Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-09 / 6. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. megélhetési viszonyok is okozzák a templomok ürességét. Továbbá ehhez járul nem kis mértékben az, hogy a lelkész működési köre a templom falai közé szorult. Félve mondom ezt ki, de úgy érzem, van ebben igazság. Nemcsak mi, hanem valamennyi egyházi hatóságot mulasztás terheli abban a tekintetben, hogy elnézték, megengedték és pedig liberalizmusból, hogy a lelkész leszoríttassék minden térről, ahol eddig vezetöszerepet töltött be. „Hajdanában a pap volt a falu népének a vezetője. Nemcsak a lelkiekben, de minden téren. Kibékítette a perlekedőket, a zsörtölődő házastársakat, az egymást gyűlölőket; ahol orvos nem volt •— a huszadik faluban sem volt — ellátta tanáccsal, sőt jó házi szerekkel, befőttel, egy-két messzelynyi borral, betegnek való élelemmel, sokszor még pénzbeli segítséggel is a betegeskedőket. Ápolta az erkölcsöket, üldözte az erkölcstelenséget, a fajtalanságot, a bűnt. Bebizonyította annak a házi áldásnak az igazságát, hogy : hol a hit, ott a szeretet; ahol a szeretet, ott a béke; ahol a béke, ott az áldás; ahol az áldás, ott az Isten és ahol az Isten: ott szükség nincsen ... A község „tanácsában“ képzettségénél fogva előkelő szerepet töltött be, irányított, sőt sok helyen vezetett . . . tekintélye felhasználásával apostola volt népének. Történt azonban, hogy az idők folyamán előbb a városok, később a falvak levegőjét is bemocskolta egy bizonyos áramlat, amely kigúnyolt mindent, ami szent, letiport mindent, amit az erkölcsök ékes zománca vont be . . . igyekezett éket verni a vezetők és a nép közé, hogy az elhidegülés az ö karjaiba hajtsa az embereket. És eközben a pap se maradt érintetlenül ... A nép eltávolodott papjától és a templombajárás is sok helyütt inkább divattá vált, ahol bemutatja ruháját a fehérnép,, de menttől kevesebbet imádkozik. Szomorú kép, de megfelel a való életnek. A papság ma is a régi, csak az idő, a körülmények változtak meg és valljuk be — történtek mulasztások is, amelyek a papság ellenségeinek malmára hajtják a vizet“. (Budapesti Hírlap február 2.) Elengedték egyházi hatóságaink egyenként szaggatni azokat a kötelékeket, melyek híveinket hozzánk, az egyházhoz fűzték. Régebben felkerestek bennünket híveink ügyes-bajos dolgaikban tanácsért, kiadványokért stb., de ki nyit ajtót ránk ma és miért? Nincs mit keresni. Ha a templomba vezető útak begyöpösödnek, a parókhiába vezető útak még inkább begyöpösödnek. Eddig nem nélkülözhették a lelkésszel való érintkezést még a templomkerülök se, ma pedig a hívebbek is úgy találják, hogy semmi dolguk sincs velünk. A nyáj halad a maga széles országútján, a pásztor pedig — fájdalom — nem tudja nyomon követni. Maholnap az iskolából is kiszorúlunk. Hiszen a tanítói kar egy része mindent elkövet, hogy emancipálja magát a lelkészt befolyás alól. Pedig helytelenül teszi, mert igazabb barátot, jóakarót és sorsában igazabban osztozót a lelkészen kívül alig találhat. Mint érdekes jelenséget említem fel, hogy az egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottságnak egyetlenegy gyakorló lelkész! tagja van. A lelkészi működési kör mindig szükebbre szőrül össze az egyház sáncai közé. A lelkész, ha mégis érvényesülni akar, akkor önként kell neki munkát vállalni; Önként kell belépni különféle egyesületekbe, vagy önként kell azok élére állani, ahol hivatalból volna a helye. Mi hát a teendő ? Adjanak vissza bennünket lelkészeket a népnek. Az egyházi hatóságok minden erejökkel hassanak oda, hogy azok az elszakadt láncszemek, amelyek a lelkészeket a néppel, a népet a lelkészekkel összefűzték, újra Most jelent meg könyvkereskedésében Pápán Vigasztalások Könyve cimü gyűjtemény öreg- és középkorú halottak felett mondott gyászbeszédekből. Összállították: Baldauf Gusztáv ev. püspöki titkár és Mesterházy László ev. másodlelkész. A gyűjtemény, mely 8 ívnyi terjedelemmel, tiszta, szép kiállításban a pápai ref. főiskolai nyomdában jelent meg — a következő szerzőktől közöl beszédeket: Gyurátz Ferenc, Horváth Sámuel, Paulik János, Payr Sándor, Poszvék Sándor, Pröhle Henrik, Raffay Sándor, Stráner Vilmos, Torda Lajos lelkészek, illetőleg theol. tanároktól és a kiadó lelkészektől. Ára fűzve 3 K, fekete vászonkiiíésben 5 K,
