Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
49. szám. DUNÁNTÚLI protestáns lap. 411. oldal. sáfárságot folytasson, mellyre magát meg nem jobbítván, másodszor adattassék tudtára neki, hogy resignállyon avagy hivatalát tegye le; ha leteendi, jó, ha pedig nem, az többi Curátor Uraimék tudtára adván és denunciálván az vádat, melyben az delikvens, avagy vádoltatott személy, ha nem purgálhattya magát, cassáltassék, a vagy letétessék Curátori hivatalából és ezen dolog az Alumniákban is publikáltassék vagy hírül adattassék — a gondnoki tisztségtől megfosztott. Az alapítvány agentiális ága épen ezért egyelőre nem is képes minden segélyt kiadni, igy a szegények szenvednek rövidséget. Claparéde Sándor. Még csak pár szót azon vallásos működéséről, mit tudományos, politikai és filantropikus tevékenysége mellett kifejtett. Apja halála után annak helyét elfoglalta, mint az elszórt protestánsokat segítő-egyletének alelnöke és elnöke. Még fiatal korában sokszor látta bekopogtatni az apja háza ajtaján a sok idagen lelkészt és megtanulta ismerni ezeknek nehéz és szomorú helyzetét. Tehát most élénken rokonszenvezett velük és szóval is, levelezés által is bőven nyújtotta nekik jámbor lelke és testvéri szíve kincseit. Sokat utazott, hogy a helyszínén megismerkedjék azokkal az állásokkal, melyeket a fenti egylet fenntart és mint delegátus sok gyűlésen vett részt. Különösen az ausztriai és magyarországi reformált egyházakkal foglalkozott és nagy része van abban, hogy most már Budapesten rendesen tartanak francia istenitiszteletet. Vendégszerető házába sokszor összehívta a genfi és a különböző svájci segítő-egyletek tagjait. Halála ennek a munkának is, mint sok más munkának pótolhatatlan veszteséget jelent. Még Spanyolország evangelizálásának munkájában is részt vett. Tagja volt a genfi protestáns egyházi konzisztóriumnak és egyúttal titkárja is. Helyet foglalt ennek nagy választmányában, nevezetesen abban, amely felügyel 1. egyházi értékekre, 2. szent szolgálatra, 3. amely az idegen egyházakkal levelez; ennek elnöke volt és 4. missziói választmányban, melyet ő maga irányított. Mindezen adminisztrális teendőiben lelkiismeretes pontosságot, nagy függetlenséget és állhatatosságot tanúsított. Mikor Créts de Floritsontban felépítette szép Mesnil villáját, a Chéne-Bougerie egyháznak is presbiterévé lett. Ámbár az ottani templom sokkal távolabb volt a villájától, mint a városi templomok, mégis rendesen részt vett ennek istenitiszteletein és maga olvasta fel annak kezdetén a bibliai részt (la lecture biblique). Az a sok közigazgatási munka, amelyről eddig szóltunk, nem akadályozták Claparédet az ő vallásos működéséhez tartozó, történeti tenulmányai folytatásában. Az apja által előkészített több tudományos értekezést adott ki, mint példáúl: 1. A gex-vidéki reformált egyházak története, 2. egy Szavoyai ház, mint Genfnek barátja. 1902-ben apja kéziratai közt megtalálta a Servet Mihályra vonatkozó publikációkat. Claparéde több írónak ez ügyhöz tartozó kisebb munkáit oda csatolta és az egészhez egy érdekes előszót írt, amelyben a szerencsétlen „Martyr de Champel“ emlékének rehabilitására törekedett. Tehát könnyű megérteni, hogy ő is azok között volt, akik a Champeli magaslaton (hol éppen az apja háza volt), Servet emlékművét felállították, melynek címe: Monument expiataire (Engesztelő emlékmű). Mindjárt ezután nagy buzgósággal foglalt helyet A nemzetközi reformáció emlékmű választmányában; 1907-ben az Ecole libre de Théologie igazgatóságának lett tagja és annak titkára, később elnöke, ő szerkesztette értesítőjét. Különösen azért támogatta ezt az intézetet, mert „evangélistákat“ készít az egész világ országai részére. Távol volt tőle, hogy ellentétbe kerüljön a nemzeti egyetemi theológiával, sőt inkább sokat fáradt, hogy a román (francia) Svájc hat theológiája (3 egyetemi, 3 szabad egyházi) között barátságos viszonyt hozzon létre és e munkában nagy sikert ért el. Kedves felesége 1912-ben történt halála esetén gyengélkedése folytán lemondott e fárasztó működéséről. 1912-ben tagja lett a Keresztyén ifjúsági egyletek nemzetközi választmányának és mint titkára, résztvett 1913-ban a nagy edinburghi kongresszuson, onnan pedig több svájci és magyar delegátussal Aberdeenbe, a presbiteri egyházak nemzetközi konferenciájára ment. A kér. ifj. egyesület választmánya sok eredményt várt Claparéde működésétől, különösen Magyarországon, mivel annyira érdeklődött irántunk, hogy nem csak országunknak történetét tanulmányozta nagy érdeklődéssel, de még nehéz nyelvünket is megtanulta. 1913 májusban az „Eglise nationale protestante“ konzisztóriuma óhajtása folytán helyet foglalt a „Suisse romande“ missziói egylet genfi fiókjában, miután an_____ ____________________ r iCMNtMIMMtaai» STELCZER KAROLY müasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata «**»•••«»*••••»* ßijör, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ 5elef°n: 578-, ___ Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. _____________
