Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
412. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. nak történetét áttanulmányozta, forró szimpátiát keltett Claparédében. Ez a misszió több pogány országra kiterjeszti működését. Most arra a munkára térünk, amelyet legtöbbet a szívén hordott és felkarolt, azaz a genfi, mondjuk svájci és a magyarországi protestánsok között való összeköttetés és barátságos, egymás támogatására törekedő viszony. Itt kihagyunk több ismert, a Semaine religieuse által felsorolt részletet, csak a kevésbbé köztudomásút mondjuk el. A reformáció nemzetközi emlékműve társaságának alakulásakor Claparéde arra törekedett, hogy biztosítsa a magyar barátok csatlakozását és törekvése legszebb sikerrel koronáztatott, mert már 1907 áprilisában Balogh F. debreczeni tanár meleghangú cikkel ajánlotta a vállalkozást és 1908-ban az e célra gyűjtött összeg felülmúlt minden reményt. Az 1909-iki ünnepélyek után Claparéde megalakította a Comité genevois de Patronage en faveur des étudiants en théologie hongrois (A magyar theológusok segélyző-egyletének genfi választmányát) és több genfi polgár hozzájárulásával több stipendiumot hozott össze a theológusok részére. Az 1910—11. iskolai év kezdetén öt theológust küldött az öt magyar reformált akadémia. A főprotektor Claparéde lett; vasárnapokon gyönyörű villájában megvendégelte őket; több előkelő házhoz beajánlotta őket és minden módon azon fáradott, hogy hasznot húzzanak a sok szellemi és vallásos forrásból, amelyet Genf városa nyújthat. „A nagy bánat — mondja Semaine religieuse —, melyet Claparéde halála ezeknek a fiatal barátainak okozott és amely a gyászos hír óta oly nyilvánvaló, arra mutat, hogy nem hálátlanokat kötelezett le.“ A veszteség — végzi a Semaine religieuse —, amely a genfi egyházat és a genfi társadalmat érte, kétségnélkül óriási, de a veszteség, amely lesújtja Magyarországot, az pótolhatatlan. (Vége.) Aebersold Leopoldina. A Magyar Figyelő most megjelent számában találjuk ezen tanulmányokat: Réz M.: A jogfolytonosság és legalitás, dr. Ferenczy Á.: A földbirtokrendszer reformja Angliában, stb. Találunk e számban gazdag szépirodalmi részt is. Kiadóhiv. VI., Andrássy-út 16. Előfizetési díja egész évre 24 K. Vegyes közlemények. Választás. A mezőföldi egyházmegye egyházi jegyzőjévé 28 szavazattal Vargha Kálmán kálózi lelkészt választotta meg. Szívesen üdvözöljük e tiszteletbeli állásában tevékenységéről jól ismert lelkésztársunkat ! Fölvetett eszmék. Úgy hét évvel ezelőtt így kiáltott föl valaki e lapban : „Pólya bátyánk! van-e még eszméd ? ! . . . A feleletet azóta egyre-másra adogatja Pólya bátyánk. Volt, van és lesz eszme! Újabban a következő eszméket vetette föl: 1. Annak örömére, hogy dr. Baltazár Dezső püspök úr megmarad az ORLE elnöki állásában, gyűjtsenek a református papnék egy arnyserlegre, amellyel kezében egy kiváló szónok minden évben a kongresszusi ismerkedési estén egy eszmét vetne fel. Ami a serleg árán fölül maradna, az a Kálvineumé lenne. Nemes eszme, kettős cél! A felhívást és gyüjtőivet ki is bocsátotta már. Sőt gyűjtött is már Nagyölveden 30 koronát. Ebből Pólya Lajosné adománya 10 korona; 20 koronát pedig a tanítók, elemi iskolás gyermekek és a hivek adtak össze. Ezzel Nagyölved igen szép példát adott. Az Érsekújvár és Vidéke című hetilapban „Sürgöny“ cím alatt, vezető helyen, külön is lelkes és terjedelmes felhívást bocsátott ki az eszme megvalósítása érdekében. Ebben mondja: „Fel hát ORLE hölgyei, női és leányai. Legyetek külön-külön Lorántffy Zsuzsánnák és Bethlen Katalinok! Adakozzatok az egyszerű serlegre és az abból kilobbanó különböző eszmék mind felekezetűnk javára lesznek. Az adakozások Kis József pápai ref. esperes éz az ORLE alelnöke kezeihez küldendők, ki azt készséggel ejfogadva, hirlaptfag nyugtázni fogja.“ — 2. Köszönetét mondva Boross Kálmánnak azért, hogy az öreg lelkészek sorsát annyira szívén viseli, azt az eszmét veti föl, hogy meg kell teremteni a Nyugdíjas Ref. Lelkészek Otthonát. Mert a lakásszerzés ád nekik, szegényeknek legtöbb gondot és elviszi a nyugdíjnak jó részét. Azt szeretné, ha minden püspöki székhelyen egy ilyen otthon épülne; reményű, hogy a városok adnának ingyen telket. „Hívjuk fel tehát hazánk református lakosait, a magas kormányt, a konventet, az ORLE-t s egyházkerületeinket segélyezésre, hogy ezen öt lelkészi otthon fölépülhetne.“ Életre való eszme ez. Karoljnk föl. Tudomásul. Félreértések kikerülése céljából tudatom a nagytiszteletü lelkész urakkal, hogy a főtiszteletü egyházkerületnek folyó évi rendkívüli köz■Aiapittatott 1864-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Alapíthatott ísa* ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossatn L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít, — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. —~ “Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-
