összállították: Baldauf Gusztáv ev. püspöki titkár és Mesterházy László ev. másodlelkész. A gyűjtemény, mely 8 ívnyi terjedelemmel, tiszta, szép kiállításban a pápai ref. főiskolai nyomdában jelent meg — a következő szerzőktől közöl beszédeket: Gyurátz Ferenc, Horváth Sámuel, Paulik János, Payr Sándor, Poszvék Sándor, Pröhle Henrik, Raffay Sándor, Stráner Vilmos, Torda Lajos lelkészek, illetőleg theol. tanároktól és a kiadó lelkészektől. Ára fűzve 3 K, fekete vászonkötésben 5 K.
