Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
4. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 27. oldal. kegyeskedjék becses lapja hasábjain úgy nyílt levelemet bíráló más véleményen levő atyámfiái, mint az én esetleg védő soraimnak helyet juttatni. Nagytiszteletü Esperes Uramtól pedig bocsánatot kérek, hogy indítványaimat értékes cikk sorozatának kapcsán teszem. Bocsánatának elnyerése reményében vagyok Bajkán, 1912. évi december hó 31-én Nagytiszteletü Esperes Úrnak kész szolgája: Szabó S. Zsigmondi ref. lelkész. Válás z Á b.-somogyi egyházra, és a horvát-szlavon misszió c. cikkre. « Olvasván a címben említett cikket, egyszerűen félretettem, egyrészt azért, mert igen sok dolgom van, másrészt azért, mert úgy gondolkodtam, hogy aki azt elolvassa, épúgy félreteszi, nem látván benne mást, mint egy teljesen alaptalan kirohanást, aminek indító oka a szenvedélyes gyűlölködés és egyenetlenség szítása. Mivel azonban különösen felhívta egy lelkésztársam figyelmemet erre a cikkre, amely méltatlan támadást foglal magában egyházmegyénk ellen, sok dolgom mellett is megadom rá a kellő választ, leszállítván a nullára állításait és vádaskodását. Cikkíró úrnak az fáj, amint írja is, hogy a szlavón missziói egyházak nem bírnak szavazati joggal az egyházmegyei és kerületi hivatalnokok választásánál ; azután, hogy szegénységgel küzdenek s ezek okáúl azt állítja, hogy a b.-somogyi egyházmegye gőgös, lenézi őket, jogaiktól megfosztja. Nézzük mindkét dolgot. Azt mondja, hogy az 1912 szeptemberi kerületi közgyűlés határozata szerint immár a horvát-szlavon misszió a b.-somogyi egyházmegyébe bekebeleztetett, tehát a bekebelezés megtörtént. Ez azonban nem így van. Igaz, hogy a kerület a bekebelezést kimondotta, de az egyházmegyének róla még tudomása sincs. Nem is lehet, egyszerűen azért, mivel a kerületi gyűlés óta egyházmegyei közgyűlésünk még nem volt. Már pedig — engedelmet kérek — addig nem lehet semmiféle határozat vagy ítélet érvényes, míg a másik féllel nem közöltetik. Majd ha február hóban tartandó közgyűlésünk előtt ki lesz hirdetve a kerületnek bekebelező végzése a horvát-szlavon misszióról s azt tudomásúl veszi és elfogadja, akkor lesz befejezve ez az ügy. Itt tehát alaposan téved a cikkíró és az egyház kormányzatában teljes járatlanságáról tesz bizonyságot. Azt mondja, hogy a kerületi0 gyűlés óta megejtett egyházmegyei szavazásoknál még csak meg sem kérdezték őket. A tény az, hogy a kerületi gyűlés óta egyházmegyei szavazás nem is volt. Igaz, hogy egyházkerületi tanácsbirákra volt szavazás s nem lettek felhíva a szavazásra. Miért ? . . . Azért, mert a bekebelezés még nem befejezett dolog egyfelől, másfelől azért, mert nincs, aki a szavazatot megadja. Az esperesnek nincs joga arra, hogy az egyházmegye tudta és beleegyezése nélkül határozzon és rendelkezzék olyan ügyekben, amelyekben a határozati jogot a törvény világosan az egyházmegye hatáskörébe utalja. Majd az egyházmegye fog ebben határozni s azt hiszem, hogy nagyon meg fogja gondolni a dolgot, hogy minden szlavón missziói egyháznak megadja-e a szavazati jogot. Egyik missz. egyházra, Uljanikra nézve, melynek lelkészi állomása már évek óta üres s erre legutóbb az céloztatott, hogy szórvánnyá minősítsék. Másik Zágráb, hol még csak presbitérium sincsen. Nem ismerem Terezovácz Suhopoljét, nem tudom, hogy azt is megilletné-e a szavazati jog? Lehet, hogy igen. Kérdem most már, vájjon nem kell-e megfontolni az ügyet közgyűlésünknek jól, mikor arról van, vagy lesz szó, hogy adjon-e valamennyi missziói egyháznak jogot a szavazásra, vagy ha nem, melyek azok a missziói egyházak, amelyeknek a törvény szerint van szavazati joguk ? Arról szó sem lehet, hogy a belsősomogyi egyházmegye nem akarja elismerni a zsinatpresbiteri egyházalkotmányból folyó eme legelemibb jogokat. Az csak cikkíró úrnak fantáziájában él és motoszkál. Hivatkozik Nagy-Kanizsára és Kaposvárra. Igaz, hogy ezeknek van szavazati joguk, mert az egyházmegyébe bekebelezve voltak, de Nagy-Kámzsának csak az én esperességem elején engedte meg a felsőbb hatóság, hogy szavazati joga legyen, az elődeim idejében nem volt szavazati joga, bár bekebelezett egyház volt. Hogy miért ? Azt csak úgy gondolom. Nevezetesen nem volt lelkészválasztási joga sem, hanem a főt. és mélt. püspök úr rendelt missziói lelkészt számukra és semmi közterhet nem viseltek. Korai a nagy kirohanás, mert várta volna be Március 15. iskolai ünnepélyekre alkalmas beszédek, felolvasások és alkalmi költemények. Ábrányi: Márciusi dalok és költemények .... —-30 fillér „ Szabadság. Haza. (Újabb márciusi dalok) —-30 B Gracza: 1848 március 15...........................................— 30 „ Jókai: Március 15-iki szózatok a szabadságharcból — 30 „ Kurucvilág költészete .................................................— "60 „ Petőfi: Haza és szabadság (Képekkel) .... * —'60 „ Magyar: Kossuth Lajos élete..................................—‘30 „ Csomasz: Emlékbeszédek, 8 alkalmi beszéd , . 1‘— „ Tartalma: Honvédek apotheosisa. Október 31-én. Kossuth Lajos születésnapján. Szabadság ünnepén. Honvédek emlékezete. Március 15. Reformációi emlékbeszéd. Emlékezés honvédeinkre. Vajda Gy: Ünnepi versek. Isk. ünnepélyekre alkalmas költemények gyűjteménye (300 költemény) 3‘— fillér KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPÁN, FŐ-UTCA 21. SZ. A.
