Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-09 / 6. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1913 február 9. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ---Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Egy másik szempont. Keresve-keressük az okát annak, hogy miért üresek a templomok. Egyikünk itt, másikunk ott látja a baj gyökerét. Mint a kenegetö asszony, aki hol itt, hol amott véli felfedezni a betegség forrását s ahány megken, mind azt állítja: itt van, itt van. így vagyunk : más is, én is. Tapogatjuk, itt van, ott van, ez az oka, az az oka. De a diagnózis nem alapos. Mindegyikünknek van valami igazsága, mint az öreg zsidó fiainak, de fején találni a szeget mégse tudjuk. Én se vindikálom magamnak a bölcsesség kövének feltalálását; de hogy valami részben igazságom van, azt érzem. Mindenek előtt kijelentem, hogy nem osztom azok véleményét, akik mindenáron a lelkészek nyakába akarják varrni annak az okát, hogy üresek a templomok, mert nem ismerhetem ei igazságnak azt, mintha a mai kor lelkészei teljességgel hűtlen sáfárok volnának, akik nem teszik meg kötelességöket legjobb tehetsőgök szerint. Ilyen váddal sújtani egy becsületesen munkálkodó testületet a püspöktől kezdve le a helyettesig, nem egyéb, mint a mai lelkész! munkának lebecsmérlése és értéktelennek nyilvánítása. Ehhez pedig nem járúlhatok hozzá, még abban az esetben se, ha — amit némelyek kifogásolnak — a más által készített beszédet mondják. Szerintem ez kisebb hiba, mintha valaki a saját bölcsességét prédikálja s az evangéliumot csak mottónak használja. A templomba nem járás nem új keletű és nem is csak a reformátusoknál észlelhető. Már a próféták kivétel nélkül panaszkodtak a nagyfokú hitetlenség miatt. Az új-testámentu inban is sokszor esik szó a hitetlenség és közönyösség miatt, bár más körülmények között, mint a mostani. Továbbá, ha olvasgatjuk a XVIII., XIX. század prédikációit, minden léptennyomon azzal a keserű panasszal találkozunk, hogy a nép hitetlen, templomba nem jár. Pedig abban az időben nem lehetett közel se annyi ok a panaszra, mint manapság. Azután meg a a többi felekezetek is panaszkodnak, még a zsidók is, amely felekezet tagjai pedig a templomot mindig legjobban gyakorolták. A minap olvastam, hogy Rómában egyik-másik templomban mozit rendeztek be a papok, hogy a népet a templomba vonják, de a pápa ezt betiltotta. Én nem a lelkészekben, azok szolgálatában találom a templomok ürességének az okát, bár elismerem, hogy vannak fogyatkozásaink, hanem inkább a változott életviszonyokban és a gazdasági körülményekben. Továbbá abban is, amit egy kiváló vezéremberünk mondott: „A papság is a templom falai közé van szorítva“. (Az Újság jan. 19., György Endre.) A vasárnap megszentelése mindinkább kimegy a divatból a köznépnél épúgy, mint az uraknál. A kivándorlás miatt megfogyatkozott munkáskéz minden vonalon érezteti bénító hatását. Amit munkanapokon el nem tudnak végezni, elvégzik vasárnap. A munkásosztály vasárnap maga-magának dolgozik; városba megy, mert hétköznap nem ér rá. A gazda is vasárnapra teszi munkása terményének betakarítását, stb. Eszerint a gazgasági körülmények és a
