Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
410. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. Nem tartom hát alkalmazhatónak azt az eljárást, amit az E. T. VI. t.-c. 87. és 115. §-a a tanárokra előír; t. i. hogy betegség címén egy évre szabadságolhatók; ha meg nem gyógyulnak: nyugdíjba kell menniök. Nem egyenlő, sőt nagyon is különböző feltételek mellett nem volna méltányos, még kevésbbé volna igazságos ugyanazt a szabályt alkalmazni a nyugdíjba küldésre. Ezért mondom, hogy a konvent említett határozata sérti a magánérdeket. De hát — mondhatja a konvent — nem arról van itt szó, hogy aki szolgálatképtelenség miatt káplán nélkül nem tudja végezni a teendőit, azt nyugdíjba küldjük, hanem csak arról, hogy annak nem adunk káplántartási segélyt. Lehet, hogy pusztán erről van szó. Én ezt se helyeslem. Nem tudom helyeselni. Több okom is van rá! E határozat fönntartása mellett akárhány lelkész lesz, aki, bár nagyon rá lenne utalva, nem fogja szolgálatképtelenségének megállapítását kérni abból a célból, hogy káplánt kapjon. Sőt, amig csak lehet, tiltakozni fog ellene. Vagy egyáltalán nem tart hát káplánt, hanem a tanítójával meg a szomszéd kartársával kisegítteti magát; vagy tart a maga költségén. Az első esetben nyilván kárt vall a közérdek; a második esetben az egyes egyén, anélkül, hogy valami különös szükség volna rá. De az esetek túlnyomó többségében még az espereseket is vissza fogja tarani a helyzet attól, hogy káplántartást sürgessenek ott, ahol belátásuk szerint erre szükség volna. Az emberiességi tekintetek erősen befolyásolni fogják őket. Még egy fontos közérdek van, ami egyenesen azt kívánja, hogy 70 év körüli, egészen életerős, szolgálatra képes lelkészek is részesülhessenek káplántartási segélyben aggkor címén. Ez pedig az, hogy a fiatal papjelöltek ilyen emberek mellett jöhessenek bele a gyakorlatba. Egyáltalán nem kívánatos, hogy papjelöltjeink mindjárt, amint az iskolát elhagyják, helyetteslelkészekül alkalmaztassanak megüresült lelkészi állomásokon, vagy teljesen tehetetlen lelkészek mellett. Elég jó az a gyakorlat, ami e részben kifejlődött : bátran megmaradhatnánk mellette. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy a közérdekből múlhatatlanul szükséges nyugdíjazásokat is mellőzzük. Kis József. O O 0 O O A Szondy-Kenessey kegyes alapítvány közgyűlése* A Szondy-Kenessy kegyes alapítvány szokásos évi közgyűlése e hó 3—4. napjain volt Pápán. A közgyűlésen, melyen Galgóczy Károly kir. tan. elnökölt, jelen voltak: Kenessey Pongrác, Géressy Kálmán, Faragó János gondnokok. Fő tárgy az 1912. évi számadások megvizsgálása és jóváhagyása volt. Mindenik számadást jóváhagyta a közgyűlés. Galgóczy Károly, aki 1877 óta, mint az alapítvány egyik ágának gondnoka, 1905 óta pedig mint a gondnoki kar elnöke, páratlan lelkiismeretességgel és buzgósággal munkálkodott a gondnoki karban, előrehaladott korára való tekintettel, immár meghaladta a 90 esztendőt, a közgyűlés mély sajnálatára lemondott, helyét a gondnokkari elnökségben Kenessey Pongráccal, a gondnokságban pedig Keserű Lajos kir. főügyészhelyettessel töltötte be a közgyűlés. Galgóczy Károly hervadhatatlan, nagy érdemeit, melyeket az alapítvány agentiális részének megmentése, az alapítvány iratainak rendezése, az alapítvány történetének megírása s általában az alapítvány minden ügyének lelkiismeretes fölkarolása terén szerzett, jegyzőkönyvében megörökítette s hálás köszönetét mondott neki. Sok bajt és hasztalan való kiadást okoz az alapítványnak egyik volt gondnoka — nevét egyelőre elhallgatjuk —, akit a gondnoki kar pár év előtt az alapítványi Végrendelet XXVI. pontjában foglalt következő rendelkezés alapján : de továbbá Executor és Curator uraimék Instructiojához ezt is hozzáadom, hogy minden fundationalis summának Interessét csak öttel per Centum folytassák, hogy netalán tán nagyobb Interesnek tekinteti alatt a Capitális inkább veszedelemben forogna, az mint példák tanítanának, hogy az füzethetetlenebb ember szokna inkább nagyobb Interest ígérni; annál inkább tiltom az Deputált avagy elajánlott Capitálisokkal való partiális vagy magános kereskedést és azoknak Törvénytelen súlyos uzsoráját, amint is ha valamelyik Curátor Uraimék közül (melyet távoztasson az Mindenható Ur Isten) az Alumniomoknak és Fundátióknak tapasztalható kárára, tulajdon Interessentiájával és magános partiálitásával vagy hasznával ezen Curátori hivatalával visszaélne, ennek megorvoslását ily móddal rendölöm, hogy tudniillik az többi Curátor Uraimék által megintessék egyelőször a végre, hogy hűségesebb Regner Pál templom- és díszfestő Páp*L Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve I Több pápai templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését 1 Alapittatott 1871-ben* — Cím- és betűfestészetI — Modern kiviteli — Szolid áraki — Alapittatott 1871-ben.
